Böszörményi Gyula: Ármány és kézfogó (#3 Ambrózy báró esetei)

A naptár 1900-ról lassanként 1901-re vált, miként a négy esztendővel korábban elrabolt Hangay Emma ügye is hátborzongató fordulatot vesz. Ambrózy báró, az Osztrák-Magyar Monarchia első magándetektívje és hű segítőtársa, Mili kisasszony új nyomra lel, ám az ösvény, melyre ezáltal lépnek, sokkal tüskésebb, nyaktörőbb és veszélyesebb, mint azt bármelyikük is sejtené. Vajon a morc báró miért válik egyre titokzatosabbá, sőt, kegyetlenné és gonosszá azokkal szemben, akik szeretik, s hogyan lesz képes mindezt Mili kisasszony elviselni? Mit rejt a Magyar utcai ház, miért lop lovat Mück Márika, kinek vall szerelmet Tarján Vili, és hány holttest kell még ahhoz, hogy a háttérben működő gonosztevők nehéz vasba veressenek?
A békebeli bűn- és szívügyek, melyek a Leányrablás Budapesten és A Rudnay-gyilkosságok című regényekben még homályban maradtak, most végre tán megoldásra lelnek.


Kiadó: Könyvmolyképző 
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 704
ISBN: 9789633734186

❉❉❉


Amikor Böszörményi Gyula könyveit veszem a kezembe, már előre tudom, hogy jól döntöttem. Sosem csalódok benne, mindig örömmel tölt el olvasni a sorait, hiszen annyira magába ránt Ambrózy báró világa, hogy esélytelen oldalra tenni a könyvet. Ez most sem volt másképp, hiszen lelkesedve vetettem bele magam ebbe a 700 oldalas monstrumba, de be kell valljam, a morcos báróból és a cserfes, bátor lányokból még ez sem volt elég.

Böszörményi Gyula
Ismét csak isteníteni tudom a korhű szóhasználatot, és a fondorlatos mondatszerkezeteket, amelyek olyannyira különlegesek, hogy már ezért megéri kézbe venni a sorozat bármely kötetét. Persze, érdemes sorban haladni, mert egyre több és több izgalom, fordulat és csavaros szál kerül a képbe. 

Már az előző résznél is rengeteg csavar és új titok vagy esemény tárult elénk, amely egyre jobban megnehezítette a nyomozás sikeres végeztét. Az Ármány és kézfogó is végig nagyon pörgős volt, fejezetről fejezetre csak rágtam a körmömet. Nem tudtam, hogy kiért és miért izguljak, mert mindig volt valami/valaki ami/aki miatt forgattam a lapokat. Szurkoltam Emmának, mert ő is folyamatosan kalamajkába került, mint a húga, szurkoltam Miliért, hogy végre érjen el valamit a mufurc bárónknál, és szurkoltam Richárdnak, hogy legyen olyan okos és szemfüles, hogy végre kitaláljon valamit, amivel megmenti mindkét leányt. Ám szívesen fejbe vágtam volna jó néhányszor, amikor figyelmetlenül hagyta Milit, ezáltal kétségek közt hagyva őt, és hogy még mindig nem képes érzelmeket kinyilvánítani. Na jó... kivéve a könyv végét, amely egy hatalmas FÜGGŐVÉG, ami kegyetlenül arcul csapja az olvasót, és Böszörményi bácsi biztosan röhög a markába, amiért ő tudja, amit mi még nem. Ejnye-bejnye! Ez a vég viszont kellően felcsigázza az eddig is végletekig felborzolt idegszálakat, és minden olvasó már feszülten várja a folytatást, ami reményeink szerint még idén kézbe vehető lesz.  

" Vannak az életben olyan pillanatok, amikor képtelenség eldönteni, hogy a férfit, aki épp szemben áll velünk, megcsókolni vagy  orrba verni volna-e jobb."

A cselekményről nem igazán szeretnék részletesen beszélni, mivel ez egy sorozat harmadik kötete, és nagyon összefügg az első, a második, sőt még a kiegészítő kötettel is! Ezért csak annyit árulnék el, hogy folytatódik a nyomozás Emma ügyében, a báróra nagyon igaz lesz a fentebb írt idézet, Mili pedig továbbra is olyan nagyszájú és önfejű lesz, mint eddig. Jártunk Marosvásárhelyen is, ahol elég durva dolgok derültek ki, szóval aki eddig még nem vette le a polcról a kötetet, annak mielőbb jobb lesz hozzákezdeni! A folyó, amin haladunk a történet során, lassan folyik, de közben újabb és újabb erek és patakok folynak a mederbe, egyre inkább fokozva a hangulatot. Nagyon tetszik, hogy ismét fejezetenként váltott szemszög uralja a könyvet, ezért több mindenki szemén át láthatunk. A kedvenc szereplőm most Mück Márika volt, imádom a lányt, olyan beszólásai vannak, hogy néha feküdtem a nevetéstől, és az összes mondatát szívesen kiírtam volna idézetbe.

Számomra egy különleges életérzéssel ér fel a könyvek olvasása, hiszen visszarepít minket egy régi Budapestre, egy régi világba, ahol én is szívesen járnám az utcákat, ahol lovaskocsira ülhetnék, szép ruhákat vehetnék fel. Beülhetnék egy habos kakaóra a barátnőimmel egy kávéházba, vagy Agáta mamával teázgatnék, Terka nénivel sütögetnék, Istivel csevegnék és Gáspár bácsival kocsikáznék. 

És a tény: tényleg nem lehet leállni vele. Hiába hosszú, hiába tart tovább az olvasása, mégis, egyáltalán nem várod, hogy vége legyen, sőt, még többet akarsz belőle. Egy percet sem unatkoztam az olvasás során, a Böszörményi Gyula színvonal természetesen megmaradt, sőt, ha lehet ilyet, még jobb lett. 

Visszatérve a legutolsó mondathoz, ami szerintem sokaknak felvitte a pulzusát az egekbe... Hát, remélem, hogy ez nem ismét valami fondorlatos tervecske része, hanem tényleg komolyan gondolja a báró úr. És ha nem helyesen dönt, akkor én döntöm le a lábáról, oszt' akkor szer'usz világ! 
Tény, hogy ezzel hatalmas kérdést hagyott nyitva az író, és nagyon kíváncsian várom, hogy mit fog kihozni belőle. Hajajj, csak tudjunk aludni addig, amíg kiderülnek a válaszok....


Nagyon szépen köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak a könyvpéldányt! :)

Ha szeretnéd beszerezni ezt a kötetet, KATT IDE! :)


Csillagos értékelés:

Kedvenc idézetek:

"– Maguk férfiak bizonyos dolgokat csak akkor értenek meg, ha beleverjük az orrukat, mint kismacskának a… Na, mindegy!"
*
"– Tudja meg, kedves Mili, hogy a férfiak mind bolondok."
*
"– Ne féljék semmit a kisasszonka, minden felhő eloszlik egyszer, a nap pedig kisüt, méghozzá tizenkét ágra, ahogy kell!"
*
"Csurár Fecska egész nap olyan volt, mint akinek kalocsai paprikát dugtak a hátsójába."
*
"Honnan tudható biztosan, hogy szerelmes-e az ember lánya, ha korábban még sosem volt az?"


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése