A szerelem nem ismer határokat…
Lochant és Mayát a testvéri
szálakon túl mindig is mély barátság fűzte egymáshoz. Mivel alkoholista
anyjukra nem számíthatnak, közösen nevelik három kisebb testvérüket. Ez a
megpróbáltatásokkal teli élet – és a köztük lévő tökéletes összhang – a
megszokottnál jóval közelebb hozza őket egymáshoz.
Olyan közel, hogy végül egymásba
szeretnek.
Lochan és Maya tudja, hogy a
kapcsolatuk vállalhatatlan, és nem folytatódhat tovább. Ám tehetetlenek, mert
amit éreznek, az semmihez sem fogható…
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 392
Fordító: Molnár Edit
❉❉❉
Nagyon nehéz megfogalmazni a gondolataimat a könyvről, mert az egyik
legnagyobb tabunak számít a témája, ami nem más, mint a testvérek közötti
szerelem. A mély és erős érzelmek meglehetősen hatnak az emberre az olvasás
alatt, szóval aki a kezébe veszi a könyvet, előre készüljön fel lelkileg, és
legyen kicsit nyitottabb szellemű. Sokan elítélhetik ezt a könyvet, vagy éppen
undorítónak tarthatják, ezért egyből elzárkóznak az olvasása elől, de mégis van
egy sajátos stílusa, ami miatt megéri elolvasni, és kicsit gondolkodni rajta.
A főhőseink Maya és Lochan, az idősebb testvérpár közösen gondozza a
háztartásban élő három kisebb gyereket, Willát, Tiffint és Kitet, mivel az
apjuk lelépett Ausztráliába az új családjával, és nem fizet semmit nekik, az
anyjuk pedig ideje nagy részét új pasijánál tölti, amikor pedig itthon van,
akkor pedig nagy mértékű alkohol hatása alatt van. A tizenhat éves Maya és a
tizenhét éves Lochan nagy fáradalmak ellenére is igyekszik helyt állni mind az
iskolában, mind otthon, mert nekik kell gondoskodni a gyerekekről, az ételről,
a rendről, tisztaságról, közben pedig az iskolában is jól kell teljesíteniük,
főleg Lochannek, mert alig fél év múlva betölti a tizennyolcat és érettségiznie
kell. Azonban a sok gond ellenére Lochan még elég nehéz eset is, mert nem túl
kommunikatív az idegen emberekkel, sőt még a saját osztálytársaival, tanáraival
sem, képtelen egy értelmes mondatot kibökni és kiselőadást tartani, ami miatt
lenézik és kibeszélik a társai.
A sok felnőtt problémák közepette a két fiatal elkezd egymáshoz közeledni,
mély barátságuk a
Nagy teher nehezedik rájuk ezzel a titokkal, amely nem csak hogy
elítélendő, emellett még bűncselekmény is, és ha kitudódik a közöttük lévő
szerelem, elveszik tőlük a kicsiket, akiket édesanyjuk képtelen normálisan
felnevelni, mivel egyre többet nem tartózkodik otthon.
A történet egy kicsit laposnak mondható, de egy család mindennapjaiba
csöppenünk, és azt láthatjuk, hogyan élik át a hétköznapokat és a hétvégéket,
hogyan birkóznak meg a nehézségekkel és a váratlan akadályokkal.
A karakterekkel volt egy kis problémám, mivel nem voltak annyira
szépen kidolgozva, ezért nem is nagyon kerültek közel hozzám. Talán a férfi
főszereplőt tudnám kiemelni, de őt is nehezen tudtam megkedvelni, mert kicsit
fura stílusa volt, meg néha elég számomra nem megfelelően viselkedett, viszont
ő elég nagy karakterfejlődésen megy keresztül a történet során, és nagyon
tetszett, ahogy az érzelmek hatására lassanként önmagára is rátalál, és elkezd
megnyílni más embereknek. Az otthoni énjét kifejezetten megkedveltem, mert
nagyon odaadóan és gondoskodóan bánt a gyerekekkel.
Maya nem igazán kedveltette meg magát velem, különösebb bajom nem volt
vele, egyszerűen csak egy karakter volt, de semmi több. Ő tényleg a gyerekekért
él, mindent megtesz értük és igyekszik mindig megtartani a békét. Maya már
régóta legjobb barátjaként és nem csak testvérként tekintett a bátyjára,
hatalmas rajongással van iránta.
Érdekes volt, hogy nem volt semmilyen előítéletem, sem undorodásom,
semmi olyan, amit ilyenkor kellene érezni, hanem még drukkoltam is nekik, hogy
megoldjanak mindent, hogy úgy alakuljanak a dolgok, ahogyan ők szeretnék, hogy
egymás mellett maradhassanak. Kívántam, hogy az emberek ne ítéljék el őket,
hogy értsék meg, lássanak mélyebbre, fogadják el.
Azonban az élet nem ilyen egyszerű.
Az élet kegyetlen.
Ez a könyv is az.
Végig amíg olvastam azon kattogtam, hogy ebből mi fog kisülni, mi lesz
a vége, mi fog történni. Mindenre számítottam, csak erre nem. Lefagytam,
megdöbbentem, a szívem megállt egy pillanatra, még levegőt se bírtam venni, és
csak azt suttogtam: basszus, basszus...
Még most is nagyon bennem van a könyv, a végjáték, a lezárás, sőt, még
tuti egy darabig velem lesz, mert teljesen felbolygatja az ember lelki
világát.
Ezt leszámítva, nem tudok neki 5 csillagot adni, egyrészt a karakterek
miatt, másrészt én hiányoltam belőle valamit, amit nem tudok nagyon
megfogalmazni. Ennek ellenére úgy érzem, megérte elolvasnom, hogy egy ilyen
témát boncolgató könyvet is megismerhettem, és örülök, hogy nem zárkóztam el az
ilyen jellegű, Rázós könyvek elől sem.
Csillagos értékelés:
Kedvenc idézetek:
"Mikor adod fel a küzdelmet, mikor döntesz úgy, hogy
ami sok, az sok? Erre csak egy válasz lehetséges. Soha."
*
"Az emberi szervezetnek táplálékra, levegőre és
szerelemre van szüksége a túléléshez."
*
"Nincs az a fizikai fájdalom, ami semlegesíthetné a lelki
gyötrelmeket."
*"A szép pofi meg a jó test nem elég ; egy kapcsolathoz
több kell ennél."
*
"Az érzelmekre nem vonatkoznak a törvények, a tiltások.
Senki sem szólhat bele, milyen mélyen és szenvedélyesen szeretjük
egymást."
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése