Brittainy C. Cherry - Lebegés (#1 Az vagy nekem)

Óva intettek Tristan Cole-tól. 

Azt mondták, kegyetlen, jéghideg, durva. Elítélték a múltja miatt. Ha csak ránéztek, egy szörnyeteget láttak, akinek bűnhődnie kell. Én tehetetlennek és dühösnek láttam, mert bennem is hasonló erők dolgoztak. Üresek voltunk. A múlt sebei a földre húztak minket, pedig mi lebegni szerettünk volna. 

Ő mennydörgés volt, én villámfény – soha nem volt még ilyen tökéletes vihar. Tristan csókja haragos volt, és szomorú. 

Bocsánatkérő és gyötrelmes. 

Nyers és valódi.

 Mint az enyém.

Kiadó: Libri - Insomnia

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 390

Fordító: H. Prikler Renáta

❉❉❉

Nagy sóhajjal csuktam be a könyvet, miközben meleg bizsergés fonta körül a szívemet. Még ültem pár percig, és néztem a szépséges borítót. Nem akartam, hogy vége legyen, nem akartam, hogy elfogyjanak a lapok, annyira szerettem volna még itt ragadni kicsit, Tristan Cole erős, óvó karjai között, miközben Zeusz a lábunknál pihen. 

Ez a könyv egy csoda. Fájdalmasan őszinte és ha teljesen össze vagy törve, akkor is reményt kapsz. Mert a főszereplők is elvesztették minden hitüket, minden reményüket, mindent, ami az életüket jelentette. Mégis egymásban megtalálták azt, amivel a szívük apró pici darabkáit, ha nem is teljesen, akkor is kicsit összeforrasztották egymáshoz fűződő letagadhatatlan érzelmeik. 

"– Megéri a szívfájdalom azt a pár percnyi boldogságot, amiben részesülünk. És az összetört szív darabkái összeilleszthetők. Marad ugyan néhány heg meg vágás, és égő fájdalomként vissza-visszatérnek a múlt emlékei, de mi ez a fájdalom valójában? Emlékeztető arra, hogy még élünk. Olyan, mint az újjászületés."

Olyan szívbetépően vannak megírva a sorok, hogy képtelen voltam elszakadni a könyvtől, és én is átéltem minden egyes érzelmet, ami Tristan és Liz lelkében zajlott. Sírtam, nevettem, összeszorult a szívem, aztán repültem, magasan szálltam, lebegtem a boldogságtól. Nekem olyan különleges helyet kapott a szívemben, hogy újra és újra szeretném majd átélni a történetet. 

Nem tudom, és nem is szeretném sem elképzelni, sem átélni azt a hatalmas fájdalmat és ürességet, amit ez a két ember átélt. Szerelmük talán mások szemével nem volt helyes, de én úgy gondolom, hogy minden ember érdemel egy második esélyt, egy olyat, amit az előzőnél nem tudott végbevinni. 

Tristan Cole egy erős, tökéletes férfi karakter. Mérhetetlen fájdalmát senkivel nem akarja és nem is tudja megosztani, mert úgy gondolja, okkal történt, ami történt, az ő hibájából, mert elvesztegette azt az időt, ami neki kijárt, és ő mindig csak halogatta, amit már rég meg kellett volna tennie. Tristanra Medows Creek összes lakója egy gonosz, kitaszított, veszélyes s*ggfejként tekintenek, amiért magába zárkózott jelleme miatt senki nem ismeri. 

Elizabeth és Emma szintén két olyan ember, akik szeretetreméltóak és akiknek igenis kijár egy boldog élet. És annyira jól tették, hogy beengedték az életükbe. Liz egy véletlen baleset folyamán ütközik bele Tristanba, és azonnal látja a férfi lelkét a zord külső mögött és igyekszik beférkőzni a felemelt falak mögé. 

Nekem mégis a kedvenc karakterem Faye volt, aki egy igaz barát, imádtam, hogy olyan szabad szájú és perverz, megmosolyogtattak a beszólásai. 

Nagyon tetszett az írónő stílusa, hogy a szerelmi szál lassan bontakozott ki közöttük, ahogy apránként felfedezték egymást mind testileg, mind lelkileg. 

A sztorit mindkét fél szemszögéből olvashatjuk, bár többet kaptunk a női féltől, mégis teljes volt a történet, a befejezés is lezárt, nem maradnak bennünk megválaszolatlan kérdések. Voltak meglepetései a könyvnek, amiken igencsak felszaladt a szemöldököm, de ezek nélkül nem lett volna olyan jó, fordulatos az egész. Nem kívánok a történetről bővebben mesélni, mert szerintem ezt a könyvet át kell mindenkinek magának élnie, éreznie kell a folyton váltakozó, mindent elsöprő érzelmeket. 

Mindenkinek ajánlom. Tényleg. Annak, aki elvesztette a hitét az igaz szerelemben, annak, akinek összetört a szíve, annak, aki tudni akarja, hogy a második esély igenis létezik bizonyos keretek között természetesen , annak, aki egy gyönyörűen megírt, tökéletes szerelem történetére vágyik. 

Csillagos értékelés:

Kedvenc idézetek:

"(…) az embernek mindig ragaszkodnia kell ahhoz, amit szeret, és ami boldoggá teszi."

*

"T.C.: Ismered azt a helyet a rémálmok
és az álmok között? Ahol sohasem
jön el a holnap, és a tegnap fájdalma
teljesen megszűnik? Ahol a szíved
egyszerre dobban a szívemmel?
Ahol nem számít az idő, és a légzés
sem teher? Ahol nem létezik más,
csak a könnyű lebegés?
Ott szeretnék élni. Veled."

*

"– A legnehezebb a szeretett személy elvesztésében az, hogy az ember egy időre önmagát is elveszíti."

*

"Ahhoz, hogy az ember erősnek érezhesse magát, előbb meg kell tapasztalnia a gyengeséget."

*

"Amikor szeretsz valakit, nem akarsz mindenáron fájdalmat okozni neki. Amikor igazán szeretsz valakit, akkor előbbre helyezed a boldogságát a magadénál."

*

„akinek lelki társa van, nem távozik egyedül. Kihasít egy darabot a másik feléből, és magával viszi.”