Kelly Oram: Szívzűrterápia strébereknek

Fülszöveg:

Avery gyakorlatilag születése óta szerelmes a legjobb barátjába. Aidennek ugyan fogalma sincs erről, a lány mégis vígan tervezgeti közös jövőjüket. Egész addig, amíg a srác közli, hogy barátnője van… Mit lép erre a stréber Avery? Hát igazi kocka módjára a tudományba menekül: egy sor társadalmi kísérlettel akarja ­bebizonyítani, hogy az összetört szív csak akkor gyógyul be, ha az ember előbb túljut a gyász hét fázisán. Csakhogy a kivitelezéshez szüksége van egy független külső megfigyelőre — itt lép a képbe Aiden bátyja. A csöppet sem stréber Grayson olyan dolgokra veszi rá a gátlásos lányt, amiket korábban álmában sem mert volna megtenni. A suli alfahímje és a legnagyobb stréber egyre több időt tölt együtt — persze kizárólag a tudomány érdekében! —, és közben egy egészen új kísérlet veszi kezdetét…

Kiadó: Móra

Kiadás éve: 2015

 Oldalszám: 232

                                                           Fordító: Vándor Judit 

Értékelés:

Ez volt a harmadik LOL könyv, amit a kezemben fogtam, azon belül is a második, amit Kelly Oram alkotott, és meg kell mondjam, ez a nő tud valamit! Nem is olyan régen olvastam el másik könyvét, a Cinder és Ellát, amit szintén csak dicsérni tudok, mint ezt a kötetet is. Annyira egyszerűen ír, mégis magával ragadó ahogy a szavakkal bánik. Bőven látszik a sorokon, hogy igazából tiniknek íródott a regény, amely korszakból én már bőven kilógok, mégis számomra is teljesen élvezhető volt, szó mi szó, faltam az oldalakat. A karakterábrázolásai is nagyon kidolgozottak, tetszik a humor, amit nagy mértékben használ, konkrétan végig vigyorogtam a könyvet. Úgy látom, nála gyakori a két szemszögből való látás- és gondolkodásmód, mivel mind a Cinder és Ellában, mind ebben a könyvben váltott szemszögből - fiú és lány főszereplők- mesélik el a saját kis történetüket. Számomra még jobban is tetszett így, mivel szeretek néha belelátni a pasik agyába is, hogy ők hogyan látnak egy szituációt, vagy éppen mi jár a fejükben.

Lehetséges, sőt, biztos, hogy már rengetegen olvastátok már ezt a könyvet, viszont akit érdekel a véleményem, valamint aki még nem olvasta, azoknak ajánlom az alábbi értékelést és rövid bemutatást.

Ez a könyv tipikusan egy kis romantikus, takaróba bebújós, teával olvasós délutánhoz való. Amilyen rövid, annyira élvezhetően van megírva, annyira beleéled magad a sztoriba, és annyira odaleszel Grayson Kennedy-ért, hogy le sem akarod majd tenni.

A történetünk ott kezdődik hogy Avery és Aiden legjobb barátok magzatkoruk óta, a szüleik által, mindent együtt csináltak és nagyon ragaszkodnak egymáshoz, vagyis, amint kiderült, csak Avery, aki úgy érezte szerelmes a fiúba, aki viszont nem viszonozza az érzéseit. Itt kerül a képbe Grayson, aki Aiden bátyja, egy igazi nagymenő, nőcsábász, aki sosem marad meg több hétig egy lány mellett sem. A szárnyai alá veszi Avery-t és megvédi öccsétől, aki többször is összetöri a lány szívét.

Nagyon szeretem, amikor a macsó, csajozós férfi hősünk, amikor megtalálja az igazi lányt, aki miatt képes megváltozni, és feladni addigi szokásait, és mindent megtenne érte. Grayson is ilyen. Miközben igyekszik összeragasztani Avery szívét a társadalomtudományi munkája projektén keresztül (aminek vizsgálati tárgya az összetört szív gyógyulása, a gyász hét fázisán át) az igazából is összetört szívét, és olyasmi történik, amit még ő sem tervezett... lassan kezd beleszeretni.

Rengeteg programot szerveznek, és sok nehéz időszakon mennek keresztül együtt Grayson és Avery. Csodálom azokat a pasikat, akik ennyire oltalmaznak egy lányt, és türelmesek vele, még akkor is, amikor a lány egyfolytában az "exe" miatt szomorú, és őt, aki törődik vele, azért nem engedi közel magához.

Bevallom, néha igazán benyúltam volna a lapok közé és megráztam volna Avery-t, hogy térj már észhez, és nyisd ki a szemed!, de nem ítélkezhetek, mivel úgy hiszem, mindannyian megéltük már, milyen is egy elutasítás, egy szakítás, egy nem viszonzott szerelem. Nagyon fáj, szinte beleőrülsz, és úgy érzed sosem lesz jobb, soha nem lesz más, akit képes leszel szeretni. Amikor pedig te is keresztül mentél a gyász fázisain, talán te is belátod, hogy nem is érdemelte meg a könnyeidet és nem is szeretted igazán.

Azért elég meseszerű volt, hogy a "menők", egyből befogadták Avery-t, aki a tudósokhoz és könyvmolyokhoz tartozott, semmi rossz szavuk nem volt rá, és egyből törődni kezdtek vele, meg segíteni neki. Igen, nincs ebben semmi rossz, de a mai világban biztos, hogy nagyon ritka az ilyen szituáció, ahol az emberek/diákok pozitívan állnak az idegenekhez, akik "szintjük alatti".
Ugyanehhez a témához tartozik az is, mikor a kockák és a menők együtt elmennek egy hétvégére, és jól kijönnek egymással. Én lennék a legboldogabb, ha tényleg ilyen lenne a világ, ha nem lennének társadalmi különbségek, és nem lennének gonoszak az emberek.  

Na, de visszatérve Grayson-hoz : Mindenkinek egy olyan kitartó, lovagias, kedves, odaadó pasit kívánok, akarok mint amilyen Ő!

Szóval aki olvasta, annak pacsi, aki nem olvasta, az gyorsan pótolja, és jó olvadozást kívánok! :)

Csillagos értékelés:

"…ha egy lány megengedi, hogy magadhoz öleld, amikor az élete darabokra törik, pedig te tök pucér vagy, attól fogva valahogy másképp nézel rá. 

Persze, az se fájt, hogy csuromvizesen tapad rá az átlátszó trikó… 

Beletelt egy kis idő, amíg kimásztam a zuhany alól Avery távozása után. Előbb hideg vizet kellett magamra ereszteni, mert… nos, mert kellett."

*

"– Oké, oké, igazad van. Elismerem a kapcsolatunkat alapvetően a testvéri civódás jellemezte. De a teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ma miattad állt fel.. 
– Atyaég, Grayson! Fogd be!"

*

"(…) egy pasi nem mondja azt, hogy levegőre van szüksége, szabadságot akar, ha szerelmes beléd. Akkor se, ha még csak tudat alatt az."

*

"- Az ember megváltoztatja az álláspontját, ha a megfelelő lánnyal találkozik."

***SPOILER***

"- Ez nem jegyzet. Ez egy nyomorult tankönyv. Hol vannak a jó dolgok?

- Hogy érted?

- Tudod, a csajos megjegyzések. - Magas, affektáló hangon folytattam - Jaj, ma este megtörtént életem első csókja. Csooodás volt! Grayson Kennedy annyira csúcs! - Visszatértem a normális hangszínemhez, és ráböktem a nyitott naplóra. - Sehol egy felkiáltójel, egy mosolyka vagy szívecske."