Samantha Young: Dublin Street

Négy éve az amerikai Jocelyn Butler, hátat fordítva tragikus múltjának, Edinburgh-ban kezdett új életet. Joss nem adja át magát a gyásznak, nem néz szembe a démonaival, és senkihez sem akar igazán közel kerülni, de miután beköltözik Dublin Street-i fantasztikus albérletébe, lakótársnőjének jóképű bátyja fenekestül felforgatja féltve őrzött magánéletét.

Braden Carmichael az a fajta ember, aki mindig megszerzi, amit akar. És ő most Jocelynt akarja az ágyába csábítani. Braden, miután megtudja, hogy Joss irtózik a komoly kapcsolatoktól, alkut kínál, amelynek keretében átadhatják magukat a vágyaiknak anélkül, hogy „túlbonyolítanák” a dolgokat. Jocelyn merő kíváncsiságból belemegy az egyezségbe, miközben nem is sejti, hogy a skótot egyetlen cél vezérli: a lelkéig lemezteleníteni a konok lányt…

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2013

Oldalszám: 398

Fordító: Molnár Edit

A borító nagyon magával ragadó, csak úgy süt róla a szenvedély és az erotika, ami tulajdonképpen magába foglalja az egész könyv témáját és történetét, mert itt ez a fő szál. 

Nincs bajom az erotikus könyvekkel, sőt, szeretem őket, de valamiért ebben a könyvben nem jött át, nem éreztem át a történetet, a szereplők sem kerültek hozzám közel. Nagyon megosztó egy könyv, már csak a molyos értékelések alapján is, mindenki máshogy éli át a sztorit. 

Amennyire nem tetszett, annyira röhögtem rajta, mert olyan szavak és szófordulatok voltak benne, amin könnyes szemmel nevettem. Egy jól megírt erotikus könyvben a férfi nemi szervre nem használnak olyan szót, hogy (előre is bocsi mindenki, de tényleg ez volt benne) fütykös......

És az a baj, hogy nem egyszer fordult elő benne, hanem többször. Olvastam már erotikus könyvet, és abban annyira kreatívan, és ha lehet ezt mondani, "szépen" megoldották a megnevezést, hogy itt egyszerűen nem bírtam feldolgozni. Na jó, hagyjuk ezt a témát, mindenesetre elég vicces volt.

Másrészt, nekem tele volt klisékkel a könyv, ami igen, előfordult és elő is fog még kerülni más könyvekben is, most mégis valahogy nem tudtam megbarátkozni vele, hanem idegesített. Tipikus tragikus kezdés: a lány menő, suliba jár, vannak barátai, szuper az élete, puff tragédia, meghal az egész családja, most már árva, ő a maga ura, bármit megtehet, így az írónő is bármit kezdhet a történetében. Az pozitívum, hogy a lány, Jocelyn, író, vagy írónak készül, és a fantasy történetek kedvelője, jó lett volna még erről olvasni, viszont ezt a témát sajnos nem boncolgattuk, hanem inkább foglalkoztunk a gazdag pasival, a szexualitással, azzal hogy Joss állandóan vacilált és ide-oda kapkodott, még maga sem tudta mit akar.

Pakoljunk még mellé egy említett gazdag, helyes, kigyúrt, bunkó férfiállatot, aki történetesen a lakótársunk bátyja. Néha bírom, ha egy helyzetben csúnyán beszél a pasi, de Braden (ez a név....omg) sokszor már "kicsit", túlzásba vitte. Pluszban még féltékeny, önző, bunkó és kisajátító volt. Nem értem, mit szeretnek ebben a mai lányok. 

Persze az is teljesen reális, hogy te összeköltözöl valakivel, egy totál vadidegennel és legjobb barátnők lesztek, mintha ezer éve ismernétek egymást, valamint egyből mész a lakótársad családjához vacsorára, és mindenki odáig van érted. Oké, nem mondom, hogy nem esik meg, de szerintem nagyon ritka az ilyen. 

Eddig sok a klisé, ugye? Van még... Braden is titokzatos, fájdalmas múlttal rendelkezik, amit "véletlenül" tud meg a hősnőnk. És a végére jön még egy "váratlan" fordulat, ami ááá egy kicsit sem volt kiszámítható, dehogy, amivel még egy majdnem tragédia szerű élményt zúdított a nyakunkba az írónő. 

Ezt a sok mindent egy regénybe belegyömöszölve nekem már egy kicsit túl sok volt.

A cselekmény nagyon gyorsan pörgött, de nem éreztem úgy, hogy lenne eleje, közepe és vége, hanem csak úgy megy a sztori. Közben kiakadtam Jocelyn-től, mert mindig hisztizett, vagy ment a feje után, pedig közben még pszichológushoz is járt, aki mindvégig tukmálta a fejébe, hogy mit kellene tennie, de miért is hallgatna rá. Akkor miért is járt hozzá? 

Jó, most már egy kis pozitívumot is mondok. Voltak jó jelenetek is, és néha olvastatta magát a sztori, vagy már csak tudni akartam a titkokat. Pluszpont az is, hogy Skóciában, Edinburgh-ben játszódik a történet, ám sajnos a váron kívül nem sokat láthattunk belőle. Az erotikus részek is jól meg voltak írva, és tetszett a kettejük közötti játékosság és szenvedély, csak elrontották a sok huzavonával. 

Én most ilyennek éltem meg ezt a könyvet, lehet máskor, más időpontban, más helyzetben máshogy értékeltem és éltem volna át. Ennek ellenére ez ne vegye kedveteket a könyv elolvasásától, lehet nektek pont tetszeni fog. :) 

Csillagos értékelés:

"Tudtátok, hogy a kórházi váróban megáll az idő? Nem vicc. Ez az igazság. Ránézel az órára, ami 12:01-et mutat. Aztán amikor (szerinted) egy óra múlva megint ránézel, még csak 12:02 van."

*

"– (…) Tudja, mi a rosszabb annál, amikor az ember kockáztat és veszít? 

Megráztam a fejem. 

– Az elszalasztott lehetőségek, Joss. Azok nagyon ki tudják kezdeni az ember lelkét."

*

"Sokan vagyunk, akiket csak egy alapos seggberúgás tud észhez téríteni."

*

"Az ember néha szavak nélkül is tudja, hogy valami megváltozott. 

Akár egy pillantás is elég, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz a barátunkkal, és erősebb alapokra helyezzük a kapcsolatunkat. "

*

"Ne hagyd, hogy a rettegés uralja az életedet meg a kapcsolataidat. Örülj annak, ami van, és ne törődj vele, meddig tart. Ne menekülj el!"