Róbert Katalin: 6 hét a világ

Nelli évek óta álmodozik a nagy Őről, akit még a gimnáziumi színjátszókörben ismert meg. Az iskolában vonzalom ébred köztük, de K.M. leérettségizett és elballagott, a kapcsolatuknak vége szakadt, még mielőtt igazán elkezdődhetett volna. Az egykori tehetséges fiúból mostanra körberajongott színész lett, aki estéről estére a színházban kápráztatja el a közönséget.

Nelli csak távolról sóvároghat K.M. után, de a lelke mélyén biztos benne, hogy egyszer újra összehozza őket a sors. Amikor színház gyakornoki programot hirdet, a lány tudja, hogy elérkezett az ő ideje. Belecsöppen a színészek, rendezők, ügyelők, súgók titokzatos világába. Megismeri az extravagáns, csupaszív Dittát, a gyönyörű és ravasz Biát, aki nemcsak az álompasit kész lenyúlni, de talán még az állását is. Na és még valakit, aki valahogy mindig ott van a közelében…
Ám az apja ultimátumot ad: Nelli csak hat hetet tölthet el a színházban, utána a cégénél kell elhelyezkednie.
Mire elég ez a néhány hét? Megtalálja a helyét a színházban?
Vajon lángot szíthat abból a szikrából, ami kamaszként olyan sokat jelentett?

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2018

Oldalszám: 328

ISBN: 9789634575429

❉❉❉

Amire az olvasó rögtön felkapja a tekintetét a borítón kívül, az az a szó, hogy színház. Elég ritkák azok a történetek, amik eme különleges helyen játszódnak és jól is vannak megírva. Nagyon megörültem, hogy érkezik hozzánk egy ilyen történet méghozzá egy magyar írónő tollából, valamint végre megismerkedhetek Róbert Katalinnal is, hiszen ez volt a legelső olvasmányom tőle. Mindig is érdekelt a színjátszás, persze nem komoly szinten, csak egyszerűen lenyűgöz, ahogy az emberek más bőrébe bújva, teljesen beleélve magukat szívhez szóló játékot tudnak előadni. Érdekel, milyenek a próbák, mennyi munka van egy-egy színdarab mögött és csak szimplán a színházi élet mindennapjai is. 

Nelli szemszögén láthatjuk a történetet, aki gyakornokként vehet részt a Molnár színház mindennapjaiban. Marketinges feladatokat fog végezni ám fő célja, amiért ide jött, hogy meghódítsa gimis szerelmét, K.M.-et. 7 évvel ezelőtt úgy érezte, alakult közöttük valami, de aztán elváltak útjaik. Nelli elvégezte az egyetemet, de közben látogatta a színházakat, hogy legalább ott láthassa K.M.-et, ám most itt az idő, eljött a nagy esélye, hogy ott folytassák ahol abbahagyták. Igen ám, de a cél érdekében Nelli nem veszi észre, hogy átgázol másokon, valamint harcot vív önmagával és a szüleivel is, akik szeretnék ha Nelli pénzért dolgozna egy olyan helyen, ahol hasznosíthatná a diplomáját. Ldesapja 6 hetet ad a lánynak a színházban, utána azonban fizető munkahelyre kell mennie. De 6 hét elég lesz vajon a szerelme megszerzéséhez?
A könyv fő célja az útkeresés és önmagunk megtalálása valamint a felnőtt élet kezdeti nehézségeinek túlélése.

