Sloan a poklok poklát is megjárná
azokért, akiket szeret.
És meg is teszi, minden egyes
nap. Amikor azonban rádöbben, hogy valójában börtönben él a veszélyes,
erkölcstelen és züllött Asa Jackson mellett, Sloan kész bármit megtenni azért,
hogy szabaduljon szorult helyzetéből. Akár a testi épségét is kockára tenné,
aminek senki sem állhat az útjába. Senki, kivéve Cartert.
Asa életében Sloan a legjobb
dolog. És Asa szerint Sloan életében ő a legjobb dolog. A lány nem nézi jó
szemmel Asa züllött életmódját, pedig a srác szerint, ő csak azt teszi, amit
tennie kell, ha mindig egy lépéssel az üzletfelei előtt akar járni. Mindent
megtesz annak érdekében is, hogy egy lépéssel Sloan előtt járjon. Senki sem
állhat az útjába.
Senki, kivéve Cartert.
Az év legmegrázóbb regénye arról,
meddig élhetünk és hogyan szabadulhatunk egy bántalmazó kapcsolatból.
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 468
Fordító: Mergl-Kovács Bernadett
ISBN: 9789634575016
❉❉❉
Végre egy újabb csodálatos CoHo könyvet dédelgethettünk, valamint merülhettünk bele, ám ez most merőben egy picit új oldala az írónőnek, hiszen sokkal komolyabbra, sötétebbre, s ahogy a címke mutatja, kicsit thiller-szerűre sikeredett ez a történet. Nagyon kíváncsivá tett a dolog, és örülök, hogy a kiadó ilyen gyönyörű kiadásban hozta el nekünk. Vizsgák mellett picit lassan haladtam a könyvvel, de ez nem jelentette azt, hogy ne izgultam volna végig az egész történetet, hiszen egy oldal sem volt benne, amit untam volna.
A főszereplőnk, Sloan, együtt lakik a barátjával, Asával egy házban, a srác haverjaival együtt. Na de már ott másfelé indul ez a szép történet, hogy Asa egy igazi díler, néha igazán kiszámíthatatlan és kegyetlen tud lenni. Sloan-t persze nem bántja... gyakran... hiszen őt élete szerelmének tartja, ám elvár tőle bizonyos dolgokat és valljuk be, de rettegésben és sakkban tartja őt. Sloan egyáltalán nem érzi jól magát ebben a házban. Egy apró része még szereti Asát, hiszen ő volt az első szerelme, de mégis legszívesebben lelépne tőle, ám nem teheti, mivel Asa fizeti a beteg testvére ellátásának költségeit. Igen, kihasználja, de valahogy gondoskodnia kell az öccséről addig, amíg össze nem gyűjt annyi pénzt, hogy legalább egy saját lakást beszerezzen. Minden éjjel tűrnie kell Asának, aki állandóan magáévá teszi a lányt, úgy gondolja, Sloan is ugyanúgy élvezi és szereti őt, de Sloan jó színész. Egészen addig, ameddig az egyetemen spanyol órán fel nem bukkan Carter, akivel már az első pillantás után szikrázik közöttük a levegő. Sloan szíve meglódul, majd összetörik, amikor meglátja Cartert az ő házukban. És ha náluk van, az azt jelenti, hogy ő is drogokban utazik. Carter igyekszik megmagyarázni a lánynak a dolgokat, hogy bízzon benne, és hogy ő nem az akinek gondolja, de Sloannak elege van már az egészből. Az érzelmeket azonban nem lehet eltüntetni a szívünkből, és egyre jobban vonzódik a fiúhoz. Ha Asa ezt észreveszi, mindkettőjüket hidegre teszi... Vajon megéri kockáztatni és a szerelmet választani? Vajon van kiút ebből az útvesztőből?
Sloan karaktere elég érdekes volt, néha együtt éreztem vele, néha pedig legszívesebben jól megráztam volna hogy észhez térjen. Előfordult, hogy felelőtlen és gyerekes döntéseket hozott, ugyanakkor sajnáltam, amiért ilyen nehéz volt a helyzete és nem tudott elmenekülni. A történet végére azonban már iszonyú mérges voltam rá, mert nem hiszem el, hogy ne lehetett volna valamit tennie, valamit, bármit, csak ne a semmit...
