Amira Stone: Kitaszítottak (#1 A mágia rabjai)

A kissé neveletlen Ene hercegnő szabadságot szeretne, és szívesen elmenekülne a rá váró kötelezettségek elől. Mena pedig az egyetlen ember, akit az istenek mágikus hatalommal ruháztak fel. Ő inkább lenne hercegnő, mint magányos volur.
Egy politikai gond miatt a testvérpárnak veszélyes vidékre kell utaznia: egy néphez, akiket a királyi családjuk igázott le.
Lehet, hogy nem csak halálos veszedelem vár rájuk, hanem a szívükre is veszély leselkedik?
Ray nehéz családi titkokat hurcol. Harcokat vállal a csőcselék szórakoztatására, hogy húgáról gondoskodni tudjon. Ám egy nap nem lapulhat tovább, dühe új útra viszi.
Kein csak az élvezeteket és a dicsőséget hajszolja. De eljön a nap, amikor dönteni kell a saját, és a családja sorsa között.
A mágia valamelyik fiút a volur társának szánja.
De vajon melyiket? Ki az, akitől felragyog a volur ereje?
Egyikük sem tervezte, hogy szerelemre, barátokra, titkokra és intrikára lel.
Miközben mindannyian a saját céljaikért küzdenek, talán a legfontosabbat kell feláldozniuk ahhoz, hogy megmenthessék a szeretteiket és a világukat.

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 392
ISBN: 9789634577720
 ❉❉❉

Az írónő könyvének borítóleplezésén részt vettem nemrégiben és önmagában már a könyv borítója, fülszövege felkeltette az érdeklődésemet a könyv iránt, úgy meg pláne, hogy magyar az alkotó. Az írónő a tavalyi Aranymosás-győztese, ami szerintem elég nagy jelentőséggel bír, ezért talán az emberek egy picit nagyobb elvárásokkal fekszenek neki a könyvnek.

Nos, először is szögezzük le, hogy egy elég komplex regényről van itt szó, ráadásul egy sorozat kezdőkötetéről, ami egy fantasy világban játszódik. Eleve ez a felállás elég kemény, hiszen egy fantasy világot felépíteni a nulláról, kitalálni olyan dolgokat, amik nem elcsépeltek és újdonság legyen az olvasók számára, baromi nehéz. Mégis úgy vélem, ezt az akadályt az írónő simán vette. 

Kezdjük azzal, hogy a történet egy kettéválasztott ország egy-egy felén játszódik. Két férfi főhősünk az elválasztott Szabad Földön él, ami egy elég szegény, elmaradott rész, bányászatból élnek szinte csak meg. Szabad Földet ReetUr (egykori volur) hídja köti össze Nebessen-el, ami már jóval fenségesebb, bővelkedőbb rész, ahol az Arden király uralkodik. A királynak két lánya van, Ene és Mena, ők a másik két főszereplőnk. Ene a leendő trónörökös, hiába ő a kisebbik lány, mivel Mena volurtanonc ( volur: Mindenki felett álló, mágiával rendelkező ember, akit az istenek és emberek összekötőjének tartják.) A volur-nak, varázsereje megnyilvánulása után (amit úgy kap meg, hogy megmenti valakinek az életét) nincsenek egyáltalán érzelmei és élete végéig összeköttetésben lesz megmentettjével, azaz a meeshaival. Egymással összeköttetik az életük, ha egyikük meghal, akkor a másikuk is. A legendák szerint a szabad földén születettek nem tudnak átkelni ReetUr hídján, mert az érezvén, hogy nem Nebessen-ből származnak, rögtön lávatengerbe veti őket, ám ha valahogy mégis átjutnának a Nebesseni erdőben élő különös szörnyekkel is meg kell küzdeniük.  Tehát mindenki éli a maga kis életét egészen addig, amíg sorsuk mind a négyüknek egybe nem fonódik.

Ene, a trónörökös, mivel nővére gyerekkora óta volurtanoncként él a nagynénjénél, egyedül nőtt fel a testőrök között, akikkel szinte testvérként bánik. Megtanulta a kardot forgatni és az íjat használni és akkor érzi igazán jól magát, ha közöttük lehet. Édesanyja, a királyné azonban nem nézi ezt jó szemmel, hiszen már nem kislány, hanem kiforrott fiatal nő, aki nem veszi észre, hogy néha már zavarba hozza a férfiakat mutatkozó női bájaival. Arra kéri a lányt, hagyjon fel a gyakorlással és tanuljon végre illemet, hiszen hamarosan férjet kell magának választania és átvennie a trónt. Ene mindenre vágyik, csak az uralkodásra nem és főleg nem egy férjre.

Mena, aki pedig inkább uralkodna, mintsem volurnak tanulna, de nem tud mit tenni, hiszen születésekor az istenek kiválasztották őt a mágia erejével. A lány pedig jobban beleillik a palota forgatagába, hiszen imádja a bálokat, a szép ruhákat, az embereket és a palotát. Egy baleset alkalmával két férfit( a főszereplőinket) is megment, ettől fogva életbe lép volur léte, ám mindenki számára kétséges, melyikük is meeshai-ja, Ray vagy Kein?

