Sebastien de Castell: Az áruló pengéje (#1 Öregkabátosok)

A ​király halott. A rendet feloszlatták. Az ország szétesőben. A munkaadónkat pedig megölték… De esküszöm, nem mi voltunk!

Tristia királya halott. Egykor az országot törvénytudó elit harcosok, az uralkodó Öregkabátosai járták, hogy fenntartsák a rendet, amíg szélnek nem eresztették őket. Falcio Val Mond és két vándorbíró társa, Kest és Brasti ezekben a zűrzavaros időkben testőrként biztosítanak kíséretet egy nemes úr számára, aki viszont nem hajlandó kifizetni őket. Már csak akkor lehetne rosszabb a helyzet, ha megbízójuk holtan feküdne a padlón, miközben a tettes a gyanút rájuk terelő bizonyítékokat helyezne el a gyilkosság helyszínén. De… várjunk csak! Hiszen pontosan ez is történik!

Eközben a világ legromlottabb városában összeesküvést szőnek a trón megszerzéséért. A gondosan megtervezett gyilkosságsorozatot egy árván maradt kislány halála zárná le, romba döntve mindent, amiért a három jóbarát korábban küzdött. Ám ahhoz, hogy betartsák Paelis királynak tett végső ígéretüket, és utolsó küldetésükként leleplezzék a cselszövést és megmentsék a lány életét, újra egyesíteniük kell az Öregkabátosokat. Ebben a harcban kizárólag legendás kabátjukra és kardjukra támaszkodhatnak: a nemesek zsarnokká, a lovagok haramiákká lettek, ők pedig egyedül az árulók pengéjében bízhatnak.

Kiadó: Fumax

Kiadás éve: 2017

Oldalszám: 392

Fordító: Galamb Zoltán

❉❉❉

Köszönöm a Fumax kiadónak a könyvpéldányt! :)

Fantasy imádó létemre már nagyon vártam, hogy elolvassam ezt a könyvet, mivel a megjelenése óta szemeztem vele.

A könyv által kicsit visszarepülhettem a lovagi középkorba, a "három muskétás" világába, a kardforgatás idejébe. 

Mégis néha annyira nehézkesen haladtam vele, mintha a fogamat húznék, és már szinte vártam, hogy mikor lesz már vége, néha pedig annyira jó volt, belemélyültem ebbe a világba és az izgalmakba, hogy nem bírtam elszakadni tőle. Ez a hinta-palintázás a végére már eléggé összezavart, ezért nem is imádtam, de nem is utáltam a könyvet.

Kicsit utána olvastam az írónak, és sok helyen írták, hogy ez az első könyv, amit papírra vetett Castell, és sokan kiforratlannak érezték ezt a történetet. Ezzel egyet kell, hogy értsek, mivel tényleg kiemelkedően egyedi az alaptörténete, az elgondolás, az öregkabátosok léte, viszont a kidolgozás már hagy néhány kívánnivalót maga után. 

Itt minden megtalálható, amit csak egy fantasy könyvben keresnél. Vannak mitikus szörnyek, lovagok, hercegek, királyok, politika, összeesküvés elmélet, egy külön világ (amiről elég keveset tudtunk meg), mágia, gonosz és jó szereplők. 

A három muskétásunkat nagyon megszerettem. Falcio szemszögéből olvashatjuk a történetet, aki egy nagyszívű, emberi és lojális öregkabátos, aki olyan nagyszerű barátokkal rendelkezik, mint a habókos, nőfaló Brasti és a jószívű Kest.  Nagyon tetszett a könyvben a humor és a poénok, ez kicsit feldobta az egészet, bár a fiúkról olvastam volna bővebben.

Csatajelenetekben - kardforgatásban elsősorban - bővelkedett a könyv, Falcionak rengeteg ellenséggel és veszéllyel kellett szembenéznie. Nagyon szépen voltak megírva ezek a jelenetek, kidolgozottak és részletesek voltak, azonban ezt a részletességet a többi résznél elhanyagolta. Kicsit zavaros még a fejem, hogy most akkor mi is volt a történet lényege - az emberi társadalom valós problémái, a hatalmi harcok jelenléte mellett -, ugyanis elég keveset tudtunk meg erről a világról, a leírásokat hiányoltam, és néha nagyon "ugrándozós" voltak a fejezetek. A cselekmény talán túlságosan is pörgött, szinte egy nyugodt perce nem volt a főszereplőnknek, és néha eléggé irreális események is történtek, hisz az emberi test sem bírja a végtelenségig, itt pedig szinte végig ez az állapot volt jelen. Úgy érzem, hogy az írónak rengeteg légbőlkapott ötlete volt, amiket beledobált a könyvbe, és nem is lettek volna ezek az ötletek rosszak, csak így egymás után nagyon tömény volt, nagyon hiteltelen és emiatt kicsit elvesztettem az olvasási élmény értékét. 

Félre értés ne essék, a könyv nagyon tetszett, viszont voltak ilyen problémái, amiket megemlítettem, de ettől függetlenül, mint említettem, az alapötlet kiváló. Az írónak viszont még van mit fejlesztenie a stílusán. Voltak elég kusza részek is, ahol szinte alig értettem, most mi és miért is történik. Szóval úgy gondolom, ezen a kidolgozottságon még van mit javítani.

Tetszett a könyv mondanivalója, az emberiség valós ábrázolását, hogy mennyire hataloméhesek és gyarlók, valamint gonoszak tudnak lenni a céljuk elérése érdekében. Szomorú, de ez az igazság, viszont vannak még jó emberek is világon, mint például Falcio, aki mindenképpen igazságot, szabadságot és egyenlőséget szeretne az embereknek.

Fantasy rajongóknak nagyon ajánlom, tényleg különleges világképet kapunk ebben a könyvben. Kíváncsian várom a folytatást, mert elég nyitottan ért véget ez a rész, sok kérdést hátrahagyva a fejemben. :)

IDE KATTINTVA te is megrendelheted a könyvet! 

Csillagos értékelés:

Kedvenc idézetek:

"Nem először tűnődtem el azon, vajon a föld hogyan bírhat el ennyi alávaló embert."

*

"– A könyvek néha jó barátok, Falcio."

*

"Ha egyvalamit megtanultam az életben, hát az az, hogy a becsület csupán bajt hoz az ember fejére."

*

"– Rijou meg a Vér Hete: mégis, mit gondoltál, hányukban bízhatsz meg száz mérföldes körzetben? – kérdezte.
– Senkiben – feleltem. – Egyetlen lélekben sem.
Rám mosolygott.
– Lélekben? Valamelyik fartúró isten túlzott derűlátást oltott beléd, fiam."