Gombos Tünde: Pataki Emma naplója

Tényleg ​azt hitted, hogy kamasznak lenni könnyű?

Bár a tizenöt éves Pataki Emma élete igen távol áll a tökéletestől, hiszen anya nélkül kell felnőnie alkoholista apukája és nagymamája szigorú kontrollja alatt, ő mégis megpróbálja élni a tinik szokásos mindennapjait. Bulizik a barátaival, mindent megbeszél bölcs barátnőjével és még szerelmes is az elbűvölő mosolyú osztálytársába. Az eszes kaposvári lány ügyesen lavíroz az ellentmondást nem tűrő apa elvárásai és a barátok napról napra féktelenebbé váló kicsapongásai között. Az élet azonban nem tűri sokáig ezt a törékeny egyensúlyt, szemberohan Emmával, hogy minél hamarabb gördíthessen elé megoldhatatlannak tűnő nehézségeket. A méretes akadályok között botladozó lány mindinkább kétségbeesik, és kérdéses, hogy sikerülhet-e átverekednie magát az őt elgáncsolni látszó problémákon.

Vajon meg tud birkózni Emma az emberfeletti erőt kívánó kihívásokkal? Képes helytállni és felnőttként viselkedni olyan helyzetekben, amik még sok valódi felnőttnek is feladnák a leckét? És vajon rájön, hogy milyen súlyos titkot rejteget előle a családja?

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2017

Oldalszám: 336

ISBN: 9786155763212
❉❉❉

Gombos Tünde első könyvével már belopta magát a szívembe, ezért nem is volt kérdés, hogy ha érkezik még több regénye, akkor én olvasni fogom. Szerencsés vagyok, mert személyesen is ismerhetem ezt a tündéri, végtelenül kedves nőt, aki írásaival érzelmek hadát zúdítja ránk, kicsit megcincálja, de közben meg is olvasztja szívünket. Volt már alkalmam beszélgetni vele, és a blogos pályafutásom első szárnycsapásainál is ő volt az egyik olyan írónő, aki miatt úgy éreztem, érdemes ezzel foglalkoznom.

Fogalmam sem volt róla, ki ez a Pataki Emma, és hogyan került Tünde látókörébe, de kíváncsi lettem az újabb és újabb megosztott részletek által. És végre itt volt, a kezemben tarthattam, megszagolhattam az újonnan préselt lapok mennyei illatát és csodálhattam a szépséges borítót. Most pedig a belső tartalmat is felfedezhettem és beleélhettem magam egy tizennégy éves lány mindennapjaiba.

Emma naplóját olvashatjuk a könyvben, minden nap leírja mi történt vele, hogy ki ő, kik a barátai, és hogy milyen az élete. Emma nincs túl könnyű helyzetben, hiszen édesanyját kiskorában elvesztette, így édesapjával és nagymamájával él, akik, mondjuk úgy, nem éppen a megfelelő szülők mintapéldányai. A lány mindent megtesz, hogy ennek ellenére jól érezze magát, és éli a mindennapi tinik életét. Iskolába jár, a barátaival lóg, kicsit áthágja a szabályokat és szerelmes. Nagyon. Az első igazi szerelem mindenki életében meghatározó és varázslatos érzés. Emma és Zolika szerelme apránként bontakozik ki a szemünk előtt, közben meg kell küzdenie az otthoni problémákkal és az iskolában is jól kell teljesítenie. Amikor minden tökéletesnek látszik, akkor kezd kicsúszni lába alól a talaj, és egyre mélyebbre zuhan a könnyek és a bánat tengerében. Mégis láthatjuk, mennyire erős egy ilyen fiatal lány, mennyire hisz abban, hogy minden újra jó lehet. Az élet néha kegyetlen, lecsap ránk egyszer-kétszer, de csak azért, hogy észrevegyük, képesek vagyunk felállni!

A karakterek közül persze, hogy Emmát szerettem a legjobban, Zolikát egy kicsit megvertem volna néha, de őt is nagyon megkedveltem. A barátok közül Niki állt mindig Emma mellett, ezért nekem is ő volt szimpatikusabb, és ő tényleg igaz barátként viselkedett. Valamint Picit imádtam, ő egy igazi vajszívű mackó :)

Nagyon jó érzés volt visszarepülni a gimis évekbe (pedig még nem is olyan rég volt!) és gondtalan tininek lenni egy kicsit. Egy tininek, aki a naplóját írja, aki végtelenül szerelmes és remek barátai vannak. Mi is követtünk el balgaságokat és hibákat, szóval a könyv teljesen hiteles és életszerű az elejétől a végéig. Fiatalként nagyon naivak tudunk lenni, de a szívünk hatalmas és tele van szeretettel, mindenkinek adni akarunk, csak persze nem minden ember kér belőle. Az apró problémákat is óriásként éljük meg és kegyetlenül fáj a csalódás.

Emmának még a családjával sem volt szerencséje, ahol menedéket kellett volna találnia, onnan legszívesebben elmenekült volna. Viszont voltak csodálatos barátai, akik nem mindenkinek adatnak meg. A könyv rávilágít arra, hogy hiába omlik össze körülöttünk a világ, a barátaink akkor is ott lesznek mellettünk, hogy kihúzzanak minket a romok alól. Kellenek a barátok az életben, hogy teljesebbnek érezzük magunkat, hogy szerethessünk és odaadóak legyünk, hogy biztonságban érezhessük magunkat társaink karjai között.
Ugyanez a szerelemben is. Néha meg kell szenvedni érte, néha nagyon fáj és néha legszívesebben kiszaladnánk a világból miatta, de szerelem nélkül nem lennénk egészek. Ott vannak a boldog pillanatok, a szerelmes pillantások, a mellkasból kiugrani akaró szív és a gyomorban verdeső pillangók, a közös titkok és becenevek mind-mind összekötnek és összeolvasztanak két embert. Mert mindenkinek megvan a másik fele, csak rá kell találnia. :)

"Úgy látszik, fájdalom nélkül nem megy, de akkor már inkább veled fájjon, mint nélküled!"

Nagyon tetszett még, hogy az írónő az alkoholizmus veszélyeire és ártalmaira is felhívta a figyelmet. A könyvben a fiatalok is kipróbálják és előszeretettel élnek vele, de Emma a végére visszafogja magát érthető okokból. Ez a példa egy picit elrettentő, de reális, és igenis fel kell nyitni mindenki szemét, hogy hiába úgy gondolják, jó dolog ez, később még visszaüthet. Merjünk ilyen dolgokról is beszélni, helyesen tette az írónő, hogy ilyen mélyen belenyúlt a témába.

Mit is mondhatnék még a könyvről? Zseniális és lebilincselő, odaszegez a lapokhoz. Egy picit az élethez hasonlítanám, mert az élet is olyan, mint ez a könyv; lehet, hogy valamit elvesz, és kicsit összetör, de cserébe kapsz valami mást.

Köszönöm a könyvet, az élményt, és hogy ismerhetlek, Tünde! :) ♥

Ha felkeltette az érdeklődésed a könyv, IDE KATTINTVA te is megrendelheted! :)

Csillagos értékelés:

Kedvenc idézetek:

"Az élet nem tűri sokáig, ha minden elviselhető úgy, ahogy van."

*

"– Egyáltalán nem szeretnék csupán a fájdalmad elfogadhatóbbik opciója lenni!
– Nem is vagy az! – sietett megnyugtatni. – Számomra a szerelem egyetlen opciója vagy!"

*

"Ha már nincs remény, akkor semmi más sincs."

*

"Néztem azt a lélegzetelállító arcát, olvadtam a gyönyörűséges mosolyától, aléltam a lenyűgöző magasságától, és csak csókoltam, hogy birtokolhassam, hogy ameddig lehet, az enyém legyen."