Böszörményi Gyula: Bitó és borostyán (#3,5 Ambrózy báró esetei)

A hölgyé a terep! 

1900. december 10., este. A Keleti indóházból útra kel az 502-es Budapest–Predeal–Bukarest vonalon közlekedő éjszakai járat, hálókocsijában a híres magánzó detektív, Ambrózy báró tanítványával, Hangay Mili kisasszonnyal, akit szigorú mestere épp száműzetésre ítélt a székesfővárosból. A fényűző, első osztályú kocsikban csupa előkelő, jómódú, kiváló modorú hölgy és úr utazik, akik legrémesebb álmaikban sem gondolnák, hogy mire megérkeznek, az egész Monarchiában csak úgy emlegetik majd az 502-es járatot, mint „a fagyos éjszakában száguldó véres szerelvényt”. 

Az új Ambrózy-történet az Ármány és kézfogó című regény idejében játszódik, és Hangay Mili kisasszony első önállóan felderített bűnügyét meséli el.

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2017

Oldalszám: 196

ISBN: 9789634570

❉❉❉

Annyira vártam már, hogy olvashassam ezt a kötetet, hiszen már maga a borítója elvarázsolt, számomra ő a legszebb a sorozatban!!! Nagyon szuperre sikeredett. :) 

Éppen Budapestre utaztam, amikor a kezembe vettem, és nagyon jó érzés volt egy vonaton játszódó történetet olvasni, amikor én is pont vonaton ülök. Ennek a kötetnek is köze van az előző részhez, mert ez a rész pont akkor történik, amikor Mili elutazik Marosvásárhelyre, azonban az, hogy mi történt a vonatút alatt, az az Ármány és kézfogó kötetben említve sem volt. Nagyon tetszik, hogy az író ilyen jól tud más történeteket csempészni az oldalak közé, amelyek ugyanolyan élvezhetőek és izgalmasak, mint a főkötetek. 

Nagyon örültem, hogy ez a kötet hosszabb lett, mint a Beretva és tőr, valamint, hogy Mili végre megkapta a lehetőséget, hogy kezébe vegyen egy gyilkossági nyomozást, és ő maga kerítse kézre a gyilkost. Végig követhettük a vonat útját, ismét valós személyek tömege lepte el a könyvet, alátámasztva hasznos információkkal a régi gőzösről. 

Ismét nem csalódtam a nyelvezetben, nagyon izgalmas és pörgős volt a könyv, bár a közepe körül már úgy ahogy körvonalazódott bennem a bűnös kiléte. Tetszett, hogy részletesen megismerhettük a szereplőket, és már előre izgultam, hogy mi lesz itt a végkimenetel. A kidolgozottság itt is fenomenális, ebben a kisregényben is rengeteg háttérmunka alapul, amiért hatalmas dicséret és köszönet jár. 

Szerencsére Richárd sem volt hanyagolva, és a Milivel való kapcsolata most sokkal bensőségesebb és kellemesebb volt, mint a harmadik kötetben, és ez az én lelkemnek is nagyon jólesett. Itt egy picikét jobban szerettem Richárdot is, mivel sokkal közvetlenebb és kedvesebb volt, ami még inkább reményt adott hevesen dobogó szívemnek a harmadik kötet utolsó mondatának tudatában. 

Lettek újabb kedvenc szereplőim, a humor természetesen nem maradt el. Az események a könyv felétől indulnak be, akkor kezd elhatalmasodni a botrány, előkerülnek a hullák, bonyolódik a krimi szál. 

Csak annyit tudok mondani, hogy még, még, még! Ambrózy báróból és Miliből úgy érzem, hogy sosem lesz elég. :) Nagyon várom a következő kötetet, és remélem, hogy sok ilyen kis kiegészítő rész lehet majd még a gyűjteményünkben. 

Köszönöm a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak! :)

Ha felkeltette az érdeklődésed a könyv, KATT IDE! :)

Csillagos értékelés:

Kedvenc idézetek:

"– Jobb lesz, ha én most leszállok – szólt Richárd, mikor kezemet a kilincsre tettem. – Nem volna okos dolog véletlenségből a vonaton maradnom.
– Annál is inkább – néztem fel rá erősen túljátszott rémülettel –, mivel a kabinban csupán egyetlen ágy van, és így Székelykocsárdig igencsak illetlen közelségben volnánk kénytelen együtt utazni.
– Maga javíthatatlan, Mili – mosolyodott el a báró, és mintha némi szomorúság csillant volna a szemében."

*

"– (…) Vigyázzon, hallja?! Nem szeretném látni, amint egy egész meggyfa tálalószekrény borul kegyedre, mert azt Kolozsvárig sicher, hogy le nem szedjük magácskáról.
– Amennyiben ez bekövetkezne, tekintsenek az erdélyi iparművészet hősi halottjának – kiáltottam a paklikocsi mélyéről. (…)"

*

"– Az bajos lesz – sóhajtottam –, mivel az én igazolványom egy 189 centiméter magas, hullámos hajú, szakálltalan, ám hercegi bajuszt viselő, gesztenyebarna szemű férfiú, kinek különös ismertetőjegye, hogy hölgytársaságban sokszor göcsörtös, durva tölgyfa bunkóvá változik."

*

"Ambrózy bárónak újra sikerült egyetlen gondolatmenettel előbb porig aláznia, majd az egekbe emelnie, nekem pedig fogalmam sem volt róla, hogy az összecsókdosást és a szemkivájást mely sorrendben hajtsam végre rajta."

*

"Egy nő számára a vásárlás, különösen, ha a megfelelő toalettről van szó, szent és igen komoly dolog, amit sosem szabad elkapkodni."