Julia Lewis Thomson: Többek között (#3 Többek)

Mi kell ahhoz, hogy újra bízzunk?

Hideg, sötét múlt.
Rozsdás lakattal lezárt ajtók.
Ez vagyok én.
Megtanultam kötelességből felkelni mindennap, és megfelelni az elvárásoknak. Csak azért, hogy beleolvadjak a tömegbe és ne kérdezzenek az életemről.
Nem akarom, hogy belépj.
Nem akarom, hogy meglásd, ki is vagyok igazán.
Nem kell semmit megértened, egyszerűen jobban teszed, ha távol tartod magad tőlem.

Ki lehetsz?
Mit rejthet a mogorva álarcod?
Miért akarsz elijeszteni?
Én nem fogok megfutamodni, arra ne is számíts. Tudnom kell, ki van a falak mögött. Türelmes vagyok és elszánt. Nem fogsz eltaszítani!

Egyik lakat sem marad zárva örökké.

Kiadó: Mogul

Kiadás éve: 2019

Oldalszám: 372

ISBN: 9786155668555

❉❉❉

Nagyon köszönöm a könyvet az írónőnek!

Julia Lewis Thomson-t, azaz Tündét már egészen a kezdetektől ismerem, hiszen alig az első könyve megjelenése után nyitottam a blogomat és találkozhattunk is az egyik karácsonyi Álomgyár partin, ahol gyorsan dedikált is nekem egy könyvet. Úgy gondolom, azóta mindketten elég sokat fejlődtünk, de mivel most ez egy könyvértékelés, csak őt tudom kiemelni, hogy az első két kötete után ez a harmadik egy egészen más szintre emelkedett. Eleve látjuk már a könyv méretén, hogy mennyire vaskos, ez számomra csak jót jelent, hiszen a vastagabb könyvek mélyebb, bővebb kidolgozást jelentenek, de az, hogy maga az írónő mennyit fejlődött írás terén az már az első pár oldal után kitűnik. 

Fecó

Végre a főszerepben a várva várt csendes, titokzatos Fecó. A történetben két idősík jelenik meg, Fecó múltja és jelene, valamint kapunk egy Clau szemszöget is. A múltban megtudhatjuk, miért ilyen kőbunkó Fecó, mik az okai ennek, valamint jelen van a könyvben még András is az első kötetből, ami miatt elég nagyot dobbant a szívem. A Maxim imádók is örülhetnek, hiszen szinte végig kíséri Fecót a múlttól kezdve a jelenig az útján, ismeri a múltját és igaz barátként mellette áll, miközben éli a maga kis életét a zenekarával és családjával, ám az ő mindennapjait sem könnyíti meg az a fránya, levakarhatatlan orosz, Borisz. Örültem, hogy ők is erős szerepet kaptak a könyvben, eléggé hozzá tettek az élményhez, főleg Maxim az állandó frappáns beszólásaival, de tudott teljesen komolyan is viselkedni, ha az adott helyzet úgy kívánta.

Clau ugyanannál a informatikai cégnél dolgozik recepciósként, ahol Fecó. A lány mindennap látja ezt a magába fordult alakot és eldönti, hogy igyekszik őt megismerni, mit sem törődve a stílusával. A szócsaták között azonban találkoznak az egyik bulin és elcsattan egy csók...
Clau teljesen ellentétes családi körülmények közül való, mint Fecó, a világot is másként látja emiatt és ő igyekezett ennek a kőszívű alaknak megmutatni, hogy az élet másként is működhet, mint ahogy ő átélte. A szeretet és a törődés egy olyan idegen fogalom számára, mintha másvilágról lenne.

