A Lánnyal.
Fallon megismerkedik Bennel, az
ígéretes regényíróval – egy nappal azelőtt, hogy az ország másik felére költözik.
A szerencsétlenül időzített vonzalmuk a lány eseménydús életével együtt megadja
azt az ihletet, amire Ben mindig is vágyott a regényéhez. Telik-múlik az idő,
párhuzamosan futó életükben jönnek-mennek a kapcsolatok és a csalódások, de
továbbra is találkoznak évente egyszer, mindig ugyanazon a napon. Egészen
addig, ameddig Fallon el nem bizonytalanodik, hogy Ben vajon igazat mond-e
neki, vagy csak tökéletes valóságot kreál a regényéhez az ütős konfliktus
kedvéért.
Lehet-e egyáltalán szerelmi
történetnek nevezni Ben kapcsolatát Fallonnal – és egyúttal a regényét is –, ha
szívfájdalommal végződik?
Feledhetetlen szerelmi történet
egy író és váratlan múzsája között.
Újdonság magyarul a New York
Times sikerlistájának élére törő Colleen Hoovertől.
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 368
Fordító: Sándor Alexandra Valéria
ISBN: 9789633734933
❉❉❉
❉❉❉
Colleen Hoover legújabb könyve
végre hozzám is eljutott! Már nagyon kíváncsi voltam a híres November 9-re!
Csini külsőbe bújtatott, újabb érzelmi hullámvasút vette kezdetét! Ha a kezedbe
veszed, csatold be az övet!
Fallon élete szinte teljesen gyökeres fordulatot vett, amikor két évvel ezelőtt, pontosan november 9-én az apja házában tűz ütött ki és a teste 30%-án súlyos égési sérüléseket szerzett. Derékbe tört szépen ívelő, ígéretes színészi karrierje, amelyhez a tehetséget édesapjától örökölte. Aki miatt ez történt vele. Fallon őt hibáztatja, hiszen nem sikerült kimenekítenie időben. A szörnyű dátum második évfordulóján egy Los Angeles-i étteremben találkozik az apjával, elmondja neki, hogy New Yorkba költözik, hogy folytassa színészi karrierjét. Édesapja azonban nem azt a reakciót nyújtja, amit a lány várt, aki teljesen kiakad azon, hogy az apja mekkora egy seggfej. A mosdóba menekül, útközben pedig az egyik boxban észrevesz egy helyes srácot, aki őt nézi. Nem a sebeit, Őt. Nagyon rég nézett már rá így valaki, hiszen az önbizalma elégett a tűzzel együtt. A vita tovább folytatódik, s ez az idegen srác menti meg az apjától. Az egész napot együtt töltik, random dolgokat csinálva, ám este már megy is Fallon gépe, ezért hamar el kell búcsúzniuk egymástól. Ben, az író, szeretne jó regényeket írni és mivel Fallon romantikus regényeket olvas, alkut kötnek, hogy a fiú írja meg a kettejük között feszülő mágikus, természetfeletti vonzalomról, viszont csak egy év múlva találkozhatnak és beszélhetnek újra, ugyanezen a napon. Sorra követhetjük évenként a november ezen napját és a történet egyre csak bonyolódik, csakúgy, mint ahogy ők bonyolódnak egyre inkább egymásba. A múlt azonban csöndesen a háttérbe húzódva várakozik, mikor csaphat le kegyetlenül...
Elég vegyesek az érzéseim őszintén szólva. Colleen mindig olyan karaktereket alkot, akik hamar az ember szívéhez nőnek, ám ennél a könyvnél nálam ez most sajnos nem történt meg. Talán mert nem igazán ismertük meg jobban a szereplőket, hiszen folyton csak az az egy nap volt porondon. Az ötlet kivitelezése is hagy némi kívánnivalót maga után, nekem nem jött be ez sem. A mai világban igazán nehéz, hogy egy évig ne beszélj a másikkal, rengeteg minden történik egy év alatt, valljuk be, elég valótlan ez a szituáció.
Természetesen voltak szép és nagyon érzelmes pillanatok és imádom, ha két fél sorsszerűen egymásnak van rendelve (én hiszek ebben), de náluk ez nem így volt... Szerintem. Ben-t sem igazán tudtam megkedvelni, ahogy jobban megismertük a titkait, annál inkább nem bírtam. Hibázott, tény, de az utána lévő dolgok szerintem csak bűntudatból jöttek... Na mindegy.
Nagyon szomorú vagyok, amiért ez most nem aratott átütő sikert nálam, de biztos vagyok benne, hogy fogok még olyan könyvet találni Tőle, mint amilyen hatással volt rám a Maybe Someday. Sajnos ezt még egyetlen könyvvel sem tudta felülmúlni, de majd meglátjuk.
Ne értsétek félre, tetszett a könyv, továbbra is imádom Colleen-t, mert amit művel, az zseniális. A vérében van a szerelem, a szeretet, hiszen anélkül nem tudta ilyen szívhez szóló történeteket alkotni. Két nap alatt felfaltam a könyvet, tehát ezzel sincs probléma, a stílusa továbbra is magával ragadó és letehetetlen.
