Hajdú-Antal Zsuzsanna: Utánad (#2 Léggömbök)

„Váratlanul átkulcsolta a karjait a derekamon, és felkapott.
Mintha egy örökkévalóságig néztem volna le a magasból a homlokára, a piercingjén megcsillanó fényekre; orra és szája megszokott formájára, és képtelen voltam eldönteni, hogy bosszantónak tartom-e minden egyes megnyilvánulását, vagy éppen ezek jelentik számomra a biztonságot.”

A tizenkilenc éves Dorka Budapesten kap munkát, hogy támogatni tudja a családját. A lánynak nem csak a nagyvárosi léttel kell megbarátkoznia, hanem az önállósággal járó kihívásokkal is.
Új ismerősei alaposan felforgatják Dorka megszokott világát, aki egy régi barát feltűnésének köszönhetően rádöbben, hogy ideje letennie a múlt súlyos terheit, és felvállalnia élete legfontosabb szerepét, mielőtt túl késő lenne…


Kiadó: Ciceró
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 280
ISBN: 9789634320494
❉❉❉

Köszönet a könyvpéldányért a kiadónak és az írónőnek! :)


Hajdú-Antal Zsuzsanna a Léggömbök című könyvével, egyedi stílusával és különleges rabul ejtő képességével már akkor levett a lábamról, és emiatt magasra is tette vele a mércét a következő könyvéhez. Ám nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy nem csalódtam. Eszméletlen volt! Talán még jobbnak is mondanám az első kötetnél is, de lehet csak elfogult vagyok :)  

A sorozat első része visszarepített minket az iskolapadba (mármint azokat, akik már kijárták:)) és erősen megtépázta a szívünket, egyszerre volt élvezetes és fájdalmas olvasni. A második rész viszont a felnőtté válás útját mutatta be, valamint, hogy ha összetörünk is van remény, és újra megtalálhatjuk a boldogságot.

Dorka kénytelen a saját lábára állni, ha már az élet megnehezítette a helyzetét és hogy segíthesse családját Budapesten kap munkát egy jól ismert ember segítségével. Megkapja Matyi nagymamájának lakását, ám arra nem számol, hogy a fiú bátyja a szomszédban lakik, ami a későbbiekben igen sok fejtörést okoz neki. Dorka hangulata egyszerre örömteli Budapest miatt és egyszerre szomorú és ideges is, amiért otthon hagyta a családját és amiért egyedül van. Ám még ő sem számít rá, hogy összefut egy régi osztálytárssal, Balicz Janival, s máris jobban érzi magát. Örül, hogy végre van valaki, akivel találkozhat és beszélgethet. Nagyon szerettem a közös jeleneteket, a hülyéskedést, egymás húzását, az én kedvem is jobb lett tőle, és Dorkával együtt talán egy kicsit én is

elkezdtem belezúgni Janikába.

Az írónő remekül vázolja a hirtelen felnőtt gyermeki lélek szorongását és az élettel járó nehézségeket, ám megmutatja, hogy a legsötétebb veremből is van kiút. Nagyon tetszett még, hogy Dorka tudott bocsánatot kérni, talpra tudott állni, és hogy tett azért, hogy jobb élete legyen, tett azért, hogy elkapja és megtartsa a boldogságot. Küzdelem a szerelemért, a boldogságért, a jó életért, talán mindenkinek ez a célja a saját életében.  

Amint elkezdtem a történetet, nem volt megállás. Lehetetlen volt letenni a könyvet. Elkapott, és húzott magával egyre mélyebbre, átéltem az érzelmi hullámvasút különböző szakaszait, egyszer fájó, máskor hevesen verő szívvel lapoztam, de a végén boldogan szálltam ki.

Hétköznapi, könnyed mégis megnyerő stílus jellemzi a könyvet, a szereplők ismét csakis szerethetőek. Örülök, hogy az írónő egy kicsit megkavarta a lapokat, meglepetéseket, csavarokat dugott el a könyvben, amelyek váratlanul csaptak le ránk. Néha rázós út várt szereplőinkre, mint mindenkire az élet útján, ám ettől volt még inkább szerethető és hozzánk közel álló a történet. A komoly témákat is humorral megfűszerezve tálalja elénk az írónő, és a bölcs mondanivalókat is beleszövi akár a legártatlanabb beszélgetésbe.

Remélem, fogunk még hallani az írónőről, addig is biztos vagyok benne, hogy a sorozat mindkét része újraolvasós lesz. Nagyon tehetséges írónőről beszélünk, akinek egyedi, sajátos írásmódja van, tudja hogyan férkőzzön be az olvasók szívébe. Engedd be te is :)

Ismerjétek meg Ti is Dorka történetét! Katt IDE!


Csillagos értékelés:

Kedvenc idézetek:

"– Tudod, hogy leszakadt a karnis…
– Tudom! Csinálom! Miért kell minden áldott nap elmondani újra és újra?
– Mert egy hónapja kérem…"
*
"A vonat sokszor olyan, mint maga az élet: olyan embereket sorol mellénk, akikkel önszántunkból soha nem ismerkednénk meg."
*
"(…) értelmetlen szokás a sorsunkat másokéhoz hasonlítgatni..."
*
"Vannak helyzetek, amikor egyszerűen nincs más választásunk: nem adhatjuk fel."
*
"Amit nem látsz, az nem biztos, hogy nincs. Csak épp rossz irányba bámészkodsz."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése