Sarah J. Maas: A Court of Thorns and Roses - Tüskék és rózsák udvara

A tizenkilenc éves Feyre az erdőben vadászva megöl egy farkast, ám nem sokkal ezután egy másik szörnyeteg bukkan fel, aki jóvátétel gyanánt magával hurcolja egy olyan baljós és mágikus vidékre, amit a lány csak a legendákból ismer. Feyre hamar rájön, hogy fogvatartója valójában nem állat, hanem Tamlin, egyike azoknak a halálos és halhatatlan tündéreknek, akik egykor a világ felett uralkodtak.
Tamlin birtokán Feyre jéghideg gyűlölete forró szenvedéllyé alakul át, és ez az érzés felperzsel minden olyan hazugságot és figyelmeztetést, amit neki a tündérek csodálatos, ámde veszedelmes világáról korábban mondtak. Azonban a tündérek birodalma felett egyre nő egy ősi, gonosz árnyék és Feyre-nak kell megtalálnia a módját, hogy feltartóztassa… vagy örök pusztulásra ítélje Tamlint és világát. 



Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 512
Fordító: Hetesy Szilvia
ISBN: 9789633996751

❉❉❉

Annyira szeretném, hogy képes legyek arra, hogy kitörölhessem a memóriámból ezt a könyvet, és elölről kezdhessem az egészet, hogy újra átéljem az első szótól az utolsóig. Olyan csodálatos ez a könyv, nem hiszem el, hogy vége van, hogy elfogytak a lapok, hogy várnom kell arra, hogy még többet olvashassak a szívemhez nőtt karakterekről. Feyre, Tamlin, Lucien, Rhysand, Alis… mind, mind befészkelték magukat a lelkembe. Most csak ülök, nézem a könyvet, és vágyakozom arra, hogy még kapjak ebből a történetből, azt érzem, hogy nem akarom elhagyni ezt a remekül felépített világot, lovagolni szeretnék a tündérekkel, sétálni a rózsák között, és vacsorázni egy helyes, aranyhajú főtündérrel.

Ritka egy könyvnél, mikor már a felénél elkönyvelem magamnak, hogy oké, ez máris bekerült a kedvenceim közé. Végig imádtam, egy momentum nem volt benne, mikor untam volna, vagy nem tetszett volna valami. A szereplők profin kidolgozottak, egytől egyig mindegyik, a jókat szerettem, a rosszaktól még a hideg is kirázott. A történet abszolút csillagos ötös, sőt hatos, tanítani kellene az ilyen történetvezetést, a szálak csavarását, a fordulatok beillesztését, az új emberek megjelenését. A világ is olyan jól van felépítve, hogy ha nem tudnád, hogy ez egy kitalált történet, azt hinnéd, tényleg léteznek tündérek, tényleg van mágia, tényleg létezik Prythian.

Ez volt az első olvasásom Sarah J. Maas-től, ami miatt legszívesebben megverném magam, amiért eddig kihagytam ezt az élményt, minél hamarabb beszerzem az Üvegtrón sorozat részeit is, hogy visszamerülhessek az írónő csodálatos írásmódjába és történeteibe. Aki még nem olvasott fantasy-t, érdemes ezzel kezdenie, mert biztos vagyok benne, hogy beleszeret a képzelet által megalkotott végtelen tengerébe. Én sem értettem mi ez a nagy imádat a könyv körül, de most már értem, és örömmel jelenthetem ki, hogy már én is a SJM rajongói tábort bővítem.

Tamlin, Lucien, Feyre és Rhysand

Feyre egy hihetetlen jó, erős, bátor, okos főhősnő. Nem nyávog, mindig a szeretteit tartja fontosabbnak maga előtt. Nagyon megszerettem őt, és végig szorítottam, aggódtam érte, nyilván azért is, mert az ő szemszögéből olvashatjuk a könyvet.
Tamlin… jaj. Nagyon szerettem. Ahogy Tamlin és Feyre érzései lassan bontakoznak ki, én is olyan lassan, de biztosan zúgtam bele az aranyhajú álarcos tündérbe.
Lucient is szerettem, mindig voltak gúnyos, de vicces beszólásai, szerettem a piszkálódását, és azt, hogy a zord, kemény külső mögött egy vajszív lapul, aki kiáll a barátaiért, bármi áron.
Rhysand… nem kedveltem eleinte ezt a rejtélyes, sötét fickót, aztán végül úgy alakult, hogy ő is közelebb került a szívemhez. Érzem, hogy vele még nincsenek lezárva a dolgok, és lesznek még vele érdekességek.

A könyv egy Szépség és a Szörnyeteg mesefeldolgozás nem szokványos módon, hanem még annál is jobban! Az írónő mindig sikeresen meglepett valamivel, nagyon jól kavarta a szálakat, sose tudtam mire számítsak, fúrta az oldalamat a kíváncsiság azok után a dolgok után, amiket Feyre is szeretett volna megtudni. Alig bírtam letenni, hajnalba nyúlóan olvastam, szinte faltam az oldalakat.

A tizenkilenc éves Feyre mindent megtesz, hogy nyomorgó, éhező családját fenntartsa, ezért már a kisujjából kirázza a vadászatot. Egyik nap a hófödte erdőben vad után lesve szembetalálja magát egy hatalmas farkassal, akit a vad megmentése miatt megölni kényszerül. Hamarosan kiderül, hogy nem egy átlagos farkas esett áldozatául, hanem egy tündér, aminek elpusztítása szörnyű következményekkel jár. Egyik este beront hozzájuk egy hatalmas szörny, aki felajánlja az azonnali halált, vagy az örökké tartó rabszolgaságot. Feyre a szörnnyel tart, aki nem is igazán szörny, hanem egy alakváltó tündér, elviszi őt a Tavasz udvarába, ahol most már a mindennapjait kell töltenie. Szerencsére Tamlin nem tart rabszolgákat, de még így is nehezen fogadja el Feyre a kedvesebb gesztusokat, és a tündérek különös országát. A szigetet, ahol ők élnek, a tündérek uralják nagyobb részben, az alsó keskeny rész az embereké, a felső nagy terület a tündéreké hét udvarra osztva (Éj, Nappal, Hajnal, Tavasz, Nyár, Ősz, Tél), egy hatalmas fallal elválasztva. Az emberek rettegnek a tündérektől, hiszen sokukat rabszolgaként tartották még régebben. Tamlinnak és az embereinek maszkot kell állandóan viselniük egy átok miatt, amelyről nem igazán akarnak beszélni, valamint újabb és újabb sötét lényekkel kell szembenézniük, amik ellen Feyrének semmi esélye egyedül. Kénytelen hát Tamlin közelében maradni, és a tündér felé irányuló ellenszenvből, hamarosan gyengéd szálak kezdik fűzni a férfihoz.



Tényleg csak dicsérni tudom, mert az írónő annyira jól ír, hogy szinte az egész történet, a szereplők életre kelnek, látod, érzed, hallod őket. Nem írta le hússzor, hogy Tamlin vagy Rhys milyen jó pasi, hiszen a tetteikből, a mozdulataikból, egyszerűen a leírásból belezúgsz ezekbe a tündérekbe, és akkor már beleesel a bűvkörükbe, és nem szabadulsz. Nagyon szerettem Tamlint, sőt, imádom, de itt van Rhys, aki a maga sötétségével, titokzatosságával annyira elbűvölt, szóval…LEHETETLEN VÁLASZTANI.

Nem kell aggódni, aki torkig van a romantikával, mert ezen kívül rengeteg izgalmas, veszélyes dolog történik, ami kellően felborzolja az idegeket. Aki még nem olvasott az írónőtől, annak muszáj olvasnia, kezdheti akár ezzel a könyvvel is, egész biztos, hogy nem fog csalódni benne. Nem függővéges, mégis annyira jó, hogy alig várod, hogy a kezedben tartsd a folytatást, ami szerencsére már idén, ősszel jönni fog, bár ha a héten jönne, már az is késő lenne. 

Nem hagyhatom ki azt, hogy a borító is gyönyörű, nagyon tetszenek a motívumok, a színek, az egész egyben, nagyon örülök, hogy a polcomon tudhatom, nézegethetem, simogathatom, ölelgethetem.

Ajánlom mindenkinek, tényleg, egyszerűen csak olvassátok. J

Ha felkeltette az érdeklődésed a könyv, IDE KATTINTVA megrendelheted! 


Csillagos értékelés:

Kedvenc idézetek:

"– Ne érezd magad rosszul, ha olyasmit csinálsz, ami örömet okoz."
*
"– Szükségünk van reményre, különben nem fogjuk kibírni."
*
"Úgy nem tarthatod meg a hatalmat, hogy mindenkinek a barátja vagy."
*
"– Nem hiszek a sorsban. És nem hiszek egy nevetséges üstben sem."
*
"– Szeretlek – és homlokon csókolt. – Úgy ahogy vagy, a tüskéiddel együtt."
*
"Szeretlek – mondtam. – Nem számít, hogy ő mit mond, és az sem, hogy csak jelentéktelen emberi szívemmel vagyok képes szeretni. Akkor is szeretni foglak, ha elégetik a testem."



2 megjegyzés:

  1. Nagyon egyetértek. Úgy imádom, ahogy van❤
    És nagyon megéri elolvasni az Üvegtrónt is, nem hiába örvend ekkora népszerűségnek.:)
    Nagyon jó értékelés lett, puszi:
    Barby

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát ezt csak imádni lehet! :)
      Minél előbb elolvasom❤
      Köszönöm szépen! :) :*

      Törlés