Hajdú-Antal Zsuzsanna: Visszatérünk

"Kihúztam ​az íróasztalom fiókját, elővettem az öngyújtót, és remegő kézzel meggyújtottam a papírlap szélét.Beletörődve figyeltem, ahogy a láng kívülről befelé, egyre mohóbban falja az arcokra egyre kevésbé hasonlító széncsíkokat és az egymás felé hajoló törzseket, amíg teljesen fel nem emészti."

Szücs Kori középiskolás évei óta képtelen olajfestékkel festeni; azóta kizárólag fekete-fehér szénrajzok kerülnek ki a keze alól.
Mosonyi Anti a számítógépes játékok rabja, ami néha összekeveredik a rémálmaival.
Egy nap mindketten megkapják ugyanazt a Facebook-meghívót. Kori, Anti és Csilla hosszú évek után először találkoznak az Ajtósi Dürer Gimnázium ötéves érettségi találkozóján.
Nem csak a múlt kovácsolja őket össze, hanem egy közösen megélt tragédia is, ami egyik pillanatról a másikra felforgatta az életüket.
Ami után semmi sem volt többé ugyanolyan.
Ami után egyértelmű a feladat: megkeresni volt osztályfőnöküket, akinek jóval többet köszönhetnek, mint azt a középiskolában valaha is gondolták volna…

Kiadó: Ciceró

Kiadás éve: 2019

Oldalszám: 232

ISBN: 9789634321125

❉❉❉

Nagyon boldog voltam, amikor megláttam, hogy újabb könyv érkezik Hajdú-Antal Zsuzsannától! Ő egy igazán tehetséges kortárs írónő, aki egyenesen az olvasók lelkébe írja be magát a könyveivel. Hálásan köszönöm a felkérését, megtisztelő számomra, hogy ad a véleményemre és amiért gondolt rám!

Amennyire csak tudtam, kerültem a könyvről áradó infókat, ameddig a saját kezembe nem kaparintottam a kis példányomat. Szeretek semmit nem tudni, mielőtt olvasok egy könyvet és magam felfedezni a rejtett kincseket a lapokon belül. Ez most sem volt másképp. Tudtam, hogy egy tragédiát dolgoz fel, csak azt nem, hogy éppen melyiket. Amikor néhány fejezettel később rájöttem, melyikről is van szó, utána folyamatosan csak összefacsarodott szívvel olvastam. Nemrégiben történt ez a szörnyű tragédia egy magyar gimnázium diákjaival, amely szerintem minden egyes magyar embert megérintett. Felfoghatatlan. Borzasztó. 

És milyen lehet annak, aki át is élte? Aki ott volt, de túlélte? Hogyan tudnak tükörbe nézni, hogyan bírnak tovább létezni ezen a világon ekkora fájdalmakkal? Ezt mutatja be nekünk az írónő a Visszatérünk című könyvben.

Kori, Anti és Csilla maradt az osztályból, akik túlélték a balesetet, ami óta már 5 év eltelt. Egyik nap  Kori és Anti értesítést kapnak az 5 éves osztálytalálkozóról, ám a találkozás fájdalmas sebeket tép fel mindegyikük szívében. Az idő persze őket is megváltoztatta valamilyen szinten, de ez a kapocs mindörökre összeköti őket. Szeretnének azonban köszönetet mondani a hős osztályfőnöknek, aki megmentette őket és nyomban a keresésére is indulnak. 

Kori és Anti szemszögéből olvashatjuk a történetet, közben néha kapunk egy-egy visszaemlékezést a múltra, amikor még együtt volt a csapat. Ezek mind szívet tépő jelenetek, az olvasó érzi, hogy velük együtt törik össze.
Kori a festő lány, aki vakmerő színekkel és olajjal dolgozott festményein, a tragédia után azonban már csak szenet képes a kezébe fogni.
Anti a nagy dumás srác volt a gimiben, mostanra inkább egy csendes kocka lett belőle.
Csilla pedig szinte nem változott, de természetesen benne is nyomott hagyott a múlt. 

A három fiatal egymásra támaszkodva próbálják begyógyítani a gyógyíthatatlant, miközben Anti és Kori lassacskán másképp kezdenek el egymásra nézni.

Nagyon szerettem Antit, valahogy színt visz ebbe a szürkeségbe a maga humorával és személyiségével, amely nem csak Korit, hanem engem is megérintett. 

Úgy érzem, kellett a történetbe ez a pici, halovány szerelmi szál, ami kicsit megmelengette sajgó lelkünket, mert hiszen a szerelem is lehet egy mankó, amely átsegít minket a nehéz időkben. Imádtam a lassú kibontakozást és a félénk szárnybontogatásokat, hogy aztán reménytelve szálljanak együtt a magasba.  

Egy idő után minden értelmet nyer, az alcím, a borító, a főcím... minden egybe áll és teljes egészet, egy csodálatos, szívszaggató művet alkot. Aki eddig nem olvasta az írónőt, az mindenképp kezdjen hozzá, hiszen fantasztikus élményekről marad le, ha kihagyja. 

Véleményem szerint az írónő méltó emléket állított ennek a tragédiának, az eltávozott angyalkáknak és nekünk, akik mindig emlékezni fogunk rájuk és sosem feledjük a bátrakat, akik életüket kockáztatva mentették egymást. 

Kedves Írónő! Köszönjük, hogy megírtad a könyvet és helyettünk is elmeséltél mindent, ami a mi lelkünket is nyomta. Kívánom, hogy könyveid minél több kézbe kerüljenek, hogy sokan felfigyeljenek rá és hogy az iskolákban akár a kötelező olvasmányok közé is bekerülhessen akármelyik könyved, hiszen mindegyikben rengeteg mondanivaló és elgondolkodtató dolog van, amiből képes tanulni és fejlődni az ember. Kérlek, írj még nagyon sokat Nekünk! 

Ha felkeltette az érdeklődésed a könyv, IDE KATTINTVA máris megrendelheted!

Csillagos értékelés:

Kedvenc idézetek: 

"Elképzelésem se volt, hogyan unhatnék rá olyasvalakire, akinek napról napra jobban élvezem a társaságát, és akiből huszonnégy óra még ízelítőnek is kevés."

*

"És az önvád, gyerekek, az valami nagyon gonosz dolog, mert tönkretesz."

*

"Azt hiszem, végérvényesen és menthetetlenül odavagyok érte."

*

"– A szerelem sötét verem. Pince, ahol azt hiszed, jó bor érik, de helyette megpimpósodott, zöld lé csordogál a poharadba. Már nem is édes. Keserű, mérgező. Észrevétlenül férkőzik a belsődbe és esz meg belülről. De már késő. Már függő vagy."