Cristie Andrews Lane: The First - Az első

Malorie ​lassan betölti a tizennyolcadik életévét, amikor az ereje kiteljesedik, és ha az ellenségei rátalálnak, élete végéig vérrabszolgaságra ítélhetik. Évszázadok óta védik az olyan természetfeletti lényeket, mint ő, de ez semmire sem garancia, hiszen a lány csak remélheti, hogy furcsa álmai nem a valóságot tükrözik. Biztonsága érdekében kénytelen szüleivel egy kisvárosba költözni. Ekkor lépnek életébe az Emerson testvérek, akik a szomszédos farmon élnek. A megismerkedésük nem éppen a legjobb módon indul, ugyanis Malorie-nak nagyon is fel van vágva a nyelve, az egyik Emerson fiúnak pedig nem tetszik a lány ellenséges viselkedése.

Vajon hogy alakul Malorieélete az új városkában?

Összebarátkozik a fiúkkal, netán szerelem is kialakul közte, és valamelyik Emerson között?

Sikerül megvédeni a lányt az ellenségtől?

Mit jelentenek a furcsa álmok, és milyen hatással lesznek a fiatalok életére?

Kiadó: Colorcom

Kiadás éve: 2017

Oldalszám: 226

ISBN: 9786155665363

❉❉❉

Nagyon aranyosan kezdődött az ismerkedésem a könyvvel, hiszen eddig nem is tudtam a létezéséről, viszont az egyik író barátnőmön keresztül érdeklődött az írónő arról, hogy bevállalnám-e, hogy elolvassam a könyvét. Természetesen igent mondtam, hiszen nagyon szeretném segíteni a magyar kezdő írókat, hogy nagyobb olvasó táborra és hírnévre tegyenek szert. Ezután már én is beszéltem az írónővel, aki szerintem egy nagyon aranyos hölgyemény, és volt olyan kedves, hogy el is küldte a könyvét dedikáltan, egy könyvhöz tartozó könyvjelzővel együtt. 

Amint megérkezett, bele is vágtam a történetbe. Tudjátok, hogy nálam nem túl erős a fülszöveg olvasása, ezért épphogy csak átfutottam, mielőtt neki kezdtem volna. 

Malorie egy TF, azaz TermészetFeletti lény, akinek a vére különleges, és saját maga különcsége is kitűnik a tömegből. A Vérebek ösztönösen a hozzá hasonló lények levadászásában és vérük lecsapolásában tevékenykednek, és a TF-ek vérén egy véreb akár örökké is elélhet. A TF-ek védelmére ősi szerződés kötelezi a Testőröket, ami családról családra száll, és ebből a feladatból nincs kiszállás, hiába szeretne egy testőr átlagos életet, a vérében lévő kötelék nem enged. Malorie és családja folyton költözködik a Vérebek miatt, hiszen folyamatosan fenyegeti őket a veszély, hogy rájuk találnak. Így kerülnek egy kis, csendes városkába, ahol a közeli Emerson birtokon élő három fiatal (és igen sármos) ikertestvér feladata lesz Malorie védelme. Lorie édesapja alig van itthon, hiszen egy felderítő csapatot vezet a Vérebek ellen, így édesanyjával együtt húzódnak meg egy emeletes családi házban.  Ám itt sem lehetnek sokáig nyugodtak, a végzetük előbb-utóbb utoléri őket, ráadásul Lorie rátalál a szerelemre is, ami rendesen megbolygatja az így is bonyolult életét. 

Számomra Malorie karaktere nagyon szimpatikus volt, szerettem hogy szókimondó, hogy nem hagyja magát, nagyszájú és egyben pimasz is. Ő került hozzám a legközelebb, viszont a másik nagy kedvencem Jackson volt, az Emerson fivérek egyike. Mivel ő volt az, akit Malorie megbabonázott,
ezért őt ismerhettük meg jobban, és hú.. hihetetlen pasas, én magam is beleszerettem! 