Egyik karaktert sem ismerhettük meg igazán, ezáltal megkedvelni se nagyon tudtam őket. Még Nellit

sem és sokszor idegesített is a hozzáállása egyes dolgokhoz és tényleg gyerekes tudott lenni. Kezdve a dolog legelején, hogy ő 7 évet vár egy srácra, gimi óta vele szeretne össze jönni. Szerintem az egyik "szabály" vagy tanács az, hogy egyik pasira sem éri meg ennyit várni, nem éri meg éveket pazarolni valakire, aki nem viszonozza az érzelmeinket, hiszen lehet közben már tucatszor elment melletted az, akivel érdemes lenne foglalkozni. A másik pedig az, hogy ha valakivel együtt kell lenned, ha valaki a sorsod, akkor azzal a leglehetetlenebb helyzetben is össze fog hozni az élet, mert együtt kell lennetek. Én ebben hiszek, de kinek mi, persze. Aztán Nelli elég szemtelen is volt, hiszen egy másik srác érzelmeivel játszott, amit fordított helyzetben ő is nagyon megszenvedett volna. Sajnáltam K.M.-et, hiszen nem ezt érdemelte. Értékelni kell azokat a férfiakat, akik a hibáinkkal együtt (mind belsőt, külsőt) szeretnek és szépnek látnak bennünket. Mondhatnám persze, hogy a szerelem vak és a szívnek nem lehet parancsolni, de Nelli a barátaival is rosszul bánt néha, miközben ők csak segíteni szerettek volna.

Az írónő történetvezetésével és fogalmazásával semmi problémám nincs, a színház világát is nagyon szépen ábrázolta nekünk, jó érzés volt a színfalak mögé lesni, hogy milyen egy-egy próba és hogy mennyire egy húron kell pendülniük a színészeknek. Egy igazán olvasmányos történetet kaptam, a téma magába szippantja az olvasót, aki információra éhes cápaként falja a sorokat. 

De sajnos számomra csak ez volt az egyetlen pozitívum, hiszen mint említettem, a karakterek egyáltalán nem fogtak meg. Akikben láttam némi reményt az Bia és Máté volt, ám belőlük is csak nagyon keveset kaptunk. Nelli egyszerűen kiakasztott, bármennyire is próbáltam őt megérteni és beleképzelni magam a helyébe, nem ment. Máté nagyon édes volt, imádtam ahogy nem túl feltűnően de mégis legyeskedik Nelli körül és mindent megtesz azért, hogy ő jól érezze magát. Úgy szerettem volna még jobban megismerni őt!
A Milán vonal is nekem picit kusza volt, néha felbukkant és akkor el kellett volna ájulnunk tőle, de nem ment. Kidolgozatlannak és összedobottnak éreztem ezt a részt és a Dittás dolog is felesleges volt.

Ami még tetszett, az a blog ötlete volt. Örülök, hogy ez a téma is helyet kapott a történetben és Nelli ezen elég keményen dolgozott, bár szívesen olvastam volna több interjút és érdekességet a színészektől. A másik aminek örültem, hogy Budapesten játszódott a történet (bár ezt csak néhány apró utalásból tudhatjuk meg), hiszen én is itt lakom és imádom ezt a várost! Jó lett volna picit több kinti jelenet :) 

Attól, hogy nem varázsolt el teljesen a könyv, nem azt jelenti, hogy az írónővel van baj és természetesen fogok még olvasni tőle, nem akarom feladni már az első próbálkozásnál, mert esélyes, hogy egy másik kötetnél már más lesz a véleményem. Majd kiderül :) Mindenesetre a színház szerelmeseinek nagyon ajánlom a könyvet, érdemes elolvasni ha érdekel mélyebb betekintésre ez a világ.

Róbert Katalin könyveit megtaláljátok IDE KATTINTVA!

Csillagos értékelés:

Kedvenc idézetek:

"A szerelem néha szar."

*

"– Néha csak nem tudjuk, mit is szeretnénk igazán."

*

"– Sosem késő második esélyt kérni, ha beláttuk, hogy hibáztunk."

*

"– Ember, mindenki mindenkit kibeszél a háta mögött. Ilyen a világ!"

*

"(…) őrültté és keserűséggé válik a szerelem, ha nem vigyáznak rá, ha nem mutatják ki, mennyire fontos."