Lina az idei nyarat Toszkánában
tölti, jóllehet, eleinte semmilyen érdeklődést nem mutat az ország napsütötte,
varázslatos tájai iránt. Csupán édesanyja utolsó kívánságának eleget téve érkezett
addig nem látott apjához. De milyen apa az olyan, aki tizenhat évig a gyereke
felé sem néz? Lina ezért nem is vágyik másra, mint hazatérni, amilyen gyorsan
csak lehet. Aztán a kezébe kerül egy napló, amit édesanyja az itáliai
tartózkodása idején vezetett. A lány előtt hirtelen feltárul egy csodás világ,
amely titkos románccal, műalkotásokkal és eldugott pékségekkel van teli. Mindez
arra ösztönzi Linát, hogy újdonsült barátjával, Rennel, anyja nyomdokain
haladva felfedjen egy titkot, melyről már rég tudomást kellett volna szereznie.
A titok pedig azonnal más megvilágításba helyezi az anyjáról, az apjáról, sőt
még az önmagáról alkotott képet is. Valaki egyszer azt mondta neki, hogy az
emberek a szerelem és a fagylalt miatt mennek Olaszországba – néha azonban
ennél sokkal többet találnak.
Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 320
Fordító: Vince Judit Andrea
❉❉❉
Nagyon szépen köszönöm a Maxim kiadónak a recenziós példányt! :)
És ez mind egy könyvben! :)
Nagyon átjött a könyv hangulata, szinte úgy éreztem olvasás alatt, hogy én is ott vagyok Firenzében. Szívesen ettem volna én is néhány finom gombóc gelato-t. A könyv stílusa nagyon egyszerű, ezért gyorsan haladós, és leginkább az ifjúsági korosztálynak ajánlott, mert néha azért érződik rajta, hogy tiniknek íródott.
Ez egy igazi, nyári olvasmány, amit a tengerparton, vagy a medence mellett koktélt szürcsölgetve olvasgathatsz, miközben a nap melegen simogatja az arcodat és megcsap a kellemes szellő. Tényleg végig én is átéreztem a tipikus "nyári feeling"-et olvasás alatt, mert nagyon szeretnék én is ellátogatni Olaszországba, megnézni a nevezetességeket, sétálgatni és fagyit nyalni.
Lina szemszögén át olvashatjuk a történetet, aki nem önszántából utazik Olaszországba, hanem anyja utolsó kívánságát szeretné beteljesíteni, aki megígértette vele, hogy elmegy Firenzébe, hogy megismerhesse az apját. Igen ám, csak kiderül, hogy ő még soha nem találkozott az édesapjával, és nem is tudtak egymásról 17 éven keresztül.
Linának nehéz beilleszkednie ebbe az új családba, a helyzetbe, a környezetbe, és szeretne minél hamarabb elmenekülni erről a borzasztó helyről.
Amikor kézhez kapja édesanyja fiatalkori naplóját, amelyben talán mindenre magyarázatot kap, heves nyomozásba kezd új barátjával, Rennel. A fiú elbűvöli Linát, de igyekszik távol tartani magát tőle, hiszen Rennek barátnője van, mégis olyan sokat lógnak együtt, hogy Lina nem tudja nem csodálni a fiút. Közben a nyomozás egyre izgalmasabb és váratlan fordulatokat tartogat.
Az elején nagyon erősen érezhető volt, hogy ez egy tiniregény, de szerencsére utána kicsit komolyodott a történet, élvezhetőbb volt. Aranyos volt a szerelmi szál is, bár nekem kicsit, nagyon gyorsan kialakult ez az egész "nagy szerelem", mivel a könyv egy hét történését mutatja be. Ennyi idő alatt szinte lehetetlenség megismerni valakit úgy, hogy azt tudd mondani, "ő az igaz szerelem". De na, mindenki volt fiatal, és mindenki érzett ilyen hirtelen fellángoló érzelmeket, szóval valamilyen szinten el tudom fogadni. Viszont az teljességgel elképzelhetetlen, hogy egy teljesen összeszokott közösség egyből befogad és körülugrál egy idegen lányt. Lehet, hogy én vesztettem el a hitem már az emberekben és nem ismerek ilyen szuper közösséget, de én úgy gondolom, egy ilyen szituációra (itt Magyarországon legalábbis) nem nagyon van precedens.
A napló ötlete szerintem nagyon feldobta a könyvet, mindig vártam, mikor tudunk meg többet Lina édesanyjának a múltjából. Néha nagyon kusza volt, hogy most akkor mi és hogyan volt, de a végére szépen kibomlottak a szálak, és a befejezéssel teljesen elégedett vagyok.
A szereplők nem igazán kerültek közel hozzám, mert nem nagyon ismerhettük meg őket, viszont Howard-ot megkedveltem a végére, és tetszett, ahogy a kemény apuci szerepet hozta.
Még egy plusz pont, hogy Firenze nevezetességeit és egy kis történelmet is belecsempészett a fejezetekbe az írónő, mert így egy kicsit jobban megismerhettük a várost. Tetszettek az olasz kifejezések is, mert így egy kicsit visszajött a gimis olasz tudásom, és nagyon örültem, mikor értettem a mondatokat, de így teljesebb volt az olasz élmény. :)
A borítóról még pár szót: nagyon tetszik a színvilága, a pasztellszínek nagyon szépen mutatnak, imádom nézegetni. Az egyszerűsége ellenére is nagyon tetszik, vonzza a szemet, és legelőször a külföldi youtuberek-nél én erre figyeltem fel. :)
A könyvet ajánlanám a romantikus lelkeknek, a fiatalabb korosztálynak főként, de a korombeliek is nyugodtan a kezükbe vehetik, hogy egy kis üde, limonádés történetet olvasgassanak nyaralás közben.
Ha felkeltette az érdeklődésed a könyv, IDE KATTINTVA te is megrendelheted! :)
Csillagos értékelés:
Kedvenc idézetek:
"Minden vég valaminek
a kezdete, mint ahogy minden kezdet valaminek a lezárását jelenti."
*
"Világossá vált
számomra, mennyire találó is a „beleestem valakibe" kifejezés, mert
amikor megtörténik, pontosan erről van szó: a zuhanásról."
*
"Ha valami túl szépnek
tűnik, hogy igaz legyen, valószínűleg nem is igaz."
*
Az élet szerelem
nélkül, olyan mint az esztendő nyár nélkül."
Úgy érzem, hogy ez egy nekem való történet, gyermeki énemnek tetszene. :) Klassz bejegyzés lett! :*
VálaszTörlésKíváncsian várom a véleményed! :) Köszönöm szépen ❤
Törlés