Leylah Attar: A Serengeti köde

Amikor Kelet-Afrika egyik bevásárlóközpontjában bomba robban, az ezt követő események egymás útjába sodornak két idegent, amire egyikük sem számított.

Tanzániában Jack Warden, az elvált kávéültetvényes elveszíti egyetlen lányát. Egy óceánnal arrébb, egy angliai kisvárosban Rodel Emerson elveszíti egyetlen testvérét.

Egy férfi és egy nő, akiknek a sorsuk egy tragikus délutánon összefonódik, egy rendkívüli küldetés nyomába erednek. Átszelik a Serengeti végtelen síkságát, hogy útba ejtve három állomást, megmentsenek három gyermeket – akik többet érnek holtan, mint élve.

De ha az eléjük kerülő akadályokat le is győzik, még egy kihívással szembe kell nézniük. Túlélhetnek-e vajon egy újabb veszteséget? Lemondjanak-e egy eleve kudarcra ítélt szerelemről? Egy szerelemről, amit ha elengednek, szertefoszlik, akár a Serengeti köde a napfényben…

A Serengeti köde című regény egy nőknek szóló szerelmi történet, valós események hatására született. Bizonyos részletei – például egy gyermek halála – felkavarhatják az érzelmeket. Különösen érzékeny olvasóknak nem ajánlott!

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 416
Fordító: Margittay
ISBN: 9789634576785

❉❉❉

A Serengeti köde már régóta piszkálta a fantáziámat, hiszen már a magyar megjelenés előtt, akik olvasták angolul, áradoztak róla. Hiába nem tetszett felhőtlenül az írónő előző könyve, mégis szerettem volna újra olvasni tőle és milyen jól is tettem! 

Történetünk központja Afrika, a Kilimanjaro lábánál. Két főszereplőnk nem is élhetne egymástól távolabb, ám egy szörnyű tragédia sorsukat egybe fonja és egymásra találnak. Jack a kislányát, Rodel pedig a húgát vesztette el, talán ez a közös, fájdalmas pont az, ami igazán összeköti őket. Rodel szeretné a húga befejezetlen hőstettét végigcsinálni, ami nem más, mint az Afrikában veszélyeztetett albínógyerekek biztonságba helyezése. Ehhez a mentőakcióhoz keveredik a morcos, végtelenül szomorú Jack, aki azóta sem bírja feldolgozni kislánya elvesztését, de úgy gondolja, tartozik neki annyival, hogy biztonságba helyezzen néhány másik gyereket. A rázós, veszedelmes út során a két megtört lelkű ember között vonzalom alakul ki, amelynek eleinte igyekeznek ellenállni, hiszen tudják, hogy az út végén úgyis újra elválnak egymástól. Ám az érzelmeknek nem lehet parancsolni... 

Szívet tépő, varázslatos történet volt Afrika különleges vidékén, ahol mesés állatok között, igazi szafari túrán vehettünk részt. Az írónő aztán az olvasóit is felültette egy érzelmi hullámvasútra, hiszen rendesen megtépázta a lelkünket, főleg az Epilógusnál... 

Furcsa belegondolni, hogy mi, itt Európában mennyire biztonságos és kényelmes buborékban élünk és ilyenkor látjuk, miféle szörnyűségek is vannak a világon, tőlünk nem is olyan messze. Beleremeg az ember lelke. Átérezzük Jack és Ro hatalmas fájdalmát és mindig van egy-egy pillanat, ami a tragédiát élteti bennük, mégis együtt tanulják meg a túlélést. Szerelmük enyhülést hozó nyári zivatar egy forró, tüzes napon. 

Örülök, amiért újabb esélyt adtam az írónőnek és örülök, amiért megírta ezt a szívbe markoló történetet. Nagyon imádtam a szereplőket is, mind Jack, Ro, Goma, Bahati személyében. Mindannyian imádnivalóak!

Nyissátok ki ti is a szíveteket és engedjétek be ezt a varázslatot, hogy titeket is elkábítson Afrika mesés vidéke, egy kávéültetvényen dolgozó, érzékeny lelkű férfi és egy tanárnő, aki megtanulja értékelni az életet.

Ha felkeltette az érdeklődésed a könyv IDE KATTINTVA te is megrendelheted! :)

 Csillagos értékelés:

Kedvenc idézetek:

"Egy igazi könyvmoly szerint van abban valami szexi, ha egy férfi úgy ismeri a könyvespolcát, mint a tenyerét."
*

"Idő. Minél kevesebb van belőle, annál értékesebbé válik."
*

"Hányszor megyünk el egymás mellett az utcán, és még csak nem is sejtjük, hogy a sorsunk valami titokzatos módon összefonódik!
Hány finom, láthatatlan szál fűz minket egy idegenhez, azok közül, amik összekötnek mindannyiunkat?"
*

"Nem mindig értjük, mit miért teszünk. Csak tesszük, amit jónak látunk, és közben reméljük, hogy ettől jobban fogjuk érezni magunkat."
*

"– Néha szükségünk van arra, hogy valami kizökkentsen minket a saját világunkból. Túlságosan sokat adunk mások rólunk alkotott véleményére. Bókokra, dicséretekre, elismerésre hajtunk. Pedig csupán egy meghatározó, kijózanító találkozásra lenne szükségünk önmagunkkal ahhoz, hogy meglássuk magunkban a csodát. Azt senki sem tudja megcáfolni, és senki sem veheti el tőlünk."