Tammara Webber: Easy - Egyszeregy

Egy lány, aki úgy gondolja, a bizalmat megtörik, az ígéreteket megszegik és a hűség csak illúzió. Egy fiú, aki úgy hiszi, az igazság relatív, a hazugság elkendőzi a kibírhatatlan fájdalmat és a bűntudat örök. 
A fiú figyelte a lányt, de nem ismerte őt. Aztán egy váratlan összecsapás jóvoltából a megmentőjévé vált… Tagadhatatlan vonzerő hatott közöttük. Ám a múlt, amelyen a fiú kemény munkával igyekezett felülkerekedni, és a jövő, amelybe a lány őszinte hitét vetette, azzal fenyegetett, hogy elszakítja őket egymástól. Csak együtt vehették föl a harcot a fájdalom és a bűntudat ellen; csak együtt nézhettek szembe az igazsággal, és találhattak rá a szerelem nem várt erejére. Vajon a találkozásuk megerősíti őket hitükben, vagy megcáfol mindent?

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2013

Oldalszám: 334
Fordító: Komáromy Rudolf




TE.JÓ.ÉG.
Totálisan ki vagyok borulva, természetesen csakis magamra, amiért eddig nem olvastam még az Easy-t. Lehet jönni sorban és megverni, gyerünk, vállalom!

Ezt a könyvet már nagyon sokan olvasták, és nagyon sokan imádják, hiszen már 3 éve megjelent, szóval ha még Te sem olvastad, már most kezdj bele! Hiba lenne kihagyni.


Egy kis rövid összefoglaló a sztoriról:
A történetet E/1-ben, női szemszögből élvezhetjük. Jacqueline egyetemre ment a pasijával, Kennedy-vel, akivel már 3 éve, a gimi óta együtt vannak. Egyik nap azonban a srác bejelenti, hogy mivel ő politikus akar lenni,  még azelőtt szeretné kiélni magát és a vágyait, ameddig teheti, ezért dobja Jackie-t. Jacqueline összetörik, még az órákról is lóg, míg nem legjobb barátnője Erin, el nem rángatja egy halloweeni buliba, ahonnan éppen hazaindulna, amikor is a kocsijánál megpróbálja megerőszakolni az exe haverja, Buck. Bucknak nem sikerül amit szeretne, mivel megjelenik az idegen hős, Lucas. Miután hazafuvarozta a lányt, legközelebb csak közgazdaságtan órán látja, amit kihagyott a búslakodós időszaka miatt. A tárgy oktatója dr. Heller megkérte a lányt, hogy írjon egy beadandót és vegye fel a kapcsolatot a felsőbb éves Landon Maxfielddel, aki a korrepetitora lesz, hogy pótolja az elmaradt anyagot. 
Jacqueline emailezésbe kezd a korrepetitorral, miközben azt veszi észre, hogy flörtölésig jutottak, de nem csak vele, hanem a megmentőjével, Lucassal is, s a két személy között egyre több hasonlóság és összefüggések vannak. Lucas és Jacqueline kapcsolata lassan bontakozik ki, közben Buck újra és újra felbukkan…



"- Nem nehéz azt választani, hogy veled legyek, Jacqueline. (...)  - Könnyű. Mint az egyszeregy."


Szóval, egy tök átlagos egyetemi, sablonos sztorira számíthatunk, ha csak a fülszöveget meg az összefoglalót nézzük, de bátran kijelenthetem, hogy egyáltalán nem az. Sőt a maga nemében nagyon különleges és sokatmondó könyv, hiszen nagyon sok komoly téma megjelenik benne, amiben szerencsére nem csak a szerepét olvashatjuk, hanem a kivédését, elkerülését is.
Elsősorban van az erőszak/nemi erőszak, ami minden nőt, kortól függetlenül bárhol fenyegethet. Nagy piros pont az írónőnek, amiért a főszereplő lánykánkat a barátnőjével együtt egy önvédelmi tanfolyamra vezényelte, ahol a kivédés és menekülés fortélyait tanulhatták meg, ha esetleg újra számukra nem kívánatos helyzetbe keverednének.
A családi helyzetek is megjelennek benne, elsősorban a tragédia, és a kommunikáció hiánya. Ezzel összeköthető, hogy az emberek gyakran inkább magukban tartják a fájdalmukat, veszteségüket, bánatukat, mert félnek, hogy ezzel megalázott helyzetbe kerülnek, vagy egyszerűen csak fél mások reakciójától. De ez a könyv megmutatja, hogy igenis merjünk szembenézni a történtekkel, a fájdalmakkal, bármilyen szörnyű is újra feleleveníteni és bevallani másoknak, hogy ez igenis megtörtént, és segítség kell. Bár legtöbbször (nem erőszak esetében) az is elég, hogy valakinek elmesélhessük a lelkünket nyomó terheket és kisírhassunk magunkat, s másnap máris könnyebb mellkassal és jobb emberként kelhetünk fel.
Fontos még, hogy a védekezés is szóba jött, ami manapság nagy veszélyforrás, mind a betegségekre, mind váratlan eseményekre való tekintettel, ezért is nagy piros pont.
És persze ne felejtsük el azt, hogy mindig kövessük az álmainkat, és soha ne adjuk fel, amit el akarunk érni… egy pasi miatt főleg ne.


De hogy mi is volt történetünk legszemrevalóbb és legjobb dolga? Hát ki más, mint Lucas. Istenem, ez a pasi teljesen levett nem csak engem, de Jacueline-t is a lábáról. Annyira cuki, hogy az már fáj. Nehéz lehetett neki bevallani, hogy már régóta tetszik neki a lány, bár ez is irtó aranyos volt, de a mosolya, a tekintete, a kicsit rosszfiús, tetkós külseje, de a belseje ami igazán kárpótolhat minket. Mindenki ilyen pasit szeretne.. Aki megvédi, óvja, félti, az ő érdekeit nézi, aki érdeklődik felőle és gondoskodik róla.  Fájhat érte a szívünk, a múltbéli titkai miatt, de szerencsére egy idő után sikerül megoldaniuk Jacqueline-el ezt is, mint minden mást. Akármikor megjelent Lucas, már előre vigyorogtam, a kicsit pikánsabb részekért, és amikor hmmm… megtekinthetjük a póló alatt rejtett értékeit, sóhajtozva olvastam tovább. 




Erin-t, mint legjobb barátnőt is ki kell emelnem, hiszen ritka az olyan igaz barát mint ő, aki átsegíti az embert a bajokon, kiáll mellette, még akkor is, ha ez a kapcsolatába kerül is. Kicsit huncut és szókimondó, de ez belefér, ettől lesz jó a karaktere.

Nagyon-nagyon megvett magának a könyv, hatalmas kedvencem lett. Teljesen biztos vagyok abban, hogy olvasni fogok még az írónőtől, mert nagyon egyszerűen, hétköznapi nyelven ír, fantasztikusak a karakterábrázolások és a jellemfejlődések. Tényleg nagyon fontos a könyv mondanivalója, a problémák megoldása, és mindemellett egy olyan remek pasi kísér minket kézen fogva, mint Lucas. Kell ennél több? 


Csillagos értékelés:


"A kijózanodás és a bocsánatkérés mind szép és jó, de előfordul, hogy már késő."
*
"Levette a sapkáját, és az ágyra dobta, a ceruzáját a vázlatfüzetre helyezte, majd két kézzel a lelapított hajába túrt, azután szétrázta, ezzel szénaboglyává változtatva a fejét. Te jó isten! Amikor a fején át lehúzta a kapucnis felsőt, azzal együtt a fehér pólója is fölcsúszott egy picit, én pedig választ kaptam arra a kérdésemre, hogy meddig terjednek a tetoválásai. Bal oldalán négy sor szöveg kígyózott kisilabizálhatatlanul apró betűkkel. A jobbon valamiféle kelta kinézetű minta ellensúlyozta. Ráadásul most már tudtam, mit értett Erin nyalogatni való hason."

*
"Bármi történik is valakivel, másutt az élet megy tovább."
*
"
Ha csinálni szeretnéd, hát csináld. Mi tart vissza?"
*
"Riadtan jöttem rá, mit jelez zsigeri reakcióm: féltékenységet. Egy srác miatt, akit alig ismerek, akivel több nyálat váltottam, mint szót."
*
"Úgy véltem, az emberek ritkán mondják ki, mit gondolnak, tárják föl, mit éreznek. Senki sem őszinte."



Kelly Oram: Szívzűrterápia strébereknek

Fülszöveg:

Avery gyakorlatilag születése óta szerelmes a legjobb barátjába. Aidennek ugyan fogalma sincs erről, a lány mégis vígan tervezgeti közös jövőjüket. Egész addig, amíg a srác közli, hogy barátnője van… Mit lép erre a stréber Avery? Hát igazi kocka módjára a tudományba menekül: egy sor társadalmi kísérlettel akarja ­bebizonyítani, hogy az összetört szív csak akkor gyógyul be, ha az ember előbb túljut a gyász hét fázisán. Csakhogy a kivitelezéshez szüksége van egy független külső megfigyelőre — itt lép a képbe Aiden bátyja. A csöppet sem stréber Grayson olyan dolgokra veszi rá a gátlásos lányt, amiket korábban álmában sem mert volna megtenni. A suli alfahímje és a legnagyobb stréber egyre több időt tölt együtt — persze kizárólag a tudomány érdekében! —, és közben egy egészen új kísérlet veszi kezdetét…

Kiadó: Móra
Kiadás éve: 2015
 Oldalszám: 232
                                                           Fordító: Vándor Judit 



Értékelés:

Ez volt a harmadik LOL könyv, amit a kezemben fogtam, azon belül is a második, amit Kelly Oram alkotott, és meg kell mondjam, ez a nő tud valamit! Nem is olyan régen olvastam el másik könyvét, a Cinder és Ellát, amit szintén csak dicsérni tudok, mint ezt a kötetet is. Annyira egyszerűen ír, mégis magával ragadó ahogy a szavakkal bánik. Bőven látszik a sorokon, hogy igazából tiniknek íródott a regény, amely korszakból én már bőven kilógok, mégis számomra is teljesen élvezhető volt, szó mi szó, faltam az oldalakat. A karakterábrázolásai is nagyon kidolgozottak, tetszik a humor, amit nagy mértékben használ, konkrétan végig vigyorogtam a könyvet. Úgy látom, nála gyakori a két szemszögből való látás- és gondolkodásmód, mivel mind a Cinder és Ellában, mind ebben a könyvben váltott szemszögből - fiú és lány főszereplők- mesélik el a saját kis történetüket. Számomra még jobban is tetszett így, mivel szeretek néha belelátni a pasik agyába is, hogy ők hogyan látnak egy szituációt, vagy éppen mi jár a fejükben.

Lehetséges, sőt, biztos, hogy már rengetegen olvastátok már ezt a könyvet, viszont akit érdekel a véleményem, valamint aki még nem olvasta, azoknak ajánlom az alábbi értékelést és rövid bemutatást.

Ez a könyv tipikusan egy kis romantikus, takaróba bebújós, teával olvasós délutánhoz való. Amilyen rövid, annyira élvezhetően van megírva, annyira beleéled magad a sztoriba, és annyira odaleszel Grayson Kennedy-ért, hogy le sem akarod majd tenni.

A történetünk ott kezdődik hogy Avery és Aiden legjobb barátok magzatkoruk óta, a szüleik által, mindent együtt csináltak és nagyon ragaszkodnak egymáshoz, vagyis, amint kiderült, csak Avery, aki úgy érezte szerelmes a fiúba, aki viszont nem viszonozza az érzéseit. Itt kerül a képbe Grayson, aki Aiden bátyja, egy igazi nagymenő, nőcsábász, aki sosem marad meg több hétig egy lány mellett sem. A szárnyai alá veszi Avery-t és megvédi öccsétől, aki többször is összetöri a lány szívét.

Nagyon szeretem, amikor a macsó, csajozós férfi hősünk, amikor megtalálja az igazi lányt, aki miatt képes megváltozni, és feladni addigi szokásait, és mindent megtenne érte. Grayson is ilyen. Miközben igyekszik összeragasztani Avery szívét a társadalomtudományi munkája projektén keresztül (aminek vizsgálati tárgya az összetört szív gyógyulása, a gyász hét fázisán át) az igazából is összetört szívét, és olyasmi történik, amit még ő sem tervezett... lassan kezd beleszeretni.

Rengeteg programot szerveznek, és sok nehéz időszakon mennek keresztül együtt Grayson és Avery. Csodálom azokat a pasikat, akik ennyire oltalmaznak egy lányt, és türelmesek vele, még akkor is, amikor a lány egyfolytában az "exe" miatt szomorú, és őt, aki törődik vele, azért nem engedi közel magához.

