R. Kelényi Angelika: Bűnös örömök városa (#2 Az ártatlan)

1610-ben, ​egy borzalmas évet maga mögött hagyva, Fabricius Flóra kénytelen Velencébe utazni. A bűnös örömök városába érve egy ismert és az urak által gyakran látogatott házban találja magát. Vendéglátója nem más, mint a híres kurtizán, megmentőjének édesanyja.

Velence urai hamarosan versengeni kezdenek az ártatlan lány kegyeiért, ám ő csupán egyetlen férfi után vágyakozik, Lorenzo Marianit azonban nem könnyű örökre rabul ejteni.
Flóra úgy dönt, segít neki egy gyilkosság leleplezésében, noha az áldozatot egy cseppet sem szívlelte.
A szálak a legmagasabb körökbe, a Collegió tagjai közé vezetnek, akik közül a legfiatalabb consiglieri bármit megadna, hogy a szép magyar lányt a magáénak tudhassa.
Képes lesz-e Flóra ellenállni a gazdagság és a hatalom csábításának?

R. Kelényi Angelika, Az ártatlan című könyve második részében, egy izgalmas, kalandos és romantikus utazásra invitálja az olvasókat a 17. század Velencéjébe. Ahogy azt már megszokhattuk, a regény története a hatalom, a vágy, a bűn és a szerelem gyilkos kombinációja, történelmi korba ágyazva.

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2017

Oldalszám: 448 

❉❉❉

Hát, gyerekek...! Én olyan boldog vagyok, hogy az elsők között olvashattam ezt a könyvet, ráadásul dedikált példányként, hogy azt el nem tudom mondani. Legfőképpen azért vagyok boldog, mert ez a könyv, valami eszméletlenül jó volt! Munka mellett kicsit lassabban haladtam vele, de mégis végig fenntartotta az érdeklődésemet, és folyton azt vártam, hogy hazaérhessek és folytathassam.

A sorozat első részével nyáron ismerkedtem, szóval elég friss az élmény, és már nagyon vártam ezt a könyvet. Őszintén mondhatom, hogy nem csalódtam, egyáltalán nem, sőt, úgy hiszem, ez a rész még egy picikét talán felül is múlta az első részt. Mind a korhű írásmód, mind a szereplők, mind a cselekmény egy olyan fantasztikus elegyet alkotott, amelyet mindenkinek olvasnia kell, aki szereti a történelmi romantikus könyveket. Kaptunk egy kis krimit is az oldalakon belül, ugyanúgy, mint az első részben. Ez a szál is nagyon érdekes volt, tényleg fogalmam sem volt, hogy ki volt a gyilkos, de a puzzle darabkái lassanként összeálltak.

"Valójában fogalmam sem volt arról, milyen emberek élnek Velencében, és nem akartam Marianiból kiindulni. Mert akkor arra kellett volna következtetnem, hogy a csatornák partján csupa szemtelen, cinikus fráter lakik.. "

Lorenzo Mariani

Flóra és Mariani megérkezik Velencébe, már ez a város önmagában egy csoda, és meghúzódnak Lorenzo édesanyjánál, aki nagy örömmel fogadja őket. Flóra kicsit feszélyezve érzi magát ezen az új, elég szókimondó helyen, ahol sok furcsa és számára arcpirító dolog történik. Lassacskán beilleszkedik az új környezetbe, de közben önmaga marad, ezért továbbra is nagyon szerethető a karaktere. Aki még inkább szerethető, az természetesen nem más, mint Lorenzo Mariani, akivel szerencsére most jóval több pikánsabb és fülledtebb jelenet jutott (amiért ezer köszönet!) nagyon örültem, hogy végre kicsit közelebb kerülnek egymáshoz a karaktereink. Lorenzo pedig a beszólásai és kötekedései ellenére továbbra is egy hihetetlenül imádnivaló fickó! 

A történet nagyon izgalmas és folyamatosan pörög, egy percig sem unatkozhatunk mellette. Az új karakterek is nagyon élethűek, és kerek egésszé tették a történetet, ugyanis mindenkinek volt valami szerepe vagy a háttérben vagy közvetlenül a képünkbe tolva. Az írónő beletett néhány váratlan és agy eldobós jelenetet ami erősen megemelte a könyv színvonalát, mert még mindig fokozta a fokozhatatlant. 

"– És honnan szerez nekem ruhát kegyelmed?
– Azt bízza csak rám – vigyorgott elégedetten.
Felhúztam a szemöldökömet.
– Leszedi tán valami nőről? – Magam is meghökkentem a merészségemen, és elvörösödtem.
– Micsoda pajzán gondolat! – nevetett fel, aztán mélyen a szemembe nézett. – Nem, hölgyem. Nem kell leszednem. Örömmel megszabadul tőle, ha én kérem rá."

Néha úgy éreztem magam, mintha én is ott lennék az Itáliai városkában, rónám az utcákat, ámulnék a gyönyörű épületek szépsége miatt, hiszen nagyon szép leírásokat kaptunk, ezáltal is beleélhettük magunkat a történetbe. 

Szó, mi szó. Aki olvasta az első részt, az mindenképpen olvassa el, mert el fogja bűvölni. Aki pedig még nem olvasta egyik részt sem, az szégyellje magát, és azonnal szaladjon a könyves boltba, mert egy ilyen csodálatos történetet vétek kihagyni! A humor, a történelem, a krimi és a romantika egyvelege ez, mindegyik részből kellő mennyiségben, mely egy csodálatos történetet kerekít ki.

Köszönjük Drága Írónő ezt az élményt. Köszönjük Lorenzo Marianit, aki sokak számára egy tökéletes könyves álompasivá vált! Köszönjük, hogy megalkottad nekünk ezt a történetet, és hogy szívvel-lélekkel dolgozol rajta, hogy tökéletes legyen. Elárulok valamit: tökéletes lett! :) ❤

Nagyon várjuk a következő részt, de közben sírunk is, amiért az már a befejező kötet lesz. Kíváncsi vagyok, most milyen kalamajkába kerül ez a két imádott, makacs öszvér. :)

Köszönöm szépen az írónőnek és a kiadónak a könyvpéldányt! :)

Ha felkeltette az érdeklődésed a könyv, IDE KATTINTVA beszerezheted!

Csillagos értékelés:

Kedvenc idézetek:

"Valóban csupán porszemek vagyunk, melyeket arra sodor a szél, amerre akar, és hiába próbálunk szembeszállni vele, erősebb nálunk."

*

"– A szépség nem érdem, hölgyem, csupán állapot. Idővel elmúlik, s akkor nem marad más vonzerő, mint a jellem és a lélek. Önmagában a szépség semmit sem ér."

*

"– Szép, amikor ilyen mérges.
– Akkor a kegyelmed közelében igen gyakran lehetek szép, mert folyton bosszant.
– Tán épp ezért – vigyorgott tovább."

*

"Egy igaz barátra mindig szüksége van az embernek."

*

"A szerelem, úgy látszik, meglágyítja az agyat és a szívet is."

*

"Azon morfondíroztam, igaz az a mondás, hogy Isten az egyik kezével ad, de a másik kezével elvesz, nehogy elbízzuk magunkat."