Katja Millay: Nyugalom tengere

A ​két és fél évvel ezelőtti, kimondhatatlan tragédia óta Nastya Kashnikov csupán az árnyéka régi önmagának. Másik városba költözik, elhatározva, hogy titokban tartja sötét múltját, és senkit sem enged közel magához. Terve azonban kudarcot vall, amikor azon kapja magát, hogy megmagyarázhatatlanul vonzza az egyetlen személy, aki ugyanolyan elszigetelt, mint ő maga: Josh Bennett.

Josh története nem titok. Minden szerettét elveszítette, így tizenhét éves korára senkije sem maradt. Akinek a neve egyet jelent a halállal, azt mindenki igyekszik elkerülni. Nastya kivételével, akit nem riaszt el a fiú, sőt, előbb-utóbb élete minden területére bebocsátást nyer. Ám miközben a kettőjük közti tagadhatatlan vonzalom egyre erősödik, Joshban felmerül a kérdés, vajon megtudja-e valaha is Nastya titkát – és hogy egyáltalán meg akarja-e tudni.

A Nyugalom tengere gazdag, erőteljes és zseniálisan kidolgozott történet egy magányos fiúról, egy érzelmileg sérülékeny lányról és arról a csodáról, ha kapunk még egy esélyt.

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 496

Fordító: Komáromy Zsófia

ISBN: 9789633737781

❉❉❉

Nagyon régóta szemezek ezzel a könyvvel, hiszen már első látásra megtetszett a borítója, és a cím is nagyon érdekes, hívogatóan noszogatja az embert, hogy olvassa már el. Szóval húzom-halasztom mióta a történetet, és mint ahogy az lenni szokott, bánom is, hogy nem ismertem meg eddig Nastyát és Josh Bennettet. Ugyanis akkora szerelem lett számomra ebből a történetből, hogy azt elmondani nem tudom. 

A történetet biztos sokatok ismeri már, hiszen molyon majdnem elérte az 1500 értékelőt, valamint 4 évvel ezelőtti könyvről van szó, és eddig csak én vagyok az az egy a millióból, akit eddig elkerült.
De ha mégis van köztetek olyan, aki még nem is tudta, hogy létezik ez a könyv, azoknak írok egy kis bemutatót a lényegről.

Nastya a nagynénjéhez költözik és ott kezdi meg új gimnáziumban az utolsó évét. Egy borzalmas baleset miatt két évet kihagyott a suliból, és szülővárosában nem szeretett volna maradni, sem a szüleinél, ezért inkább a menekülést választja egy idegen helyen, idegenekkel körbevéve. Nastya a balesete után nehezen épült fel, le kellett mondania hőn szeretett hangszeréről, amelyhez többé nem tud nyúlni, valamint amint eszébe jutottak a baleset eseményei, egyszerűen megnémult. Persze tud ám beszélni, csak nem akar, és ez megnehezíti számára a kommunikációt, de igazából nem is akar senkivel sem beszélni. Egészen addig, míg meg nem pillantja az új suli udvarán egyedül ücsörögni Josh Bennettet. Josh szintén nehéz háttérrel rendelkezik, az alig 17 éves fiú sorra vesztette el szeretteit, egyedül a famunkával való szenvedélye maradt meg. Fogalma sincs, ki ez a titokzatos, néma, merész ruhákban mászkáló lány, aki egyik éjjel futás közben a garázsához keveredik. Kettejük furcsa kapcsolata aztán egyre össze fonódik, hiszen lélektársra találnak egymásban, osztoznak a fájdalomban. Nem akarnak szeretni, ám a sors útjai kifürkészhetetlenek és talán kapnak egy új esélyt, hogy megízlelhessék a boldogságot.

A könyv lassú lefolyású, ám ez egyáltalán nem veszi el az ember kedvét az olvasástól, sőt, minél jobban falja az oldalakat, hogy megtudja már a dolgokat. A karakterek nagyon jól kidolgozottak, egyszerűen hús-vér embereknek éreztem őket, teljesen átéreztem az érzéseiket. Nem tudom, mit tett az írónő, de letehetetlen volt ez az igen vaskos könyv, és egyszerűen a rabjává váltam. Nem úgy éreztem, hogy egy történetet olvasnék, hanem benne éltem, ott voltam velük. Felháborodtam, amikor butaságot tettek, elolvadtam, amikor egymásban találtak menedéket, boldog voltam, amikor ők is, sírtam, amikor ők is. 