Majd' megszakadt a szívem Fecóért, hiszen elég kemény gyerekkora lehetett egy olyan dolog miatt, amiről nem ő tehet. Hogy mi a durva? Az, hogy ez a való világ. Hány és hány gyermek nő fel úgy, hogy egy ölelést nem kap a szülőktől, hogy ők vannak hibáztatva dolgokért, amiket nem követtek el, hogy nem tudják, mi az a szeretet, hogy nem tudják, milyen megünnepelni egy születésnapot. Hány ilyen gyermek nő fel és lesz belőle egy megtört, sebzett lelkű ember, aki depresszióba, alkoholizmusba menekül a fájdalom és az emlékek elől. Borzasztó ebbe belegondolni és az írónő igazán a lelkünk mélyébe vájt ezzel, hiszen a csúf valóságot tárta elénk. Hiába a szöveg, hogy a férfiak nem törhetnek meg, erősek és büszkék, ha így nőnek fel, az ő lelküknek is szüksége van az ápolásra, a szeretetre. A könyv esetében Clau itt a ragasztó, akinek már-már néha véres kézzel kell összeraknia a darabkákat, de nem adja fel, mert látja Fecóban a sötétben lapuló halvány fényt. 

Tehát imádtam Fecót, amiért olyan amilyen és legszívesebben megölelgettem volna ezt a nagy szőrös macit. Clau-t is elég hamar a szívembe zártam, hiszen egy elég talpraesett, magabiztos nő, aki nem fél kinyitni a száját. Kettejük párosa természetfeletti módon kiegészíti egymást, csak Fecó ezt még képtelen belátni egy ideig. Hányszor, de hányszor megbántja Clau-t, ám képes a bocsánatkérésre, ezért a lány türelmesen vár, hiszen tudja, hogy ha készen áll rá, akkor megnyílik neki és beengedi őt a lelkébe. 

Csodálatos történet volt a szerelemről, a családról, a múltunk elengedéséről. Az írónő lenyűgözően ír, rengeteget fejlődött, ez érződik az írásmódján, a stílusán, a karakterein. Sokkal kidolgozottabbak, a történet szépen felépített, az érzelmek gyönyörűen átjönnek a lapokon keresztül. Egyszerűen csak odáig vagyok az egészért, amit az írónő itt művelt. Ez egy új szint, amire ő most felküzdötte magát és én csak azt kívánom, hogy ne hagyja abba és hozzon nekünk még ilyen fantasztikus történeteket. Tudom, hogy nehéz leásnunk a saját sötétségünkbe és ihletként átadni őket a karaktereinknek, de ilyenkor látszik, hogy megéri, mert létrejön belőle egy ilyen csoda. Számomra letehetetlen volt a könyv, csak sodort magával, minden egyes szóra éheztem. Ha éppen nem olvastam, akkor is a fejemben voltak a karakterek és a történet. 

Annyi mindent tudnék még írni, de akkor sosem lenne vége a bejegyzésnek és ti nem szaladhatnátok a könyvesboltba ezért a remek könyvért. Szeretném megköszönni Tündének a bizalmat, amiért elküldte nekem a könyvét és amiért érdekli a véleményem és ad is rá. Tudom, hogy nehéz volt eljutnod eddig, de megérte, és ezek után csak még jobb és jobb leszel! És én büszke vagyok Rád! Alig várom, hogy olvassak még Tőled! 

Nektek pedig, Drága Olvasók, csak ajánlani tudom az írónő könyveit, azt pedig főleg, hogy pont az ehhez hasonló könyvek miatt engedjétek azt, hogy a magyar írók is helyet kapjanak a szívetekben!

Ha felkeltette az érdeklődésed a könyv, IDE KATTINTVA máris megrendelheted! :)

Csillagos értékelés:

Kedvenc idézetek:

"Szar dolgok mindenkivel történhetnek, nem kell ehhez jó vagy rossz embernek lenni."

*

"Hiszen a szeretetnél nincs fontosabb. Szeretetre mindenkinek szüksége van."

*

"Az ábrándok mindig szebbek a valóságnál, hogy a fene vinné el őket!"

*

"Szerintem sokkal jobb mindazt értékelni, ami ebben a pillanatban megvan, főleg ha tudunk mit tenni az asztalra, van egy hely, ahol álomra hajthatjuk a fejünket, ráadásul azok vesznek minket körül, akiket szeretünk."

*

"– Tedd azt, amit szíved szerint tennél és ne gondolkodj annyit!"