Mary E. Pearson: Az árulás szépsége (#3 A Fennmaradottak krónikái)

FIGYELEM! A FÜLSZÖVEG SPOILERT TARTALMAZHAT AZ ELŐZŐ RÉSZRE!

Lia túlélte Vendát – de a Morrighan elpusztítására törekvő gonosz erő is életben maradt, és csak a hercegnő állíthatja meg.
A közelgő háború miatt Liának nincs más választása, magára kell öltenie az Első Leány, a katona – és a vezér – szerepét. Amikor megpróbálja figyelmeztetni Morrighant, összekülönbözik Rafe-fel, és nem tudja, megbízhat-e Kadenben, aki követte őt.
A Fennmaradottak krónikájának fináléjában árulókat kell leleplezni, áldozatokat kell hozni, és végre kell hajtani a lehetetlent, mert valamennyi királyság sorsa a tét.

A kötet tartalmazza a birodalmak múltját elbeszélő történetet, a Morrighant is.

Kiadó: GABO

Kiadás éve: 2017

Oldalszám: 632

Fordító: Miks-Rédai Viktória

Eredeti cím: The Beauty of Darkness

❉❉❉

Ismét búcsúznom kell egy fantasztikus könyvsorozattól. Nagyon megkedveltem a szereplőket, a világot, az írónőt és remek fantáziáját. Kíváncsi voltam, az utolsó rész vajon megugorja-e a többi kötet színvonalát, de azt kell mondanom, hogy egy kicsit sem csalódtam. :) 

Picit tartottam a hosszú oldalszámtól, féltem, hogy esetleg elrontja az írónő felesleges tartalmakkal vagy drámázással, de semmi ilyesmi nem volt, minden a helyén volt, minden tökéletes volt. 

Szeretem, amikor egy könyv ugyanott folytatódik, ahol az előző része abbamaradt. Rögtön belevágva a közepébe, az izgalmak sűrűjébe, hogy aztán rögtön magával kapjon a gépszíj, és csak fald a sorokat. Nos, számomra ez egy kicsit hosszadalmasabb fogyasztás volt, de mindvégig fenntartotta az érdeklődésemet a könyv, mindig volt valami történés, ami miatt a körmömet rágtam. 

Itt is marad a váltott szemszög, most többet olvashattunk a fiúktól is, ami nagyon tetszett mert na... szeretek belelátni a férfi agyba. :D Pauline-ból is kaptunk több fejezetet, és igazából örültem is neki, meg nem is. Előre kitaláltam egy fordulatot a második rész végéből és ennek az elejéről, szóval az nem lepett meg, viszont itt már voltak olyan csattanók, hogy csak kapkodtam a fejem.

"A szerelem nem ér egy csapásra véget, akármennyire is jó volna, vagy akármennyire nincs helye az ember életében. Nem is lehet megparancsolni, hogy érjen véget, ugyanúgy, ahogy az eljegyzési papírok nem teremtik meg. Talán cseppenként kell elszivárognia, mint a vérnek, amíg a szív hideggé, érzéketlenné, jórészt holttá válik."

Odáig voltam a romantikus részekért, bár ez ismételten elég gyengécske volt, de önmagában nagyon édes, és imádtam őket. Megértettem a nehézségeiket, átéreztem a szenvedésüket és a fájdalmukat, és osztoztam az örömükben is. 

Rafe most is imádnivaló volt, legszívesebben megölelgettem volna, kiszakítva a lapok közül, máskor pedig rendesen fejbe vágtam volna a papucsommal, de végig tiszteltem, és fejet hajtottam őfelsége előtt. Okosan játszott a történet során, kezeibe vett mindent, amit csak tudott, és próbált mindent jól csinálni. A fiú is férfivá érett, ez látszik a gondolkodásán és a tettein is.

Lia rengeteget fejlődött az első részhez képest, már az elején is kemény csaj volt, de most aztán tényleg odateszi magát a királyságáért és a szeretteiért, igazi érett, felelősségteljes nővé válik. Ugyanúgy felnézek rá, ahogy az emberei és a későbbi követői, igazán megérdemli az uralkodás szerepét, mert arany szíve van, érti az emberek nyelvét, és ő az, aki reményt ad számukra. 

