Susan Ee: A vég napjai (#3 Angelfall)

Penryn és Rafi menekülnek, miután az angyaloktól sikerül megszökniük. Kétségbeesetten keresnek egy orvost, aki helyre tudná hozni azokat a változtatásokat, amiket az angyalok végeztek Rafin és Penryn húgán. Kutatás közben felbukkan valami Rafi múltjából, és olyan sötét erőket szabadít el, melyek mindkettejükre nézve végzetesek lehetnek.

Az angyalok által az emberekre szabadított apokaliptikus rémálomban mindkét oldal a totális háború felé sodródik. Valószínűtlen szövetségek köttetnek, a haditervek folyton módosulnak.
De ki fog győzedelmeskedni?
A Föld feletti uralomért folyó harcban Rafinak és Penrynnek döntenie kell, melyik oldalra álljanak, kit válasszanak: a saját fajtájukat vagy egymást? 

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 368

Fordító: AncsaT

❉❉❉

Nagyon szépen köszönöm a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak! <3 

Jaj, gyerekek... Miért lett vége? Biztosan ti is ismeritek azt az érzést, amikor egy sorozatba teljesen beleélitek magatokat, ahogy faljátok a könyveket. És amikor vége, mintha kirántanának a megszokott világból és újra bedobnának az ismeretlenbe, ahol magadhoz kell térned és kezdeni magaddal valamit. De ilyenkor hiányoznak a szereplők, a történet, az izgalom, a környezet, ami körbevett, az egész könyvnek a hangulata. És ez a sorozat biztos, hogy megérdemli a sok szeretetet és elismerést, amit kap az olvasóktól.

Az utolsó rész nagyon méltó a sorozat befejezéséhez, úgy éreztem, újra és újra lenyűgöz az írónő. A második rész picit gyengébb volt, de itt újra bepörögtek az események, Rafiból nagyon sokat kaptunk, valamint olyan részeket, ahol nagyokat sóhajtozva, elalélva mosolyogtunk. Izgalmakat és bonyodalmakat, melyek alatt visszafojtott lélegzettel vártuk a következményeket, és együtt szorítottunk a poszt-apokaliptikus világban élő emberekkel a túlélésért.
Végig nagyon eseménydús, az utolsó fejezeteknél konkrétan lerágod a kezed izgalmadban és félelmedben.

Külön élményt adott nekem a sok poén és a vicces párbeszédek, amik nagyon jól el voltak találva, nagyon sokszor vigyorogtam vagy elnevettem magam olvasás közben. Szerintem nagyon jó dolog, ha egy könyv többféle érzelmet tud előcsalni belőled.

Végre megkaptam a romantikát is, amire annyira vágytam, na jó, nem estünk itt sem túlzásba, de itt már azt mondom, hogy elégedett vagyok. És igen, itt jött el az a pont is, hogy én is megszerettem Rafit, és tényleg, szinte felnéz rá az ember.

Újabb kedvenc szereplőket is avattam ebben a részben. Már az első könyvben feltűnő Du és Dam itt végérvényesen is belelopták magukat a szívembe. Olyan szívesen megismerném őket és töltenék el velük időt, imádom, hogy optimisták, hogy mindig poénkodnak és ugratják egymást és a többieket. Fantasztikus fickók.
Ez spoiler lenne, szóval igyekszem jól fogalmazni... Szóval Rafihoz tartozó emberkék (Felvigyázók) is megjelentek itt, akiket az előző pároshoz hasonlíthatnék, bár ők többen vannak, mégis ugyanúgy szívják egymás vérét, poénkodnak, még olyan helyzetben is, amikor mindenki más sírna. Őket is nagyon hamar megszerettem és a velük kapcsolatos jelenetek is nagyon érdekesek és szórakoztatóak voltak.

Megható jelenetek is akadtak ám, néha rendesen elszorult a torkom az érzelmektől. Szerintem ez a rész elég kiemelkedő a maga sokszínűségével, hogy kitér mindenre, ami eddig kérdőjel volt a fejünkben, valamint a befejezés is elég kerekre sikeredett.

Penrynt ismét imádtam, maradt az a tökös, kemény csaj, aki eddig is volt. Nagyon kiemelkedő női hősnő, örülök, hogy végig ugyanolyan bátor és vakmerő maradt, és sosem adta fel sem magát, sem a családját.
Rafi... Vele voltak kisebb-nagyobb fordulatok, de nagyon megszerettem a karakterét, és örülök, hogy végre megjött az esze.
Paige is elég erős karakter lett, tetszik az új személyisége, még akkor is, ha hátrányokkal jár. Nagyon bírtam őt is, valamint Penryn anyukáját. Bolond egy nőszemély, de tud meglepetéseket okozni, és kétségtelen, hogy fontos szerepe van a történetben!

Jaj, és ki ne hagyjam a gyönyörű borítót. Mindegyiknél szerettem a színvilágot ès a szárnyakat, de valamiért ennek a kötetnek a borítója fogott meg a legjobban. Egyszerűen olyan szép, hogy néha csak ültem és csodáltam, mert nem bírtam betelni vele. Nagyon örülök, hogy a polcomon, a magaménak tudhatom.