Fallon élete szinte teljesen gyökeres fordulatot vett, amikor két évvel ezelőtt, pontosan november 9-én az apja házában tűz ütött ki és a teste 30%-án súlyos égési sérüléseket szerzett. Derékbe tört szépen ívelő, ígéretes színészi karrierje, amelyhez a tehetséget édesapjától örökölte. Aki miatt ez történt vele. Fallon őt hibáztatja, hiszen nem sikerült kimenekítenie időben. A szörnyű dátum második évfordulóján egy Los Angeles-i étteremben találkozik az apjával, elmondja neki, hogy New Yorkba költözik, hogy folytassa színészi karrierjét. Édesapja azonban nem azt a reakciót nyújtja, amit a lány várt, aki teljesen kiakad azon, hogy az apja mekkora egy seggfej. A mosdóba menekül, útközben pedig az egyik boxban észrevesz egy helyes srácot, aki őt nézi. Nem a sebeit, Őt. Nagyon rég nézett már rá így valaki, hiszen az önbizalma elégett a tűzzel együtt. A vita tovább folytatódik, s ez az idegen srác menti meg az apjától. Az egész napot együtt töltik, random dolgokat csinálva, ám este már megy is Fallon gépe, ezért hamar el kell búcsúzniuk egymástól. Ben, az író, szeretne jó regényeket írni és mivel Fallon romantikus regényeket olvas, alkut kötnek, hogy a fiú írja meg a kettejük között feszülő mágikus, természetfeletti vonzalomról, viszont csak egy év múlva találkozhatnak és beszélhetnek újra, ugyanezen a napon. Sorra követhetjük évenként a november ezen napját és a történet egyre csak bonyolódik, csakúgy, mint ahogy ők bonyolódnak egyre inkább egymásba. A múlt azonban csöndesen a háttérbe húzódva várakozik, mikor csaphat le kegyetlenül...
Elég vegyesek az érzéseim őszintén szólva. Colleen mindig olyan karaktereket alkot, akik hamar az ember szívéhez nőnek, ám ennél a könyvnél nálam ez most sajnos nem történt meg. Talán mert nem igazán ismertük meg jobban a szereplőket, hiszen folyton csak az az egy nap volt porondon. Az ötlet kivitelezése is hagy némi kívánnivalót maga után, nekem nem jött be ez sem. A mai világban igazán nehéz, hogy egy évig ne beszélj a másikkal, rengeteg minden történik egy év alatt, valljuk be, elég valótlan ez a szituáció.
Természetesen voltak szép és nagyon érzelmes pillanatok és imádom, ha két fél sorsszerűen egymásnak van rendelve (én hiszek ebben), de náluk ez nem így volt... Szerintem. Ben-t sem igazán tudtam megkedvelni, ahogy jobban megismertük a titkait, annál inkább nem bírtam. Hibázott, tény, de az utána lévő dolgok szerintem csak bűntudatból jöttek... Na mindegy.
Nagyon szomorú vagyok, amiért ez most nem aratott átütő sikert nálam, de biztos vagyok benne, hogy fogok még olyan könyvet találni Tőle, mint amilyen hatással volt rám a Maybe Someday. Sajnos ezt még egyetlen könyvvel sem tudta felülmúlni, de majd meglátjuk.
Ne értsétek félre, tetszett a könyv, továbbra is imádom Colleen-t, mert amit művel, az zseniális. A vérében van a szerelem, a szeretet, hiszen anélkül nem tudta ilyen szívhez szóló történeteket alkotni. Két nap alatt felfaltam a könyvet, tehát ezzel sincs probléma, a stílusa továbbra is magával ragadó és letehetetlen.
Várom a további csodás köteteket és addig is pótolom azokat, amikkel még el vagyok maradva. Ti pedig olvassátok, remélem, hogy jobban fogjátok szeretni, mint én. :)
Ha szeretnéd te is a polcodon tudni az írónő legújabb könyvét, KATT IDE!
Csillagos értékelés:
Kedvenc idézetek:
"Aki kitalálta, hogy az igazság fáj, kifejezetten optimista
volt. Az igazság egy szörnyű kínt okozó szarság."
*
*
„Sohasem fogod tudni megtalálni önmagad, ha elveszel valaki
másban.”
*
"– Szeretni valakit nem csak magára az illetőre vonatkozik,
Ben. Szeretni valakit azt jelenti, hogy elfogadjuk az összes embert és dolgot
is, akit és amit az illető szeret."
*
"Megkönnyebbülök attól, hogy ő… hogy egyáltalán létezik.
És amiért annyira szerencsések vagyunk, hogy ugyanabban az időben, a világnak
ugyanazon a pontján, ugyanabban az államban létezünk."
*
"– Olyan káprázatos vagy, mert melletted káprázatosnak érzem
magam."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése