Tóth-Bertók Eszter: Amolyan lépcsőházi, szerelmes

Beletörődtem a sorsba. Az öröklétbe. Hogy ennyi ideig tart, míg elengedlek, hogy tiltakozásom hiábavaló, egy önámítás. Lelkem gyötrelme. Terelni próbálom gondolataimat, de minden irányban te vagy. A szőke hajad lengén a szélben, szoknyád is tartja a ritmust, és lépteid nyomán zeng a dallam. Innen tudom, hol jársz. Melyik lépcsőfokot taposod, átkelsz-e értem a sáros utcán, vagy félreáll utadból a világ, hiszen felismerte, amit én nem mertem ez idáig: itt nincs megállás.

Létezik olyan szerelem, mely örökké tart? Ami nem múlik el akkor sem, ha már rég véget ért a kapcsolat. Lehet tiszta szívből szeretni valakit, akit évek óta nem láttál? Élhetsz teljes életet úgy, hogy a másik feled nélkül képtelen vagy boldog lenni?
Tóth-Bertók Eszter regénye e kérdésekre keresi a választ, és egy olyan pár életébe enged bepillantást, akik mérhetetlenül, lehetetlen módon szeretik egymást. Így vagy úgy, de örökre.

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 256

❉❉❉

Köszönöm az írónőnek a felkérést, és az Álomgyár kiadónak a recenziós példányt!

A borító jelképesen ábrázolja a könyv főhelyszínét, a könyv végig ezen a helyszínen játszódik, szinte már-már mániákusan ragaszkodik a lakóházban élő emberekhez, szokásaikhoz. 

A könyv valóban egy szürreális szerelmet dolgoz fel, nem megszokott történetábrázolással és vezetéssel. 

A könyv első felében Gerda szemszögét olvashatjuk, éppen az egy hetes szabadságát tervezi otthon tölteni, pihenéssel, filmnézéssel, gondosan megtervezi előre minden egyes napját. Azonban a terveit romba dönti egy váratlan szerelem felbukkanása a bejárati ajtónál. Ugyanis másik szereplőnk, Ákos a tárolóban húzza meg magát, mert a nevelőszülei nem tűrik meg a házukban éjjel és a reggeli órákban, mikor a drog befolyása alatt álló óráiban felelőtlenül, és durván viselkedik. Ákos és Gerda már gyerekkoruk óta ismerik egymást, viszont szóba még sosem elegyedtek egymással. Azon a bizonyos hétfő reggelen azonban minden megváltozik, amikor a férfi kér egy üveg ásványvizet Gerdától. Ezek után Gerda a tőle szokatlan módon, állandóan a fiúra gondol, és mindig újra és újra lemegy hozzá, s néha el is csattan egy-egy vágyakozó csók.

Ez az első rész kifejezetten jó volt, rejtélyes és sejtelmes, ahogy lassanként kibogoztuk a szereplőkkel a szálakat, ahogyan lassanként bomlott ki közöttük az beteljesíthetetlen szerelem rózsája. Azonban Ákos nem volt képes lemondani szörnyű szenvedélyéről, és bajba keveri magát. Gerda maga sem tudja miért érez ekkora szerelmet egy szinte ismeretlen ember iránt, de mindenképpen segíteni akar Ákoson. Ennek a résznek a befejezése annyira letaglalt, hogy nem is hittem el, hogy ez most komolyan így van, hogy ez történt. Nagyon meglepett az írónő. 

Ákos ezután a bizonyos hét után elvonóra megy önszántából, ami egy teljes fél évet vesz igénybe.

A könyv több apró kis részből áll össze, Gerda hosszú napjai után jön egy betekintés a későbbi életükbe, hogyan sodródnak újra egymásba az elvonókúra után, és hogyan alakul a kapcsolatuk. Ezután jön Ákos szemszöge, elmeséli az ő élményeit és miértjeit még arról a bizonyos hétről is, hogy szerinte mi hogyan történt, és mesél a lakóházban élő pletykás és mindennapi emberek életéről, hogy ő hogyan is látja őket. Itt azt éreztem, mintha mindenkit egy kicsit lenézne, bár inkább úgy gondolom, kimondta az igazat, hogy nem mindenki olyan, amilyennek látszik. A kulcslyuk mögé senki sem lát be, senki nem tudja mi lakozik a falak között, milyen sérelmek lapultak, milyen szavak hangzottak és milyen pofonok csattantak el. 

Egy kis epilógust kapunk a jövőről, amikor már mindkét szereplőnknek megvan a maga kis élete, és habár a két ember már nincs egymás mellett, a szívük azonban mégsem tud eltávolodni a másikétól.

A stílusa nagyon egyedi, nem a megszokott írásmóddal tárja elénk az írónő a történetet. Egy kicsit mélyre kell engednünk a belső világunkat, hogy a dolgok mögé láthassunk és jobban átgondoljuk, hogy ez a könyv most mit is akar jelenteni. Én sosem voltam olyan, aki gimnáziumban irodalomórán a versek és novellák egyes szavai és mondataiba beleképzeljen és lásson olyan dolgokat, amik nem kimondottak, hanem nekünk kell összerakosgatni. Ez a könyv is ilyen volt, talán ezért is nem éreztem át annyira az érzelmeket. Persze voltak benne nagyon hasznos és szép gondolatok, amit szívesen jegyeztem le az idézetek közé, de mégis van bennem egy hatalmas űr, amit a könyv hagyott. Kicsit zavart a sok mondat- és önismétlés, valamint néha nem értettem hogy most mit olvasok és miért van ez ide leírva. Kuszán voltak alakítva a mondat összetételek, kicsit ugrálgattunk is az események között, néha teljesen összezavarodtam. 

Összességében egy első könyvként nem volt ez olyan rossz, de még nagyon sok minden alakítani való lenne rajta, valamint esélyes, hogy csak én nem értettem meg teljesen, amit az írónő sugallni szeretett volna.

Csillagos értékelés:

Kedvenc idézetek:

"(…) van, hogy a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy elvárná az ember."

*

"Hogy mit akarok a leginkább? Téged."

*

"Azt szokták emlegetni, nincs csodásabb dolog, mint meglelni a másik feled."

*

"Szerelem. Mostanában sokszor eszembe jut ez a szó, definiálni mondjuk nem tudom, vagy akarom, de tetszik a hangzása."

*

"Olyan könnyedén tud széthullani egy aprólékos műgonddal építgetett élet, hogy csak pislogsz."

*

"(…) csak egyetlen nagy szerelem adódik az életben, ez pedig beissza magát az ember bőre alá, és ott csordogál a vérében egészen addig, amíg úgy nem dönt, hogy inkább kioltja."