Ray rejtegeti Szabad Földön a kishúgát, hiszen az fiatal kora ellenére nagyon jártas a gyógyításban és különleges képességekkel rendelkezik, valamint származásukat is titkolja. A fiatal férfi a bányában dolgozik, mellette pedig pénzszerzés gyanánt az úgynevezett ketrecharcokba is beszáll. Itt ismerkedik meg szerencsétlen körülmények között a gazdag ficsúrral, Keinnel, akitől úgy tűnik a későbbiekben nem igazán tud szabadulni.

Kein családja maradt az egyetlen, akit nem irtott ki a király, amit az apja szeretne is fenntartani még nagyon sokáig, ám a fiút nem igazán kedveli és megalázóan bánik vele. A fiú nem igazán találja a helyét, kocsmákba jár, örömlányokkal és a ketrecharcokkal szórakoztatja magát. Szeretne kiállni a hírhedt harcos, Ray ellen, aki viszont nem szeretne ellene, ám beleszeret egy fehér hajú lányba az egyik ivóban, ám a lányt sokszor találja Ray karjaiban.

Ene, Mena, Kein, Ray

Hűha, ez igy elég bonyolultnak tűnik, igaz?! Nos, nekem is picit az volt, eleinte nagyon kusza volt és nehezen haladtam, hogy most ki kicsoda, hol vannak, mit csinálnak, miért csinálják azt amit és hogy mi is van?! Nem tudom, meg lehetett volna-e ezt másképp oldani, de nyilván kell a hosszadalmas, bővebb bemutatása mind a karaktereknek, mind a világnak, hiszen másképp nem tudnánk átlátni később a történéseket.

Miután átrágtuk ezen magunkat már könnyedebbé, gyorsabban folyóvá és izgalmassá válik a történet, amikor már találkoznak a főszereplőink. Őszintén, eleinte egyiküket sem bírtam, utána már alakulgattak gyengéd érzelmek, akkor már picit megkedveltem őket, főleg Ray-t. Ene nekem sokszor egy önző kislánynak hatott, Mena még önmaga sem tudja mit akar, Kein-t pedig egyszer megszeretgetném máskor jól kupán vágnám, mert megérdemelné.

Egy hihetetlenül izgalmas, fordulatos, bonyolult és csavaros történetet kaptam, amit néhol vicces beszólások tarkítanak. Amint beindult a sztori, nem volt megállás, pörögtek az oldalak és az események, egyre mélyebbre csöppentünk a palotai intrikákba, no és persze a főszereplőink is okoztak fejtörést rendesen.
A volur-meeshai ötlete nagyon tetszett, nem találkoztam még ilyennel, úgyhogy ez mindenképpen pluszpont, valamint a világ felépítését is csak dicsérni tudom, mivel nagyon szépen felépítette az írónő. Bele kell rázódni, tény, de ez egy bevezető rész, és főleg egy elsőkönyves író legelső könyve, amihez képest azt kell mondanom le a kalappal, mert ez nem vehető észre.

Az utolsó oldalak és fejezetek már nagyon vérpezsdítő volt, csak kapkodtam a fejem, hogy most kivel mi fog történni, de az írónő gondoskodott róla, hogy kaparjuk picit a falat míg megkapjuk a folytatást, hiszen nagyon sok kérdés maradt nyitott a végére.

Ami miatt levontam egy csillagot az a nehézkes indulás volt, valamint néha ide-oda csapongtunk és nem értettem mi van, vissza-vissza kellett olvasgatnom és néha úgy éreztem, az írónő is picit belegabalyodott néhány dologba. Nem nagy hibák, egy kis csiszolással és fejlődéssel kiküszöbölhető, számomra picit zavaró volt, de ennek ellenére nagyon tetszett a könyv, nagyon erős kezdés volt és nagyon várom a folytatást!

Köszönöm az írónőnek a felkérést, egyik legvágyottabb könyvem volt és örülök, amiért hozzájárulhattam ahhoz, hogy minél több ember megismerhessen egy fantasztikus sorozat legelső könyvét! :)

Ha felkeltette az érdeklődésed a könyv, KATT IDE! 

Csillagos értékelés:

Kedvenc idézetek:

"– Cseppet sem hölgyhöz illő vallomás, de a közeledben mindig elfelejtek levegőt venni, és olyan hevesen ver a szívem, hogy attól félek, bármikor összeeshetek."
*

"Ha életemben lehetne még egy utolsó kívánságom, akkor őt kérném az égiektől."
*

"Tiszta szívemből gyűlöllek, mert még sose láttam nálad gyönyörűbbet."

*

"– A felcser túl jó munkát végzett – állapítja meg.
– Rendkívül tehetséges, szerintem még a karót is képes lenne kihúzni a seggedből."

*

"Annyira fafejű vagy, hogy azon se csodálkoznék, ha holnapra lombkorona nőne a homlokodra."