Ez nem csak egy könyv, ez egy olyan történet, amely a részeddé válik, és örökre veled marad. Biztos vagyok benne, hogy nem egyszeri olvasós történet ez, hiszen beleszerettem az egészbe, úgy ahogy van. Komoly, mély témákat boncolgató elsőkönyves írónő tollából pattant ki, mégis profikat meghazudtolóan vette a témával járó akadályokat.

Josh Bennett pedig nemes egyszerűséggel elrabolta a szívem, pedig semmit nem tett. Nagyon sajnáltam és annyira megölelgettem volna, még akkor is, amikor hülyeséget csinált kétségbeesésében. Annyira szerettem, annyira tökéletes a hibáival együtt, egy szó van rá: emberi. Fájdalmakkal telt lélek, amely megérdemli a boldogságot és az új esélyt, a reményt, hogy még van esélye szeretni az életben. A reményt, hogy még ő is találhat napsugarat a sötétségben.

"A világnak tele kéne lennie Josh Bennettekkel."

Csodálatos, szívbemarkoló történet két fiatalról, akik egymásba kapaszkodva húzzák ki magukat a pokol bugyraiból. Szerelem, amely felszabadít és megmutatja a helyes utat. 

A könyv végig feszültséget gerjeszt bennünk, végig ott tartja a szemünk előtt a bajt sejtető hangulatot, miközben egy kis örömöt fecskendez a szereplőkbe. A történet nem kimondottan boldog, sőt, sokszor nagyon komor és legszívesebben végig sírnád, mégsem tudsz elszakadni tőle, mégse érzed azt, hogy te nem szereted ezt a történetet. Hiába teszed le pár órára, amikor mást csinálsz, akkor is a fejedben maradnak a szereplők, a történet, és alig várod, hogy visszatérj hozzájuk. 

Hihetetlen, milyen érzéseket tud kiváltani belőlünk egy könyv, hogy mennyire hozzánk tud nőni, belénk tud bújni és a szívünkbe ragadni. Ezekért a könyvekért érdemes olvasni :)

Ha még te sem ismered a történetet, akkor feltétlenül ajánlom neked olvasásra! KATT!

Csillagos értékelés:

Kedvenc idézetek:

"– Őt hogyhogy szívem-nek szólítod, engem meg sose becézgetsz? – mímel nyafogást.
– Hogyne becézgetnélek? – kérdez vissza Mrs. Leighton, és megpaskolja a fia arcát, ahogy elmegy mellette. – A múlt héten életem tragédiájának szólítottalak."

*

"Elképeszt, hogy az emberek mennyire rettegnek mindattól, ami a sötétben történhet, napközben viszont eszükbe se jut a biztonságukért aggódni. Mintha a napfény a világ minden gonoszságától megóvhatná őket. Pedig nem. A nap csak suttog nekünk, melegével elbódít, aztán jól a földbe döngöl. A napfény nem véd meg semmitől. Rossz dolgok bármikor történhetnek, nem szoktak várni vacsora utánig."

*

"Azok, akikkel sosem történt semmi szar, mindig azt hiszik, hogy tudják, mi a helyes reakció arra, ha az embernek tönkreteszik az életét. Azok pedig, akik átéltek valami szart, azt hiszik, hogy mindenkinek pontosan ugyanúgy kellene megbirkóznia vele, mint ahogy nekik sikerült. Mintha létezne szabálygyűjtemény a pokol túlélésére."

*

"– Josh nem szerelmes belém, ahogy én sem vagyok szerelmes belé.
– Napsugár, ezt meséld olyannak, aki el is hiszi! Nem látod, hogy néz rád Josh? – Látom én, de nem tudom, mit jelent. – Úgy bámul, mintha egy kifogástalan állapotban megőrzött, tizenhetedik századi, kézzel faragott asztal lennél.
– Szóval úgy néz, mintha bútor lennék.
– Pontosan. Na látod. Tudod te, hogy miről beszélek."