Happy End és fantasy rajongóknak, valamint fiatal olvasóknak is, de úgy általánosságba véve, Mindenkinek abszolút, teljes szívemből ajánlom. :)  Ment a kedvenc sorozatok közé, valamint az írónő nevét is érdemes megjegyezni, remélem, hogy olvashatunk majd még tőle. :)  

A könyvet te is megrendelheted, IDE KATTINTVA. :) 

Csillagos értékelés:

Kedvenc idézetek:

"– Férfiakkal küzdöttél, akik kétszer akkorák voltak, mint te, megöltél egy angyalharcost, szembeszálltál egy arkangyallal és angyalkardot forgatsz – Rafi a fejét ingatja. – de úgy visítozol, mint egy kislány, ha meglátsz egy kukacot?"

*

"– Te nagyon különleges lány vagy, Penryn. Csodálatos lány. Az a „nincs több hozzád fogható” fajta."

*

"– Tudod, csajszi – mondja Du –, már a legutóbbi nagy mutatványod előtt is te voltál a legérdekesebb harcos a rendezvényeinken. A seggeket szétrúgó csajok mindig is nagyon menők voltak, de ebben a posztapokaliptikus világban, amiben élünk, a legmenőbb dolog egy kardot lóbáló, angyalgyilkos, veszettül káromkodó…
– Nem is szoktam káromkodni.
– Ez igaz, de ne bánkódj miatta, senki sem tökéletes – mondja Dam."

*

"Egy lány még a világvége alatt is őrizze meg a büszkeségét!"

*

"Ne válassz olyan férfit, aki nem tud megvédeni!"

*

"– Ó az igaz szerelem! – Megbillen a csónak, Süvöltő érkezik. – Hánynom kell tőle."

***BLOG EXTRA***

Kedvenc jelenet:

Vigyázat! A részlet cselekményleírást tartalmazhat!

 Közelebb lépek hozzá. Eddig még soha nem kellett nekem az ölébe mászom. Ahelyett, hogy a térdhajlatom alá tenné a karját, a derekamnál fogva emel fel, arccal egymás felé, mintha ölelkeznénk. Néhány szárnycsapással a levegőbe emelkedünk.

 Két kézzel kapaszkodok a nyakába, de a lábaim lelógnak. Nem érzem olyan biztonságban magam, mint amikor a karjaival a hátam és a térdhajlatom alatt tartott. Ösztönösen feljebb húzom, és beakasztom a bokám a lábába, hogy fogást találjak rajta.

 De ez még mindig nem elég. Ahogy feljebb emelkedünk, úgy érzem, hogy csúszok lefelé. Rafi karja szorosan tartja a derekamat, de mivel a Gyilkos Kezek tengere fölött járunk, az izgalom mellett a félelem is elfog.

- Nehogy leejts!

 Még erősebben kapaszkodok belé, és egy kicsit feljebb húzva magam, enyhén hozzányomom a testemet az övéhez.

- Attól ne tarts! - Magabiztos hangja elégedetten cseng. - Foglak. Ennél nagyobb biztonságban nem is lehetnél.

 Ó, a pokolba is! A dereka köré fonom a lábamat, és a két bokámat összekulcsolom a fenekén. A testét kissé előre billenti, az arcán mosoly terül szét. Az enyém meg lángol.

 Majomként csimpaszkodok rajta, miközben a pokol fölött vitorlázunk. Nem látok olyan jók, mintha a szokott módon tartana. Ahelyett, hogy a válla fölött elnézve a szárnyait bámulnám, elfordítom a fejem, hogy lenézzek az alattunk elterülő tájra. Majdnem összeér a szánk. Próbálok az előttünk lévő, füstölgő városra koncentrálni, de elvonja figyelmemet forró leheletének simogatása és az a bizsergető érzés, ahogy az arca időnként súrolja az enyémet.

 A repülés nem az az egyenletes siklás, mint aminek lentről látszik. A testünk finoman egymáshoz súrlódik, ahogy a szárnya ritmikusan kavarja a levegőt. Elég szorosan tapadok hozzá, minden egyes szárnycsapással érzem, ahogy hozzám dörzsölődik.

(...)

 A dörgölőzéstől is mind inkább kimelegszem, és hangyák szaladgálnak rajtam, mintha a vérem a testrészeimbe áramlana, ahol hozzáérek. Szédülök. Egyre gyorsabban veszem a levegőt. Rafi lélegzete is felgyorsul, hogy utolérje az enyémet, de lehet, hogy pont fordítva történik. Mielőtt el tudnám dönteni, az orra hegyével megsimogatja az arcomat. Halk nyögés hagyja el az ajkát.

 Gondolkodás nélkül reagálok, a lábamat szorosabbra fonom a csípője körül, és magamhoz szorítom. Végigsimít a derekam ívén, még közelebb húz forró testéhez. Csodálatos érzés, ahogy egymásba fonódunk.

 Lehajtja a fejét, miközben tovább repül velem, és az ajkát az enyémhez érinti. Forró és nedves csókja egyre hevesebbé válik.

 Zúg a fejem, és morajlik. Aztán rájövök, hogy az ég az. Viharfelhőkhöz közeledünk. Hirtelen langyos esőcseppek potyognak, majd záporoznak ránk, míg végül teljesen bőrig ázunk.

 Rafi nem törődik vele, tovább csókol. Öleljük egymást, és a testünk egyre szorosabban és keményebben préselődik össze.

❤❤❤