Asa volt itt a legösszetettebb karakter, az írónő igazán körülírta őt, beleláthattunk a gondolataiba, az érzéseibe, és valljuk be, elég ijesztő volt a dolog. Vagyis inkább belegondolni abba, hogy tényleg vannak ilyen emberek, köztünk járnak, talán mellettünk élnek, talán mindennap találkozunk velük, hiszen nem tudhatjuk, kinek mi jár az eszében, vagy hogy mennyire van elborulva az agya. Asa problémái is a gyerekkorára vezethető vissza, ugyanis édesapja diagnosztizált skizofrén volt, és nem túl valós dolgokra tanította fiát az életről. A szeretet hiányára is visszavezethető a férfi gondolkodása, mégis érdekfeszítő volt belelátni a fejébe. Bár, most is kiráz a hideg tőle..:) Ahogyan már sokan mondták előttem, ő tényleg az a személy, akit egyszerre sajnálsz és utálsz.
Carter...Carter... annyira buta vagy, úgy megvernélek! :D Olyan szépen haladtál, erre elrontod?! Pasik... A kis bökkenő ellenére nagyon megszerettem a srácot, jószívű, jóakaró és törődő ember, ritka egy ilyen közegben. Az én szívemet is megolvasztotta egy picikét, mindig nagyon vártam a közös tiltott perceket, amiket loptak a veszély ellenére is.
A történet folyamatosan pörög, a rövid, folyton váltakozó fejezetek miatt egyszerűen nem tudod letenni a könyvet, és mindig jön valami fordulat, ami miatt még egy aztán még egy oldalt szeretnél olvasni. Végig feszültség övezi a történetet, érezzük, hogy valami nagyon nem lesz oké, de közben mégis várjuk, hogy történjen már végre valami jó...! Szerettem, hogy több szemszögből is láthattuk a történetet, hiszen ez még érdekesebbé és idegőrlőbbé tette az olvasást.
Sokan mondják, hogy ez a történet más, még mindig nem jó... Nem tudom ők mit olvastak, de engem újra és újra lenyűgöz az írónő, főleg úgy, hogy kikapcsolódásként kezdte el írogatni ezt a könyvet, aztán megszületett az egyik legsötétebb, legbetegebb és legmélyebb CoHo regény. Szeretnénk mi is így unatkozni, ugye? Nagyon remélem, hogy az írónő nem áll meg, és fog még alkotni a műfajon belül, hiszen úgy érzem, eléggé ki tudott teljesedni ebben a témában. Még több romantikus thillert!
Tényleg nem találok szavakat, zseniális amit az írónő művel. Hibátlan karakteralkotás, komoly témák befűzése a sorok közé, az elmaradhatatlan romantika, pici erotika. Nem mondom azt, hogy leghatalmasabb kedvenc CoHo könyvem lett, mert a Maybe Someday még mindig a dobogó legfelső fokán áll, de tetszik ez az új stílus és nagyon várom az írónő korábbi könyveit.
A főszereplőnk, Sloan, együtt lakik a barátjával, Asával egy házban, a srác haverjaival együtt. Na de már ott másfelé indul ez a szép történet, hogy Asa egy igazi díler, néha igazán kiszámíthatatlan és kegyetlen tud lenni. Sloan-t persze nem bántja... gyakran... hiszen őt élete szerelmének tartja, ám elvár tőle bizonyos dolgokat és valljuk be, de rettegésben és sakkban tartja őt. Sloan egyáltalán nem érzi jól magát ebben a házban. Egy apró része még szereti Asát, hiszen ő volt az első szerelme, de mégis legszívesebben lelépne tőle, ám nem teheti, mivel Asa fizeti a beteg testvére ellátásának költségeit. Igen, kihasználja, de valahogy gondoskodnia kell az öccséről addig, amíg össze nem gyűjt annyi pénzt, hogy legalább egy saját lakást beszerezzen. Minden éjjel tűrnie kell Asának, aki állandóan magáévá teszi a lányt, úgy gondolja, Sloan is ugyanúgy élvezi és szereti őt, de Sloan jó színész. Egészen addig, ameddig az egyetemen spanyol órán fel nem bukkan Carter, akivel már az első pillantás után szikrázik közöttük a levegő. Sloan szíve meglódul, majd összetörik, amikor meglátja Cartert az ő házukban. És ha náluk van, az azt jelenti, hogy ő is drogokban utazik. Carter igyekszik megmagyarázni a lánynak a dolgokat, hogy bízzon benne, és hogy ő nem az akinek gondolja, de Sloannak elege van már az egészből. Az érzelmeket azonban nem lehet eltüntetni a szívünkből, és egyre jobban vonzódik a fiúhoz. Ha Asa ezt észreveszi, mindkettőjüket hidegre teszi... Vajon megéri kockáztatni és a szerelmet választani? Vajon van kiút ebből az útvesztőből?
