Viszlát 2018 - Helló 2019!

Sziasztok!

Hihetetlen, hogy eltelt egy újabb egész év, és újra az év összefoglaló bejegyzést írom.
Egy picit eltűntem decemberben a karácsonyi őrültek háza miatt, a munkám nagyon leszívott, a maradék időben suliban voltam, tanultam, alig volt időm olvasni. Sajnos előfordul, de igyekszem majd havonta több bejegyzést hozni a következő évben.

No de, a tervekről később, jöjjön egy kis összefoglaló erről az évről, a top 10 kedvenc könyvemről, valamint célokról, amiket sikerült elérnem, vagy éppen nem. :)

Tartsatok velem!

Sarra Manning: Londonban bármi megtörténhet

A tizenhét éves Sunny kapcsolata elég

 furcsán ér véget: kap egy képet a mobiljára,

 amin a barátja egy másik lánnyal csókolózik. 

Más ilyenkor talán összeomlana, 

de Sunny más megoldást választ. 

Ami ezután következik, az egy tizenkét órás őrült hajsza

robogóval London körül, ami este 8-kor indul a Crystal Palace-nél

(olyan messze a civilizációtól, hogy még a metró sem jár arra),

át Camdenen, Shoreditch-en, a Sohón, Kensigtonon, Notting Hillen…

 és reggel 8-kor ér véget 

az Alexandra-palotánál.

Kasie West: A távolság relatív

A ​tizenhét éves Caymen Meyers úgy tanulmányozza a gazdag embereket, akár egy tudományos kísérletben, és sok évi megfigyelés után biztos benne, hogy csak egy dologra jók: pénzt költeni olyan felesleges holmikra, mint az anyukája boltjában árult porcelánbabák.
Így amikor Xander Spence besétál a boltba, hogy a nagymamájának vegyen egy babát, elég egy pillantás, hogy Caymen megállapítsa, a fiú eszméletlenül gazdag. Bár a fiú vonzó, és ő az első, aki tényleg felkelti a lány figyelmét, Caymen elég okos ahhoz, hogy tudja, nincs esélye a fiúnál. Hiszen ha mást nem is tanult az anyukája intelmeiből, azt igen, hogy a gazdag emberek figyelmét nehéz felkelteni. Ám Xander ezentúl gyakran megjelenik az üzletben, dacára a lány erőfeszítéseinek, hogy elriassza. Caymen pedig, legnagyobb rémületére, élvezni kezdi a fiú táraságát. 

Tudja, hogy az anyukája nem jöhet rá a dologra – nem fogadná el. Jobban szeretné, ha Caymen a helyi, csóró rockerfiúval lógna. Amikor Xander odafigyelése és kedvessége már éppen meggyőzné a lányt, hogy a gazdagság nem jellemhiba, ráébred, hogy a pénz sokkal nagyobb szerepet játszik a kapcsolatukban, mint gondolta volna. És hogy Xander nem az egyetlen, akiért aggódnia kell.

Könyvheti könyveső - avagy ezeket fogom beszerezni!

Sziasztok! :)

Már javában zajlik a Könyvheti események sorozata, állnak a standok, a kiadók várják a vásárlókat, az írók pedig dedikálnak, hosszú sorok kígyóznak a Vörösmarty téren, az időjárás többé kevésbé kegyes a látogatókhoz.
Valamelyik nap talán én is kinézek, de nem ígérem, hogy kijutok a térre, azonban ez nem veszi el a kedvem a vásárlástól. Meg is mutatom Nektek a listámat, amelyeket mindenképpen beszerzek az új megjelenések közül, és olvasni, véleményezni is fogom őket, hogy ti is informálódjatok róla :)

Ha érdekel, mik landolnak majd a polcomon, tartsatok velem. :)

Lucinda Gray: Az aranykalitka

A tizenhat éves Katherine Randolph egy virginiai farmon nő fel, így el sem lehetne képzelni számára távolabbi világot az angliai Walthingham-birtoknál. Öröksége folytán azonban belecsöppen az 1820-as évek angol elitjébe, és még arra sem jut ideje, hogy ezt megszokja, amikor bátyja rejtélyes körülmények között meghal. Képtelen elfogadni, hogy baleset történt, majd a következő tragédiát sem. Furcsa látogatók kezdik zaklatni a ház lakóit, és főhősünk számára is egyre több sötét összefüggés rajzolódik ki. Vajon bírni fogja Katherine idegekkel, amíg rájön az igazságra?

Ha szereted a krimibe illő, váratlan fordulatokat és bírod a feszültséget, akkor ne félj, nézz a gyönyörű díszletek mögé, ahol az elfeledett múlt kísért.