Kaden... igazából őt is nagyon szeretem..főleg, hogy most már megismerhettük a teljes történetét, hogy miért lett az aki, hogy igazából vajszíve van, és egy nagyon rendes pasas. Örültem, hogy végül megtalálta a boldogságot az életben.:)

A könyv elejétől érezhető volt a sejtelmes, borzongató veszély, amely végigkísért minket a történet alatt, a háttérből mindig kikacsintgatott, és nem hagyott nyugodni. Folyton aggódtam, hogy mi fog történni a szereplőimmel, hogy mi lesz a királyságok sorsa, hogy mi fog történni a nagy csatában. 

Ebben a könyvben mindent megtalálsz, amire vágysz: kaland, ármány, hatalmi harc, politika, katonaság, csatajelenetek, szerelem, árulás, romantika, bánat és csodálatos karakterek. 

Néhány negatívum, ami nem tetszett: Egy ilyen vaskos könyvnél nagyon rosszul jött ki, hogy ragasztva voltak a lapok, hiszen olyan nehezen tudtam nyitva tartani, hogy fájt a kezem, és mindig támasztanom kellett a könyvet. Egyébként szuper ez a megoldás, mert nem szakad el olyan hamar a könyv, viszont meg kell harcolnod a lapokkal, hogy elolvashasd őket. :D A másik, ez már történetben, hogy bizony akadtak olyan részek, amik túl rövidek voltak, nem voltak kellőképpen kidolgozva, mintha az írónő már gyorsan le akarta volna tudni. Például a csatajelenet néha tök zavaros volt, és elég gyorsan le is volt tudva. Készültem rá, hogy na, az utóbbi 100 oldal biztos maga a csata lesz...hát...nem. Valamint a legvégén szívesen olvastam volna még egy ráadást, amelyben kicsit belekukkantunk a szereplőink távolabbi jövőképébe is. :) Jaj, és egy dolgot hiányoltam a könyvekből: a TÉRKÉPET! :D 

Ezek a hibácskák azonban nem vontak le a történet élvezhetőségéből. A sorozat kedvenc lett, az írónő lenyűgözött és a fordítás is csodálatos lett. Köszönjük újra Miks-Rédai Viktória, hogy ennyire hitelesen és szépen át adtál nekünk egy remek történetet. A borító szintén gyönyörű, minden egyes részre büszkén tekintek a polcomra.

Nagyon boldog vagyok, amiért a kezembe vettem, és elolvastam ezt a történetet. Kaptam belőle tanulságot, reményt, valamint rengeteg érzelmet és kellemes olvasási élményt. 

Én csak ajánlani tudom nektek, szinte minden korosztálynak, hisz semmit nem visz túlzásba az írónő, ezért a kisebbektől kezdve a nagyokig célt talál ez a könyv. 

Örülök, hogy megkaptuk Morrighan történetét is, nagyon édes volt (bár rövid :P) és megtudtunk ezáltal apró dolgokat, amik értelmet nyertek és amelyek kiegészítették az olvasmányt. 

Nagyon szépen köszönöm a GABO Kiadónak a könyvpéldányt! :)

Ha szeretnéd ezt a részt is beszerezni, nincs más dolgod, csak KATTINTS IDE! :)

Csillagos értékelés:

Kedvenc idézetek:

"A szerelem jó kis játék, ha rátalálsz.
Mi rátaláltunk.
Csakhogy most már tudtam, rátalálni és megtartani nem ugyanaz."

*

"Néhány árulás túl mély sebet ejt, hogy valaha is meg lehessen bocsátani."

*

"Száz módja is van, hogy valaki szerelembe essen."

*

"Lehet, hogy most nem tűnik így, de ma erősebb lettél, mint tegnap voltál. Holnap még erősebb leszel."

*

"Sehová sem vezet, ha túl sok időt töltünk a múlt boncolgatásával."