Sloan karaktere elég érdekes volt, néha együtt éreztem vele, néha pedig legszívesebben jól megráztam volna hogy észhez térjen. Előfordult, hogy felelőtlen és gyerekes döntéseket hozott, ugyanakkor sajnáltam, amiért ilyen nehéz volt a helyzete és nem tudott elmenekülni. A történet végére azonban már iszonyú mérges voltam rá, mert nem hiszem el, hogy ne lehetett volna valamit tennie, valamit, bármit, csak ne a semmit...
Asa volt itt a legösszetettebb karakter, az írónő igazán körülírta őt, beleláthattunk a gondolataiba, az érzéseibe, és valljuk be, elég ijesztő volt a dolog. Vagyis inkább belegondolni abba, hogy tényleg vannak ilyen emberek, köztünk járnak, talán mellettünk élnek, talán mindennap találkozunk velük, hiszen nem tudhatjuk, kinek mi jár az eszében, vagy hogy mennyire van elborulva az agya. Asa problémái is a gyerekkorára vezethető vissza, ugyanis édesapja diagnosztizált skizofrén volt, és nem túl valós dolgokra tanította fiát az életről. A szeretet hiányára is visszavezethető a férfi gondolkodása, mégis érdekfeszítő volt belelátni a fejébe. Bár, most is kiráz a hideg tőle..:) Ahogyan már sokan mondták előttem, ő tényleg az a személy, akit egyszerre sajnálsz és utálsz.
Carter...Carter... annyira buta vagy, úgy megvernélek! :D Olyan szépen haladtál, erre elrontod?! Pasik... A kis bökkenő ellenére nagyon megszerettem a srácot, jószívű, jóakaró és törődő ember, ritka egy ilyen közegben. Az én szívemet is megolvasztotta egy picikét, mindig nagyon vártam a közös tiltott perceket, amiket loptak a veszély ellenére is.
A történet folyamatosan pörög, a rövid, folyton váltakozó fejezetek miatt egyszerűen nem tudod letenni a könyvet, és mindig jön valami fordulat, ami miatt még egy aztán még egy oldalt szeretnél olvasni. Végig feszültség övezi a történetet, érezzük, hogy valami nagyon nem lesz oké, de közben mégis várjuk, hogy történjen már végre valami jó...! Szerettem, hogy több szemszögből is láthattuk a történetet, hiszen ez még érdekesebbé és idegőrlőbbé tette az olvasást.
Sokan mondják, hogy ez a történet más, még mindig nem jó... Nem tudom ők mit olvastak, de engem újra és újra lenyűgöz az írónő, főleg úgy, hogy kikapcsolódásként kezdte el írogatni ezt a könyvet, aztán megszületett az egyik legsötétebb, legbetegebb és legmélyebb CoHo regény. Szeretnénk mi is így unatkozni, ugye? Nagyon remélem, hogy az írónő nem áll meg, és fog még alkotni a műfajon belül, hiszen úgy érzem, eléggé ki tudott teljesedni ebben a témában. Még több romantikus thillert!
Tényleg nem találok szavakat, zseniális amit az írónő művel. Hibátlan karakteralkotás, komoly témák befűzése a sorok közé, az elmaradhatatlan romantika, pici erotika. Nem mondom azt, hogy leghatalmasabb kedvenc CoHo könyvem lett, mert a Maybe Someday még mindig a dobogó legfelső fokán áll, de tetszik ez az új stílus és nagyon várom az írónő korábbi könyveit.
Ha nem szeretnél le maradni az írónő fantasztikus könyvéről, kattints IDE! :)
Forrás: Pinterest
Csillagos értékelés:
Kedvenc idézetek:
"Így talál ránk a szerelem… tragédiák közepette."
*
"Hogy érezhetek ilyen sok mindent valaki iránt, akit csak
nemrég ismertem meg?"
*
"A világ nem tartozik nekünk semmivel. Elfogadjuk, amit
kapunk, és megpróbálunk kezdeni vele valamit."
*
"Ha nem származik belőle hasznod, akkor szarj rá!"
*
"Mindenki megérdemli, hogy megtapasztalja az igazi törődést,
legfőképp a szülei részéről, akiknek az életét köszönheti."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése