April Genevieve Tucholke: Wink, Poppy, Midnight

Minden történetbe kell egy hős.
És kell bele egy hitvány gonosztevő.
És hogy még mi? Megfejtésre várok titkok…

Wink egy vörös hajú, szeplős lány a szomszédból: senki sem ismeri egészen, a lénye csupa talány és rejtély. A szőke, ezüstszürke szemű Poppy a leggyönyörűbb és egyszersmind a legaljasabb és legkegyetlenebb lány a középiskolában: egy igazi manipulatív méhkirálynő. És itt van a harmadik, Midnight, egy édes, de bizonytalan fiú, aki nem tud választani kettejük közül. Wink. Poppy. Midnight. Két lány. Egy fiú. És egy rémisztő, veszélyes erdő, ahol egyre több borzalmas esemény követi egymást. Mi történt valójában? Van, aki tudja. És van, aki hazudik.

Kiadó: Menő Könyvek
Kiadás éve: 2016
Fordító: Iván Viktória

Azt hiszem ez az eddigi legnehezebben kifejthető értékelésem. Tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy mi volt ez a könyv. Szeretni akartam, imádom a borítóját, de szerintem a sztori egy eléggé elvont, hatalmas katyvasz. Se eleje, se vége, csak történtek itt dolgok össze-vissza, ilyen mese-olyan mese, jóslás és tündérmesében élő emberkék.

Ez egy ifjúsági könyv,de már az első mondatot úgy kezdi: „ Amikor először feküdtem le Poppyval, sírtam.” Nem tudom, hogy ez egy fiútól aranyos-e vagy éppen gáz. Másrészt, nem éreztem ifjúságinak a könyvet a rengeteg szexuális utalás, néhány csúnya szó, de legfőképpen az öngyilkosság, halottnak tettetés és a gonoszság miatt. Oké, hogy a gyereknek meg kell tapasztalnia, hogy milyen a jó ember, milyen a rossz ember, de ha elolvassa ezt a könyvet, szerintem egyrészt összezavarodik, másrészt azokra fog gondolni, hogy gonoszkodni jó, hazudni jó, másokat bántani jó, mert a Hősök megbüntetik a Gonoszokat.  Én nem adnám a gyerekem kezébe a könyvet 14 éves kor alatt, amíg nem tud racionálisan gondolkodni.

A történet 3, két lány (Wink, Poppy) és egy fiú (Midnight) szemszögéből íródott. Rövidke fejezeteket, betekintéseket kaphatunk a „gyerekek” életébe és legbelsőbb gondolataiba.

Poppy a szőke hajú, gonosz jégkirálynő, aki mindenkit csak eszközként használ, nem szereti az életét a gazdag szülők mellett. (Na már most, én egyből azt gondoltam, hogy szegény elkényeztetett kis gazdag fruska, aki azt gondolja ő a világ közepe, és mindenki úgy táncol, ahogy ő kedve szerint fütyül.)

Wink a vörös hajú, szeplős, ártatlan lány, aki mindig történeteket mesél a testvéreinek, valamint ő egy picikét álomvilágban élő emberke. Az ő karakterét bírtam a legjobban talán.

Midnight, egy csendes, bábként, cérnaszálakon rángatható figura, aki még önmaga se tudja, hogy most melyik lányt szereti vagy akarja. Egyszer ide, egyszer oda kap. Egyszer erre gondol, utána meg arra. Egyszer ezzel csókolózik, utána meg azzal. Na, látszik, hogy ő is pasiból van…

Összefoglalva: Nekem nem igazán jött át a könyv, ehhez kell egyfajta, nem is tudom, figyelem, vagy gondolkodásmód, hogy a szavak mögé láss. Na, ez nekem sose volt meg, és most sem sikerült mélyre látni a könyvvel kapcsolatban. Viszont szerintem ne ítéljétek meg első látásra, se az értékelésemről, mindenki maga döntse el, hogy szerinte milyen, illetve hogyan éli meg. Nem volt rossz, de nem is volt jó. A történet gyorsan haladós, és könnyen olvasható, ezzel nem volt probléma. A hangulata és a stílusa is nagyon egyedi, összetett, egyáltalán nem vontatott. Érteni kell, ami nekem most nem ment.

Poppy, Wink és Midnight. - weheartit.com

Csillagos értékelés:

"Én jó akarok lenni az emberekhez, tényleg, de olyan hülyék."

*

"Az emberek néha egyszerűen eltűnnek, Midnight. Rájönnek, hogy nem a jó úton járnak, vagy valaki más életét élik, ezért fogják magukat, és az éjszaka közepén eltűnnek."

*

"Ha a sötétségbe nézel, 
a sötétség is visszanéz beléd."

*

"A legtöbb ember csendes kétségbeesésben él."