Sara Raasch: Hó, mint hamu (#1)

TIZENHAT ÉVE annak, hogy a Tél Királyságát megszállta az ellenség; lakóit rabigába hajtották. Varázslat és uralkodó nélkül maradtak. A télieknek nem maradt más reményük a szabadságra, mint a nyolc túlélő, akiknek valahogyan sikerült elmenekülniük, és akik a lehetőségre várnak, hogy visszacsempészhessék a Tél varázslatát, és újjáépítsék a birodalmat.

Meira nagyon kicsi volt, amikor Tél vereséget szenvedett és ő elvesztette a szüleit. Menekültként élt, a téliek tábornoka, Sir lett a gyámja, ő pedig harcosnak nevelte. Meira szerelme legjobb barátja, a leendő király, Mather; a fiatal lány pedig mindent megtenne azért, hogy Tél birodalmának hatalma helyreálljon. Így hát, amikor a kémek felfedezik, hol őrzik azt az ősi medaliont, amelynek segítségével visszakaphatnák a varázserejüket, Meira elhatározza, hogy maga indul a keresésére. Magas tornyokra mászik, ellenséges katonákkal harcol; valóra vált régi álma. Ám a küldetés nem a tervek szerint alakul, és Meira hamarosan gonosz varázslat, veszélyes politika, fortélyos üzelmek világában találja magát… és végül rádöbben, hogy sorsa felett nem ő rendelkezik… és ez mindig is így volt.

Marie Rutkoski: A nyertes átka (A nyertes trilógia #1)

Értékelés:

A történet E/3 személyben íródott, mindkét fél szempontjából bemutatja az eseményeket. A borító eszméletlen gyönyörű!! :)
 Az eleje nagyon lassan indul be, az árverésen találjuk magunkat, ahol Kestrel, a valoriai birodalom vezetőjének a lánya, megveszi a rabszolgasorba számító, herrani származású Arint. Már az első pillantásban megfogta valami a fiúban, talán az, hogy ő hozzá is közel állt a zene, és hogy volt benne valami titokzatosság.
Kestrel egy nagyon pozitív, erős, határozott, magabiztos hősnő, aki nem riad vissza semmitől sem, vág az esze és mindenkit palira tud venni, ha éppen úgy akarja. De közben belül dúlnak benne az érzelmek, amiket talán még ő maga sem ért.
Arin eleinte nem fogott meg, elég ellenszenves volt, lekezelő az emberekkel, már amennyire tudott rabszolga létére, de ahogy telik az idő, ő is úgy lesz egyre szimpatikusabb nekünk is, és persze Kestrelnek is.

A lánynak döntenie kell, vagy beáll a hadseregbe, vagy férjhez megy. Egy valoriai felsőbbrendű lánynak csak ez jut. Csakhogy Kestrel egyiket sem akarja igazán, ő zenélni akar, a zongora a mindene, a szerelme. Egészen addig, amíg el nem kezd mélyebb barátságba merülni Arinba, aki a kísérője lesz különböző eseményeken. Hamarosan mindketten észreveszik, hogy valami nem oké, nem szabadna ezt érezniük, hiszen ők ellenségek. Két külön néphez tartoznak, akik régóta harcban állnak egymással. Azonban a szívnek nem lehet ellentmondani, hanem csak érez, nem törődik olyan dolgokkal, mint társadalmi és politikai ellentétek.
Amikor az erőviszonyok megfordulnak, és minden a feje tetejére áll…
Ennél a résznél nagyon bepörgött a könyv, élvezhetőbb lett a sztori, teljesen magához láncolt és nem engedett. A vége pedig hatalmas FÜGGŐVÉG, szóval úgy olvassátok, hogy erre számítsatok.

Mindent egybevéve, remek disztópia, bár én még szívesen olvastam volna erről a világról bővebben, mert elég sok kérdőjel maradt a fejemben a könyv befejezése után. Nem tűnik vastagnak a könyv, mégis annyi, de annyi minden van benne, ami más szerzőknél csak több könyvben nyilvánul meg. A sok esemény, fordulat és izgalom mégsem rontja el az olvasási élményt, mert te is mindig izgulsz, hogy na ebből most mi lesz.


A romantikus szál nagyon tetszett, imádom az olyan sztorikat, amikor minden a szerelmesek ellen szól, de ők mégsem tudnak egymásnak ellenállni.
A könyvet csak dicsérni tudom a csodálatos leírások, magával ragadó nyelvezet, stílus és megfogalmazás.
Külön megszeretném köszönni a fordító munkáját, nagyon szép munkát végzett!

   Csillagos értékelés: 

  

"Nehéz kiismerni az emberek érzéseit."

"Hát nem erről szólnak a mesék? A hamisból valót, a valóból hamisat csinálnak, nem?"

"– Ha egy nő alkalmas arra, hogy harcoljon és meghaljon a birodalomért arra miért nem alkalmas, hogy egyedül sétáljon?"

"(...)egy hónap hosszú idő, ha az ember nem találkozik azzal, akit szeret."

"Mindenki hazudik."

"Az emberek annyi minden miatt lehetnek boldogtalanok."

"Az igazsággal ugyanúgy át lehet verni az embert, mint egy 

hazugsággal."