Kiera Cass: A szirén

A ​szerelem, amelyért érdemes kockáztatni.

Sok évvel ezelőtt az Óceán megmentette Kahlent a vízbe fúlástól, aki azóta szirénként szolgálva fizeti neki vissza a tartozását, és a hangjával a halálba csalja az embereket. Kahlen egyetlen szavával ölni képes, mégsem tud ellenállni a kísértésnek, hogy a szárazföldön töltse a napjait, figyelje az átlagos embereket, vágyakozva arra a napra, amikor újra szabadon beszélhet, nevethet, és élhet közöttük.
Kahlen már beletörődött, hogy magányosan tölti szolgálata hátralévő idejét… Ám ekkor találkozik Akinlivel. A jóképű, melegszívű és kedves Akinli megtestesíti mindazt, amiről Kahlen egész életében álmodozott. Bár nem beszélhet vele, mégis hamar kialakul köztük egy kapcsolat, amit egyikük sem tagadhat… És Kahlen nem is akarja megtagadni.
Az Óceán minden törvényét megszegte, amikor beleszeretett egy emberbe, és örökre el kell hagynia a fiút, ha az Óceán tudomást szerez az érzéseiről. De Kahlen elszánta magát, hogy miután egy életen át betartotta a szabályokat, most az egyszer a szívét fogja követni.

Kiadó: GABO

Kiadás éve: 2018

Oldalszám: 296

Fordító: Gonda Éva

ISBN: 9789634066019

❉❉❉

Kiera Cass neve ismerősen csenghet számunkra, ugyanis a Párválasztó sorozattal világhíres lett. Ami egyrészt vicces, ugyanis A szirén hamarabb volt, mint America története. Örültem, hogy magyarul olvashatjuk ezt a standalone könyvét is, amihez szintén egy gyönyörűséges borítót kaptunk.

Kahlent megmentette az Óceán a vízbe fúlástól, ám a családját nem kímélve, több emberéletet követelve bekebelezte őket, ám Kahlen nem úszta meg annyival, hogy életben maradt a borzalmas emlékekkel, ahogy a szüleit látja elmerülni, hanem száz év szolgálatot kell tennie az Óceánnak. Szirénként tengeti mindennapjait a Föld különböző részein, ám ha az Óceán szólít, menniük kell énekelni, azaz vízbe csábítani az embereket. A szirének nem szólalhatnak meg emberek között, mivel akkor a halálba küldenék őket, viszont maguk között nem történt baj. Elmehettek akár bulizni is, könyvtárba is vagy éppen tanulni, élhettek átlagos életet is, csak a kötelességüknek félévente eleget kellett tenniük. Ez nem volt éppen könnyű feldolgozni, ugyanis számtalan életet ők küldtek a halálba a hangjukkal, amikor az Óceán éhezett. Kahlen azonban találkozik egy helyes fiúval, aki akkor is beszél hozzá, mikor ő nem tud megfelelően válaszolni. Ez az érdeklődés pedig annyira megragadja a lányt, hogy fülig beleesik Akinlibe. 

Rengeteg ember él a világon. Annyira sokan vagyunk, mégis annyira sokszínűek. Ez a történet a szeretetről szól, és érdekes látni, hogy mindenki másként gondolkodik a szeretetről. Mindenkinek mást jelent és máshogy fejezi ki. Én Kahlen-hez hasonlóan a szerelmet tartom a legerősebb szeretet formának. Engem az éltet, ha boldoggá tehetem a páromat, ha látom a mosolyát, és ha érzem, hogy ő is mennyire szeret és hogy szüksége van rám. Ha csak pár órát vagyok távol tőle, akkor is olyan érzés, mintha ketté szakadt volna a lelkem, és a fele nála lenne. Kahlen is ezt érezte, amikor távol volt Akinli-től, és bármit megtett volna, hogy a fiú boldog legyen, még akkor is, ha a boldogságát nem ő okozza. Talán néha önzőek vagyunk, de sokunknak az a boldogság, ha a szerettünk is boldog. Néha belegondolok, hogy valaki egy életet él le pár nélkül, szerelem nélkül, és nem értem, valaki hogy hagyhatja ki ezt a fantasztikus érzést. Igaz, hogy szülőktől, barátoktól, idegenektől is kapunk szeretetet, mint amiről a könyv is szólt, de mivel a szerelem a központi téma, az éltető erő, ezért most erre koncentrálok. Tényleg maga a csoda, és az írónő ezt a maga módján meg is rajzolta nekünk. 

Amilyen könnyűnek ígérkezett a könyv, annyira komoly és mély üzenetet hordott magával. Néha túlságosan is sötét volt, szinte én is rossz kedvű lettem, teljesen átéreztem Kahlen fájdalmát.
A szerelmi szál nagyon édes volt, imádtam, viszont a könyv többi része tényleg nagyon nehéz volt, de sokat tanulhat belőle az ember, és elgondolkodhat a saját életén. Fiatalabb korosztálynak íródott, de a felnőttek is nyugodtan kézbe vehetik, szívhez szóló, misztikus könyv, amelyet hamar fel lehet falni, mert olyan könnyed stílusa van, hogy csak repülnek a lapok. 

A végét viszont túl gyorsnak éreztem, még pár oldalt el bírtam volna viselni magyarázatképpen, valamint én örültem volna, ha hosszabb a könyv, és még kapunk több információt a szirénekről, az életükről, valamint az Óceánról.

Mindent összevetve kellemes olvasmány volt, bár nálam még mindig a Párválasztó sorozat viszi a prímet, örültem, hogy elolvastam, hiszen örömet-bánatot is kaptam a könyvtől. Ha elolvasod a könyvet, jobban megbecsülöd majd a szeretetet, a barátokat és a szerelmet. :)

Csillagos értékelés:

Kedvenc idézetek:

"A könyvek világát mindig biztonságosabbnak tartottam a sajátomnál."

*

"– A szeretetnek mindig marad helye. Még akkor is, ha olyan kicsi, mint a rés az ajtón. Az is elég."

*

"A házaspárok olyanok, mint a szirének. Kialakítják a saját nyelvüket, a saját jeleiket, a saját világukat."