Jacks igyekezett ellenállni a szerelemnek, de mind hiába, az érzelmeknek nem lehet ellentmondani, és amikor eltalálta Ámor nyila, nem volt menekvés. Imádtam az érzelmes oldalát, nagyon édes volt, imádtam a kötekedéseit, ahogy Lorie-val egymást ugratták, és hogy tudtak gyengédek és odaadók is lenni egymás iránt.

Ami zavart, az az volt, hogy túl hamar összejöttek, alig egy hét után, és abban az egy hétben nem is igazán beszéltek. Valamint az volt még furcsa, hogy Malorienak ez az első komoly kapcsolata, mégis elég hamar teret enged a ...khm, dolgoknak. Ennek ellenére nem volt annyira rossz ez a szál, hogy elrontotta volna a történetet, hiszen a nagy része a romantika körül forog. A fantasy része is tetszett, bár jó lett volna kicsit jobban kibontani ezt a vérszerződés dolgot, hogy még ennél is többet tudjunk meg róla, több információval, több izgalommal, ami így is volt benne bőven. Voltak a történetben rossz fiúk is, egy kis harcjelenet, egy kis történelem is, szóval ez a világ, amit az írónő kitalált nagyon egyedi volt, és még szívesen olvastam volna róla.  

Nagyon feldobta a könyv hangulatát az írónő sajátos, lenyűgöző humora. Hát én az elejétől végig vigyorogtam a könyvet, legszívesebben az összes részt kiírtam volna belőle, tetszettek a beszólások. Az ilyen stílus rettentően jobb megvilágításba tudja helyezni a könyvélményt, hiszen megragadja az olvasó érdeklődését, és a könyv olvasásának folytatására kényszeríti. 

Szóval én nagyon boldog vagyok, amiért megkaphattam a könyvet, amiért megtalált engem az írónő, és felkért olvasni, hiszen egy nagyon jó könyvvel és élménnyel lettem gazdagabb. Ne ítéljünk első látásra, hiszen egy első könyves írótól szerintem ez egy nagyszerű teljesítmény. Amit ő itt elénk tárt a könyvében, az egy csodálatos és szívszorító szerelmi történet, szép fogalmazással és remek történetvezetéssel. Néhány dolog lezáratlan maradt, ami szerintem egy erőteljes ígéret lehet a folytatásra, ami ezután a kemény vég után egyenesen elvárt dolog! :D Várom az írónő következő könyveit :))

Csillagos értékelés:

Kedvenc idézetek:

"Sosem hittem volna, hogy lesz valaha egy másik lény, aki ilyen csodálatos érzéseket fog táplálni irántam."

*

"A sors fintora, hogy az ember sokszor csak olyankor ismeri fel a valódi érzelmeit valaki iránt, mikor fennáll a veszélye, hogy elveszítheti."

*

"Nincs jobb a reggeli kávénál. Azért a nehezebb napokon szívesen kapnám infúzión keresztül."

*

"A barátság fura szerzet. A legváratlanabb időpontokban és helyeken bukkan fel. Az igaz barátság túléli a próbatételeket, legyenek azok kicsik vagy nagyok. Az igaz barát elvárja az őszinteséget, bármennyire fáj az igazsága."

*

"– Nem felejtettél el valamit?
– Mégis micsodát? -kérdezem.
– A jó reggelt puszimat – ránt magához és máris az ajkamon a szája. A nyelvével utat tör a nyelvemhez, de nem kell nagyon erőlködnie, készségesen nyílnak szét az ajkaim, megadva magam annak, amire én is vágyok. Mire elenged, alig kapok levegőt.
– Ez neked jó reggelt puszi? Bele se merek gondolni, milyen amikor jó éjszakát kívánsz – nyögöm.
– Ne vigyél kísértésbe, Tündérem. Még megmutatom – vigyorogja."