Bevallom, néha igazán benyúltam volna a lapok közé és megráztam volna Avery-t, hogy térj már észhez, és nyisd ki a szemed!, de nem ítélkezhetek, mivel úgy hiszem, mindannyian megéltük már, milyen is egy elutasítás, egy szakítás, egy nem viszonzott szerelem. Nagyon fáj, szinte beleőrülsz, és úgy érzed sosem lesz jobb, soha nem lesz más, akit képes leszel szeretni. Amikor pedig te is keresztül mentél a gyász fázisain, talán te is belátod, hogy nem is érdemelte meg a könnyeidet és nem is szeretted igazán.

Azért elég meseszerű volt, hogy a "menők", egyből befogadták Avery-t, aki a tudósokhoz és könyvmolyokhoz tartozott, semmi rossz szavuk nem volt rá, és egyből törődni kezdtek vele, meg segíteni neki. Igen, nincs ebben semmi rossz, de a mai világban biztos, hogy nagyon ritka az ilyen szituáció, ahol az emberek/diákok pozitívan állnak az idegenekhez, akik "szintjük alatti".
Ugyanehhez a témához tartozik az is, mikor a kockák és a menők együtt elmennek egy hétvégére, és jól kijönnek egymással. Én lennék a legboldogabb, ha tényleg ilyen lenne a világ, ha nem lennének társadalmi különbségek, és nem lennének gonoszak az emberek.  

Na, de visszatérve Grayson-hoz : Mindenkinek egy olyan kitartó, lovagias, kedves, odaadó pasit kívánok, akarok mint amilyen Ő!

Szóval aki olvasta, annak pacsi, aki nem olvasta, az gyorsan pótolja, és jó olvadozást kívánok! :)

Csillagos értékelés:




"…ha egy lány megengedi, hogy magadhoz öleld, amikor az élete darabokra törik, pedig te tök pucér vagy, attól fogva valahogy másképp nézel rá. 

Persze, az se fájt, hogy csuromvizesen tapad rá az átlátszó trikó… 

Beletelt egy kis idő, amíg kimásztam a zuhany alól Avery távozása után. Előbb hideg vizet kellett magamra ereszteni, mert… nos, mert kellett."

*

"– Oké, oké, igazad van. Elismerem a kapcsolatunkat alapvetően a testvéri civódás jellemezte. De a teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ma miattad állt fel.. 
– Atyaég, Grayson! Fogd be!"

*
"(…) egy pasi nem mondja azt, hogy levegőre van szüksége, szabadságot akar, ha szerelmes beléd. Akkor se, ha még csak tudat alatt az."

*

"- Az ember megváltoztatja az álláspontját, ha a megfelelő lánnyal találkozik."

***SPOILER***

"- Ez nem jegyzet. Ez egy nyomorult tankönyv. Hol vannak a jó dolgok?

- Hogy érted?

- Tudod, a csajos megjegyzések. - Magas, affektáló hangon folytattam - Jaj, ma este megtörtént életem első csókja. Csooodás volt! Grayson Kennedy annyira csúcs! - Visszatértem a normális hangszínemhez, és ráböktem a nyitott naplóra. - Sehol egy felkiáltójel, egy mosolyka vagy szívecske."







Marie Rutkoski: A nyertes átka (A nyertes trilógia #1)


Értékelés:

A történet E/3 személyben íródott, mindkét fél szempontjából bemutatja az eseményeket. A borító eszméletlen gyönyörű!! :)
 Az eleje nagyon lassan indul be, az árverésen találjuk magunkat, ahol Kestrel, a valoriai birodalom vezetőjének a lánya, megveszi a rabszolgasorba számító, herrani származású Arint. Már az első pillantásban megfogta valami a fiúban, talán az, hogy ő hozzá is közel állt a zene, és hogy volt benne valami titokzatosság.
Kestrel egy nagyon pozitív, erős, határozott, magabiztos hősnő, aki nem riad vissza semmitől sem, vág az esze és mindenkit palira tud venni, ha éppen úgy akarja. De közben belül dúlnak benne az érzelmek, amiket talán még ő maga sem ért.
Arin eleinte nem fogott meg, elég ellenszenves volt, lekezelő az emberekkel, már amennyire tudott rabszolga létére, de ahogy telik az idő, ő is úgy lesz egyre szimpatikusabb nekünk is, és persze Kestrelnek is.


