Colleen Hoover: Confess - Vallomás

Mi ​mindent érdemes kockára tenni a szerelemért?
Auburn Reed huszonegy éves korára már mindent elveszített, ami valaha fontos volt neki. A lány azért küzd, hogy újra felépítse romba dőlt életét, így csakis kitűzött céljaira összpontosít, és nem engedheti meg magának a hibákat. De amikor munkát keresve belép egy dallasi műterembe, váratlanul éri az erős vonzalom, ami elfogja az ott dolgozó titokzatos művész, Owen Gentry iránt.
Most az egyszer Auburn mer kockáztatni, és a szívére hallgat, ám hamarosan felfedezi, hogy Owen súlyos titkot rejteget. Múltjának árnya tönkretehet mindent, ami fontos Auburn számára, és a lány egyedül úgy teheti sínre az életét, ha kizárja belőle a fiút.
Ahhoz, hogy megmentse a kapcsolatukat, Owennek nincs más dolga, csak vallomást tenni. Ám ebben az esetben a vallomás sokkal ártalmasabb lehet, mint maga a bűn.
A csodálatos és kivételes stílusú Colleen Hoover egy újabb mélyen megható történetet mesél arról, hogy az igaz szerelem és a család olyan köteléket jelent, amit semmi sem szakíthat el.

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2017

Oldalszám: 344

Fordító: Komáromy Zsófia

Illusztrálta: Danny O'Connor

❉❉❉

Colleen és az én történetem még csak idén kezdődött, szóval ez a kapcsolat még elég friss. Az ismerkedéssel a kis vékonyka Never, Never kötettel indítottam, amiben nem is igazán tudtam, hogy most akkor melyik az írónő része. Utána tavasszal kijött a Maybe Someday nálunk is, ami már a címével és magával a borítójával megfogott. Gyorsan le is csaptam rá, és be is faltam a könyvet. Érzelmek áradatát zúdította rám, hihetetlen élményt nyújtott és az idei év top könyve lett számomra. Azt hiszem, ott és akkor döntöttem el, hogy olvasni akarom az írónő többi könyvét is, ha már ez ilyen zseniális lett. Szóval nagyon örültem amikor megláttam, hogy még idén nem egy, hanem két kötetet is hoz tőle a Könyvmolyképző Kiadó. Mindkét könyv a polcomon várt, de valamiért a Confess-t emeltem le hamarabb. Talán a csodaszép borítója kábított el. A Maybe Someday lehetséges, hogy túl magasra tette a mércét, mivel a várt szintet a Confess nem tudta megugrani. Nem éreztem nála ugyanazt az érzést, ugyanazt a késztetést, hogy én most képes legyek egyhuzamban megenni a könyvet. Nem mindig kötött le, és a szereplők sem kerültek közel hozzám. De ennek ellenére mégis úgy gondolom, hogy ismét egy nagyon szép, igaz gondolatokkal tűzdelt könyvet kaphattunk kézhez.

Külön kiemelném, hogy szerintem fantasztikus, ahogy Colleen a könyveivel dolgozik. A Maybe Someday-hoz egy egész lejátszási listát kaptunk, ehhez a könyvhöz pedig egy igazi festőművész gyönyörű festményeit láthattuk viszont a könyvben. Szuper ötletnek tartom a vallomásokat, és elgondolkodtató, hogy az embereknek mennyi hazugságuk és eltitkolni valójuk van. Megmutatja, hogy az élet nem mindig könnyű, hogy nem mindig hozunk jó döntéseket, mégis ott van a remény, hogy ebből még ki lehet hozni valami jót is. Keményen az arcunkba nyomja a tényt: a világon mindenki hazudik, ott van mindenhol a hazugság, mindenkiben, mégis a legtöbb embernek ez az egyik gyenge pontja. Utáljuk, ha a párunk, barátunk, családunk hazudik nekünk, de mégis néha kellenek az úgynevezett kegyes hazugságok, amikor a másikat próbálod megvédeni bizonyos dolgoktól. Sokat lehetne ezen filozofálni, de mindenki döntse el maga, hogyan áll a témához.

A kötet már eleve egy nagyon durva, szívet tépő jelenettel indít. Auburn tinédzser korában átélheti az igaz szerelmet, de sajnos az élet igazságtalan és kénytelenek elszakadni egymástól.
Auburn tiniként kénytelen olyan döntéseket hozni, amelyek később nagy befolyással, sőt kényszerrel lesznek az életére. Felnőtt énje mindent megtesz azért, hogy ezeket a döntéseket valahogy korrigálja. Egy véletlen folytán találkozik Owennel, a festőművésszel, akivel már az első pillanattól kezdve érződik közöttük a vonzalom. Owen is hatalmas titkokat hordoz magában, amiket néha szívesen kiadna,  de nem szeretné elrontani a lánnyal alakuló kapcsolatát. Azonban ez a kapcsolat több ok miatt is elég lehetetlennek bizonyul.

Bevallom, nekem nagyon hiányzott a szereplők közötti kémia, az a nagy elsöprő szerelem, ami megolvasztja az én szívemet is. A szereplők felszínesek voltak, nem igazán ismerhettük meg őket, és a történet sem volt olyan fordulatos, ami miatt azt mondanám, hogy "hűha". Sajnos ez itt elmaradt, és a végén sem volt nagy csattanó. Owen személyét szívesen megismertem volna jobban, hiszen érződött, hogy benne van muníció, valamint az apjával való kapcsolat is szintén picit erőltetett volt.

Nagyon sajnálom, hogy ez most nem az én regényem lett, mindenesetre megéri elolvasni, mert tényleg vannak benne tanulságos dolgok, amik a való életben is megtörténnek. Voltak benne nagyon szép gondolatok, amikből sokat kiírtam idézetbe is, majd megosztok párat veletek szokás szerint, a bejegyzés végén. :)

A könyvet ajánlom a romantika és Colleen Hoover szerelmeseinek, mert a rajongók számára ez is egy csodálatos kötet lesz.

Ha felkeltette az érdeklődésed a könyv, ide kattintva megrendelheted! 

Csillagos értékelés:

Kedvenc idézetek:

"Az ember csak akkor féltékenykedik valakire, ha érez valamit az illető iránt."

*

"– Van, hogy sok mindent szeretünk valakiben, de mégsem szeretjük őt magát."

*

"– Félek, hogy senki mással nem fogok ilyet érezni – suttogom.
Owen megszorítja a kezem.
– Én meg attól félek, hogy mással is fogsz ilyet érezni."

*

"Vannak emberek, akiket szép lassan megismerünk, és vannak, akiket mintha már a legelső pillanattól kezdve jól ismernénk."

*

"Ha valaki igazán szeret téged, akkor sokkal fontosabb neki az élvezet, amit ő okoz teneked, mint amit te okozol őneki."