April Genevieve Tucholke: Wink, Poppy, Midnight

Minden történetbe kell egy hős.
És kell bele egy hitvány gonosztevő.
És hogy még mi? Megfejtésre várok titkok…

Wink egy vörös hajú, szeplős lány a szomszédból: senki sem ismeri egészen, a lénye csupa talány és rejtély. A szőke, ezüstszürke szemű Poppy a leggyönyörűbb és egyszersmind a legaljasabb és legkegyetlenebb lány a középiskolában: egy igazi manipulatív méhkirálynő. És itt van a harmadik, Midnight, egy édes, de bizonytalan fiú, aki nem tud választani kettejük közül. Wink. Poppy. Midnight. Két lány. Egy fiú. És egy rémisztő, veszélyes erdő, ahol egyre több borzalmas esemény követi egymást. Mi történt valójában? Van, aki tudja. És van, aki hazudik.

Kiadó: Menő Könyvek
Kiadás éve: 2016
Fordító: Iván Viktória

Azt hiszem ez az eddigi legnehezebben kifejthető értékelésem. Tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy mi volt ez a könyv. Szeretni akartam, imádom a borítóját, de szerintem a sztori egy eléggé elvont, hatalmas katyvasz. Se eleje, se vége, csak történtek itt dolgok össze-vissza, ilyen mese-olyan mese, jóslás és tündérmesében élő emberkék.

Ez egy ifjúsági könyv,de már az első mondatot úgy kezdi: „ Amikor először feküdtem le Poppyval, sírtam.” Nem tudom, hogy ez egy fiútól aranyos-e vagy éppen gáz. Másrészt, nem éreztem ifjúságinak a könyvet a rengeteg szexuális utalás, néhány csúnya szó, de legfőképpen az öngyilkosság, halottnak tettetés és a gonoszság miatt. Oké, hogy a gyereknek meg kell tapasztalnia, hogy milyen a jó ember, milyen a rossz ember, de ha elolvassa ezt a könyvet, szerintem egyrészt összezavarodik, másrészt azokra fog gondolni, hogy gonoszkodni jó, hazudni jó, másokat bántani jó, mert a Hősök megbüntetik a Gonoszokat.  Én nem adnám a gyerekem kezébe a könyvet 14 éves kor alatt, amíg nem tud racionálisan gondolkodni.

A történet 3, két lány (Wink, Poppy) és egy fiú (Midnight) szemszögéből íródott. Rövidke fejezeteket, betekintéseket kaphatunk a „gyerekek” életébe és legbelsőbb gondolataiba.

Poppy a szőke hajú, gonosz jégkirálynő, aki mindenkit csak eszközként használ, nem szereti az életét a gazdag szülők mellett. (Na már most, én egyből azt gondoltam, hogy szegény elkényeztetett kis gazdag fruska, aki azt gondolja ő a világ közepe, és mindenki úgy táncol, ahogy ő kedve szerint fütyül.)

Wink a vörös hajú, szeplős, ártatlan lány, aki mindig történeteket mesél a testvéreinek, valamint ő egy picikét álomvilágban élő emberke. Az ő karakterét bírtam a legjobban talán.

Midnight, egy csendes, bábként, cérnaszálakon rángatható figura, aki még önmaga se tudja, hogy most melyik lányt szereti vagy akarja. Egyszer ide, egyszer oda kap. Egyszer erre gondol, utána meg arra. Egyszer ezzel csókolózik, utána meg azzal. Na, látszik, hogy ő is pasiból van…

Összefoglalva: Nekem nem igazán jött át a könyv, ehhez kell egyfajta, nem is tudom, figyelem, vagy gondolkodásmód, hogy a szavak mögé láss. Na, ez nekem sose volt meg, és most sem sikerült mélyre látni a könyvvel kapcsolatban. Viszont szerintem ne ítéljétek meg első látásra, se az értékelésemről, mindenki maga döntse el, hogy szerinte milyen, illetve hogyan éli meg. Nem volt rossz, de nem is volt jó. A történet gyorsan haladós, és könnyen olvasható, ezzel nem volt probléma. A hangulata és a stílusa is nagyon egyedi, összetett, egyáltalán nem vontatott. Érteni kell, ami nekem most nem ment.

Poppy, Wink és Midnight. - weheartit.com

Csillagos értékelés:

"Én jó akarok lenni az emberekhez, tényleg, de olyan hülyék."

*

"Az emberek néha egyszerűen eltűnnek, Midnight. Rájönnek, hogy nem a jó úton járnak, vagy valaki más életét élik, ezért fogják magukat, és az éjszaka közepén eltűnnek."

*

"Ha a sötétségbe nézel, 
a sötétség is visszanéz beléd."

*

"A legtöbb ember csendes kétségbeesésben él."