A lánynak döntenie kell, vagy beáll a hadseregbe, vagy férjhez megy. Egy valoriai felsőbbrendű lánynak csak ez jut. Csakhogy Kestrel egyiket sem akarja igazán, ő zenélni akar, a zongora a mindene, a szerelme. Egészen addig, amíg el nem kezd mélyebb barátságba merülni Arinba, aki a kísérője lesz különböző eseményeken. Hamarosan mindketten észreveszik, hogy valami nem oké, nem szabadna ezt érezniük, hiszen ők ellenségek. Két külön néphez tartoznak, akik régóta harcban állnak egymással. Azonban a szívnek nem lehet ellentmondani, hanem csak érez, nem törődik olyan dolgokkal, mint társadalmi és politikai ellentétek.
Amikor az erőviszonyok megfordulnak, és minden a feje tetejére áll…
Ennél a résznél nagyon bepörgött a könyv, élvezhetőbb lett a sztori, teljesen magához láncolt és nem engedett. A vége pedig hatalmas FÜGGŐVÉG, szóval úgy olvassátok, hogy erre számítsatok.


Mindent egybevéve, remek disztópia, bár én még szívesen olvastam volna erről a világról bővebben, mert elég sok kérdőjel maradt a fejemben a könyv befejezése után. Nem tűnik vastagnak a könyv, mégis annyi, de annyi minden van benne, ami más szerzőknél csak több könyvben nyilvánul meg. A sok esemény, fordulat és izgalom mégsem rontja el az olvasási élményt, mert te is mindig izgulsz, hogy na ebből most mi lesz.


A romantikus szál nagyon tetszett, imádom az olyan sztorikat, amikor minden a szerelmesek ellen szól, de ők mégsem tudnak egymásnak ellenállni.
A könyvet csak dicsérni tudom a csodálatos leírások, magával ragadó nyelvezet, stílus és megfogalmazás.
Külön megszeretném köszönni a fordító munkáját, nagyon szép munkát végzett
!



   Csillagos értékelés: 

  





"Nehéz kiismerni az emberek érzéseit."

"Hát nem erről szólnak a mesék? A hamisból valót, a valóból hamisat csinálnak, nem?"

"– Ha egy nő alkalmas arra, hogy harcoljon és meghaljon a birodalomért arra miért nem alkalmas, hogy egyedül sétáljon?"

"(...)egy hónap hosszú idő, ha az ember nem találkozik azzal, akit szeret."

"Mindenki hazudik."

"Az emberek annyi minden miatt lehetnek boldogtalanok."

"
Az igazsággal ugyanúgy át lehet verni az embert, mint egy 
hazugsággal."








Minden kezdet nehéz...

Képtalálat a következőre: „hello world weheartit”

Sziasztok!

Először is köszönöm, hogy itt vagy, és hogy olvasod a soraimat, másodszor pedig, ha már ide tévedtél, engedd meg, hogy bemutatkozzak!

A nevem Viktória, 21 éves egyetemista leányzó vagyok, 2 éve lakok Budapesten, és imádom ezt a várost! Kiskorom óta olvasok rendszeresen, azonban a gimis évek fárasztó hónapjai lecsökkentették az olvasásra szánt időmet, ezért kicsit lemaradtam a könyvekkel, de szerencsére 2016 elején visszataláltam ehhez a fantasztikus hobbihoz.

Rólam annyit kell tudni, hogy imádom a zenét, a nyarat, szeretek lustulni, filmezni, enni, a párommal lenni, sétálni, kirándulni, világot látni, felnőtt színezőt színezgetni, utazni. Kedvenc könyv és film sorozatom a Trónok harca, megőrülök érte!! :) Kedvenc szerzőm még Maggie Stiefvater, Vivien Holloway, Böszörményi Gyula, Jennifer L. Armentrout... és még sokan lesznek, úgy érzem. :)
Életvidám, mosolygós, barátságos vagyok, mindennek tudok örülni, a legkisebb dolgoknak is, legyen éppen az, hogy reggel süt a nap, vagy dalolnak a madarak, de tudod mitől vagyok a legboldogabb? Hogy Itt vagy most, velem! :)

Ezt a blogot azért hoztam létre, hogy az értékeléseimet, véleményemet bővebben kifejtve megjelenítsem, és mások számára is ajánlhassam (vagy éppen nem) az elolvasott könyveimet. Eddig nem volt tervben, hogy én egyszer blogot nyitok az értékeléseknek, csak láttam, hogy moly.hu-n annyian szeretik azt, ahogy és amit írok, hogy gondoltam, megpróbálom. :) 

További szép napot és nézelődést kívánok!