Böszörményi Gyula: Nász és téboly (#4 Ambrózy báró esetei)

1894 kora tavaszán a fiatal Ambrózy Richárd báró elveszítette bal karját, és vele lelkének azon részét is, mely gyöngéd érzelmekre tette képessé. Ama borzalmas éjszaka hét esztendővel később még mindig sötét árnyat vet az Osztrák-Magyar Monarchia legismertebb magánzó detektívjének életére, és ha ez még nem volna elég, a múlt kísértetei ismét felbukkannak.
1901-ben Ambrózy báró nősülni készül, ám az oltárhoz vezető utat hátborzongató gyilkosságok sora szegélyezi. Vajon képes lesz-e Mili kisasszony, a detektív hű társa és tanítványa egyszerre megküzdeni a régmúlt és a jelen szörnyetegeivel?
Nem kétséges, hogy igen, hisz rafinériája és makacssága végtelen – ám az már közel sem tudható ily biztosan, hogy közben ő maga mit veszít el.
A békebeli bűn- és szívügyek végső titkai, melyek a Leányrablás Budapesten, A Rudnay-gyilkosságok és az Ármány és kézfogó című regényekben nem fedték fel magukat, a sorozat eme záró kötetében végre kilépnek a fényre.



Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 494
ISBN: 9789634572626

❉❉❉

Nem hiszem el, hogy vége. Nincs több makacs Mili, nincs több furfangos, néha jóságos atyai pofont érdemlő Richárd, nincs több imádnivaló, habókos Márika. De közben mégis vannak, itt belül a szívemben legalábbis, örökké belevésték magukat, valamint a polcról is sokszor is le lesznek még véve a kötetek.

Nem győzök hálálkodni, áradozni és áldani Gyula bácsi nevét, amiért megalkotta nekünk ezt a fantasztikus sorozatot. Ugyanis nincs még egy ilyen ezen a világon. Senki, még csak a nyomába sem ér.

Nagyon örülök, hogy pár évvel ezelőtt újra elkezdtem olvasni, és kezdtem felfedezni a kortárs magyar írókat. Bevallom, előtte gimiben és általánosban sokat olvastam, viszont Böszörményi bácsival nem találkoztam. Valamiért csak felfigyeltem a Leányrablás Budapesten című könyvére a könyvtárban, és milyen jól tettem, hogy a második résszel együtt kölcsönöztem ki. Emlékszem, eleinte mennyire furcsa volt a könyv stílusa, hiszen sehol máshol nem találkoztam még ilyesfajta írásmóddal. De aztán nem adtam fel (hálisten!) és teljesen magával ragadott az egész. Azóta pedig őrült rajongója vagyok a sorozatnak, meg mindennek, ami vele kapcsolatos.

Egyszerűen nem bírom felfogni, hogy Gyula bácsi milyen fantasztikus tehetség. Ez a hangulat, ez a korhű stílus és leírások, ahogyan szépségesen visszaadja az 1900-as évek Budapestjét, a csodálatos, szinte élő, szeretnivaló karakterei. Mennyi munka van egy-egy kötettel, mégis ilyenkor látszik meg, hogy igenis megéri.

No, de essen néhány szó a könyvről is, ha már amiatt kattintott ide a többségetek ugyebár :))
Egyszerre vártam és féltem is elkezdeni az utolsó részt, de így a végén már egyszerre vagyok hihetetlenül boldog és nagyon szomorú is.
A borzasztó függővéges Ármány és kézfogó után alig vártam, hogy megtudjam, mi is történt, és hát mondhatjuk, hogy én ilyesmi dologra számítottam. Ismét kaptunk egy rettentő izgalmas krimi szálat, amit élvezet volt a szereplőkkel kibogozni.
Valamint ki ne hagyjam a fő cselekményt, ami ugyanis a drága bárónk múltja, és karjának története. Azt hiszem, minden rajongó erre volt a legkíváncsibb már nagyon régóta. Nem csalódtam, és most még jobban szeretem és tisztelem Richárdunkat. :)

Nagyon szépen haladt egymás mellett a múltbéli és a jelenkori történet fonala, mindig kellően adagolva az információ morzsákat, amelyek kellőképpen felcsigázták a kíváncsiságomat. Végig izgultam, reméltem és rimánkodtam.

Fantasztikus volt. De tényleg. Most azonnal újra akarom olvasni az egészet elejétől a végéig!

És a vége... Mi ez, kérem szépen?! Ugyanakkor egyszerűen zseniális. Ilyet is csak Böszörményi Gyula tud. De tudjátok mit? Én boldog vagyok. Ez a befejezés így volt tökéletes, hiszen azóta is bárgyú vigyor ül az arcomon. A szívem picit fáj a búcsú miatt, viszont aligha kívánhatnék jobb befejezést.

Egy aprócska dolog szúrja itt a szememet, ami nem más, mint Emmácska. Hát vele most akkor mi a csuda is van? Őt elfeledtük hirtelen a sok izgalom közepette. :) Bár remélem, hogy direkt volt ő elfeledve, és kap még egy picike novellát... ugye?! Ugye?

Köszönöm Böszörményi Gyula! Áldom a nevét, és kívánok még ezernyi ilyen csodálatos, egyedi sikerkötetet!


Ha felkeltette az érdeklődésed a könyv, IDE KATTINTVA te is megrendelheted!


Csillagos értékelés:

Kedvenc idézetek:


„Ha te engem, szint oly híven szeretnél / Mélyebb lenne, nagyobb lenne szerelmünk a tengernél.” 
*
"– Az életben soha semmi nem biztos."
*
"Hangosan ver a szív, dübörgése minden mást elnyom, de olykor csitítani kell, hogy eszünk javíthasson a sorson.”
*
"– Előbb nyomnám Richárd fejét a víz alá, semhogy miatta öngyilkos legyek. "
*
"– Örvendetes, hogy ennyire szereti és óvja az úrnőjét – szólalt meg Agáta mama, szája sarkában szemernyi mosollyal. – Ám a tettlegesség aligha megoldás bármire.
– A tettesség, ha bebizonyosodik, nem is, mer' akkor sittre vágják az ember jányát – magyarázta Márika. – Viszont a jó időben elhelyezett durranós pofon, na aaaz, drága grófnő naccsága, tessen nékem elhinni, sokszor aranyat ér."


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése