Sziasztok!
Nemrégiben írtam értékelést Hajdú-Antal Zsuzsanna első könyvéről, amely a Léggömbök címet viseli. Az értékelést IDE kattintva olvashatjátok!
Mivel a könyv nagyon tetszett, és kedvenc egyrészes könyvemmé nyilvánítottam, ezért bátorkodtam felkérni az írónőt egy rövidke interjú készítéséhez, amit most veletek is megosztanék, hogy jobban megismerjétek mind Zsuzsannát, mind a Léggömböket.
Szeressétek ti is! :)
1. Mesélj magadról egy kicsit!
Már általános iskolában is
írogattam tréfás verseket, novellákat, később mégis rajz-művészettörténet
szakos csoportba jelentkeztem a gimnáziumban, ahol viszont egészen ledöbbentem,
hogy a többiek mennyivel tehetségesebbek nálam, így eldobtam a rajzceruzát. Az
egyetem (ELTE, magyar-pedagógia szak) elvégzése utáni évben (2008-2009)
tanárként dolgoztam, mellette pedig egy amatőr rockzenekarban “üzemeltem” mint
énekesnő-dalszerző, azonban az éneklés végül öt év után a zuhanyzóra, bátrabb
pillanataimban karaoke-estekre korlátozódik. :)
Az írás viszont nem csak az egyik
legfőbb örömforrássá nőtte ki magát az évek alatt, hanem az életem szerves
részét képezi.
2. Honnan jött az ötlet a Léggömbök
című könyved megírásához?
Tizennyolc éve, egy álmomból
született a történet első fele (akkoriban még angolszász környezetben
játszódott). Azonnal leültem, és spirálfüzetet ragadtam, amit később egy öreg
írógépre cseréltem. Olyannyira hozzám nőttek a szereplők, hogy évekig
kitartottak mellettem és én mellettük. Már elmúltam húsz, amikor rájöttem, hogy
ezt a régi kis írást fel lehetne éleszteni, át lehetne ültetni magyar
környezetbe. Így lett az eredeti David és Danielle-ből Matyi és Dorka, a kissé
vadregényes környezetből pedig a magyar lakótelepi-kertvárosi valóság.
3. Nehéz volt megírnod a
könyvet?
Kifejezetten nehézséget nem
jelentett, mert nagyon szerettem írni, sosem ültem le pusztán azért,
mert márpedig nekem most “írni kell”. Ebből fakadóan
persze van olyan, hogy akár hónapokig nem jön az ihlet (ilyenkor elég üresnek érzem magam), de ha egyszer rám
tör, napi tizenkét órákat képes vagyok egyhuzamban írni, és talán ilyenkor vagyok igazán
önmagam.
Ami a regényírásnál idő- és
energiaigényes, az a javítgatás, átírás, tökéletesítés, vagy az új
jelenetek beiktatása.
Egy kézirat sosem lehet tökéletes, velünk együtt formálódik, érik, de valamikor el kell
engedni a “kezét”. Tizennyolc év után, 2016-ban
érkezett el ez pillanat, amikor lehetőséget kaptam a Ciceró Könyvstúdiótól a
kiadásra. És ekkor elengedtem…
4. A könyv karakterei teljesen
kitalált szereplők, vagy merítettél a saját életedből is?
Kitalált szereplők, némi való
életből “lopkodott” vonással (pl.: tanárok-tanórák, apafigura), iskolai poénokkal, egy-két
nehezebb, olykor könnyesebb tapasztalattal.
5. Mit jelképez a könyv címe?
Ezt az olvasó képzelőerejére
bíznám, de úgy gondolom, érdemes kicsit elvonatkoztatni a lufik vidám, színes, könnyed jelentésétől.
6. Kiknek
ajánlanád a könyved?
Tizenhat éves kortól százéves
korig mindenkinek, aki beülne a szereplők mellé az iskolapadba, és mindenkinek,
aki nem riad vissza a napjainkban sokszor tabunak számító témáktól, a
hétköznapi, de alkalomadtán drámai eseményektől.
7. Mit üzennél azoknak, akik a
kezükbe szeretnék venni a Léggömböket?
Megköszönöm, ha bizalmat
szavaznak neki, és remélem, hogy örömüket fogják lelni benne.
8. Milyen írók-költők hatottak rád,
kiknek az írásait olvasod szívesen?
Gárdonyi az örök kedvencem, de
szívesen olvasok bármit, ami szembejön és valamiért megfog (épp Böszörményi
Gyula Leányrablás Budapesten című kötetét olvasom, és hiába áll tőlem
távol a krimi, imádom az írói stílusát). Biztos recept nincs, de szeretem,
ha egy mű gördülékeny, és ha képes hatni az érzelmeimre (Szabó Magdától Jodi
Picoult-ig). Ja, és legalább ennyire szeretek
nevetni is! :)
9. Tervezel következő regényt
kiadni?
Hogy van-e a Léggömbök után élet?
Bár nehéz erre válaszolni pár hónappal az első regényem kiadása után, hiszem,
hogy van. Bár egyelőre cikkeket és novellákat írok, több ötletem is akad.
Szabadidő - és az emlegetett ihlet - függvénye, hogy a kéziratom mikor lép a
következő fázisba.
Hogy ez pontosan miről szólna,
maradjon még titok. J
Nagyon szépen köszönöm az
együttműködést, és a könyved élményét! Kívánok neked sok sikert a jövőhöz, és
kívánom, hogy teljesüljenek az álmaid! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése