J.M. Darhower: Sempre - Mindörökké

Mindörökké tart majd, vagy pedig belepusztulnak?

Haven Antonelli és Carmine DeMarco igencsak eltérő körülmények között nevelkedett. Haven második generációs rabszolgaként elszigetelten élt a sivatag kellős közepén. Napjai kemény munkával teltek szörnyű bántalmazások között. Carmine gazdag maffiózó családba született, életét kiváltságok és kicsapongások határozták meg. Egy sorsfordulat mégis egymás közelébe sodorta őket. Titkok és hazugságok hálójában kell rájönniük, hogy noha látszólag különböznek, mégis több közös vonásuk van, mint bárki is hinné. A kaotikus, pénz és hatalom uralta világból Haven és Carmine is szabadulni szeretne, ám a születésük előtti események miatt a megsemmisülés fenyegeti őket.

A csalás és a gyilkosság egy létforma része, amiben semmit sem adnak ingyen. Főleg a szabadságot nem. De vajon milyen áldozatot kell hozniuk érte? Elmenekülhetnek a múltjuk elől? És főleg mit jelent szabadnak lenni?

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 592
Fordító: Sándor Alexandra Valéria

❉❉❉

"Szörnyülködés. Sokk. Szerelem. Vágyakozás. Hála. Düh. Megbánás."

Ugye neked is megvan az az érzés, amikor egy könyv befejeztével csak ülsz magad elé meredve, és legszívesebben még hozzáragasztanál a könyv végéhez vagy 100-200 oldalt, mert nem akarod, hogy vége legyen. És ebből a könyvből sosem lenne elég. Ritkán olvasok ennyire jól felépített, izgalmas, magával ragadó könyvet. 600 oldalas volt, de nem tűnt annyinak, mert olyan mértékben lekötött és érdekelt a cselekmény szála, hogy néha alig bírtam elszakadni tőle.

Carmine...azt hiszem legelőre került a könyves álom pasik listán.. Nem véletlenül. A srác kicsit nehéz eset, lobbanékony és mocskos szájú, mégis Haven olyan hatással van rá, hogy egy édes, imádnivaló, továbbra is mocskos szájú Carmine lesz belőle. Az ő szerelmük egy csoda.

Ritka, amikor két ember ennyire megérti és szereti egymást, főleg úgy, hogy a társadalmi és élethelyzetük semmiben sem egyezik. Két megtört lélek, ami egymásra találva egy egésszé válik. Közösen húzzák ki a másikat a sötétség mélyéről a fényre, úton a közös jövő és a boldogság felé. Ám de a DeMarco név nem éppen biztosíték egy szép, boldog jövőhöz. Carmine apja, Vincent maffiózó,  ugyanis hűséggel tartozik a nagy maffiavezérnek, kinek elődje a fiú nagyapja volt, ugyanakkor Vincent "hétköznapi" munkája a gyógyítás, hiszen orvos. Vincent a sanyarú rabszolgasors karmai közül menekíti ki Havent Kalifornia sivatagából, és menedéket ad neki Durantéban, a saját otthonában. Havennek furcsa, hogy már nem kell senkit kiszolgálnia, és szinte késztetésnek érzi, hogy takarítson és főzzön, amit Vincent és.két fia, Dominic és Carmine örömmel fogad. Carmine.és Haven között lassan bontakozik ki a mély, elszakíthatatlan szerelmi kötelék, hatalmas szenvedéllyel szeretik egymást. 

Abszolút pozitív karakterként emelném ki Vincent DeMarco-t, akit a könyv végére mélységesen megszerettem, Corradóval együtt. Mert nagyon igaz rájuk vetítve az a gondolat, hogy jó emberek is követnek el rossz dolgokat, ettől függetlenül még nem biztos, hogy kívül-belül rossz az a személy.

"A mi világunkban gyilkolsz, vagy téged gyilkolnak meg, fiam."

Néha elgondolkodom, hogy ki dönti el a sorsunkat, hogy milyen családba, néphez és országba születünk. Hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy a világ e részén vagyunk, hogy megvan mindenünk, van étel az asztalon, van tető a fejünk felett, van hova hazatérnünk, és ami a legfontosabb ebben a könyvben: szabadok vagyunk. Oda megyünk, ahova akarunk, akkor, amikor akarunk. Nem függünk senkitől, semmitől, bármikor átkelhetünk a hatalmas óceánokon egy új földrészre érve, ahol új életet kezdhetünk.

 Borzasztó belegondolni abba, amit Haven átélt. Hogy egész eddigi életében rabszolgaként szolgált, nem sokat tudott a modern világról, az emberekről, a szokásokról, hogy nem volt egy szabad döntése sem, fogságban volt.

Sajnos a könyv reális képet fest a világunkról, mert az írónő is közli a köszönetnyilvánításban, hogy a modernkori rabszolgatartás valóban létezik, és mintegy huszonhét millió (!) ember él ily nyomorúságos életmódot.

A könyv nagy kedvencem lett, meg is érdemli méltó helyét a szívemben, mert tényleg lenyűgöző. Sokkal több ilyen történet kellene, ami nemcsak hogy nagyszerűen van megírva, emellett izgalmas és romantikus is. Tetszett, hogy apró részeket kapunk az amúgy is rövid fejezetekben, ezzel is bemutatva, elmagyarázva mindent, hogy értse az olvasó, valamint így nyomon követhetjük a maffia és a szerelmi szálat is egyben. 

Nagyon el lett találva ez a könyv, mindenkinek tiszta szívből ajánlom! Olvassátok, szeressétek :)

Csillagos értékelés:

Kedvenc idézetek:

"Az életben nincs mágikus visszatekerő gomb, visszavonás, vagy javítás, ha változtatni akarunk."
*

" -Anyukám gyakran mesélt a végzet hatalmáról, és szerintem te vagy az… te vagy a végzetem. Okkal kerültél hozzám, hogy megmenthessük egymást. Mert nem te vagy az egyetlen, akit meg kellett menteni, Haven. Én is fuldokoltam, te pedig megmentettél."
*

"– Nella vita: chi non risica, non rosica – mondta Dominic. – Kockázat nélkül nincs siker az életben."

*

"Tudod, az igazság mindig győz. Az, ami végül felszabadít."

*

"Il tempo guarisce tutti i mali. Az idő minden sebet begyógyít."

*

"– És én is szeretlek – suttogta végül. Haven a lelke mélyén érezte a vallomás erejét.
– Per sempre – tette hozzá Carmine.
– Sempre? – kérdezett vissza a lány.
Carmine elmosolyodott, mutatóujját pedig gyengéden Haven szájához érintette.
– Mindörökké."