Colleen Hoover - Tarryn Fisher: Never, never - Soha, de soha (#1)




Soha ne hagyd abba! Soha ne felejts!

Jó barátok voltak, amióta csak megtanultak járni.
Ma délelőtt óta vadidegenek.
A fiú bármit megtesz, hogy emlékezzen. A lány bármit megtesz, hogy felejtsen.

Ne habozz! Imádni fogod.









Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 176

Fordító: Kamper Gergely

❉❉❉


"Rémisztő, ha az ember nem tudja, kicsoda, és még rémisztőbb belegondolni, hogy talán tévesen rakja össze a darabkákat."

Te mit tennél, ha egyszer csak azt vennéd észre, hogy nem tudod ki vagy? Nem tudod, kik a körülötted lévő emberek, nem tudod hol laksz, vagy éppen hogy melyik iskolába jársz. Nem tudod kik a szüleid, kik a testvéreid. Nem tudod, mi történt egy hete, tegnap, vagy akár egy órája.

Így kezdődik a mi történetünk is Charlie szemszögéből, aki azt hiszi, hogy megőrült, és senkihez sem fordulhat segítségért, mígnem a "barátai" az ebédlőben ráébresztik, hogy neki van egy barátja, Silas, akivel már több éve együtt vannak. Kiderül, hogy Silas is ugyanabban a helyzetben van, mint Charlie, nem ismeri meg a saját barátnőjét, barátait, öccsét. 

A két fiatal csak egymásra támaszkodhat, együtt próbálják meg kideríteni, mi is történt velük, és miért történt az emlékezetvesztés velük. Egyre több és több gyanús, kétes jelre bukkannak, amiket sehogy sem tudnak összeillesztgetni, azonban minden egyes apróságot igyekeznek megjegyezni, hátha úgy előbb-utóbb valamire rálelnek, ami magyarázattal szolgálhat számukra. 
back and white, couples, and gif kép
Újra egymásba lehet szeretni a sok múltbéli sérelem ellenére? Vajon megtalálják a megoldást, és válaszaikat a kérdésre?

Na, hát erre pont nem kapunk választ ebből a kis rövid szösszenetből, mégis annyira magával ragadó és izgalmas volt ez a pici könyvecske, hogy már az első sorától imádom. 

Silas... atyaég, nagyon édes fickó. Nem is értem (mivel nem derült ki nagyon, hogy miért), hogy mi történhetett közöttük, ami miatt ekkora lett a távolság. Annyira kimutatja és bebizonyítja, hogy mennyire szereti/szerette Charlie-t, szerintem minden lány ilyen pasasra várna, aki szerelmes leveleket ír neki, képeket készít róla, és hatalmas szerelemmel imádja. 

Olvasás alatt végigkísér minket egy nyomasztó érzés, és pattanásig feszülnek az idegeink, hogy ez most miért, mi történt és most akkor mi is lesz? 

Le a kalappal az írónők előtt, mert nagyon jól megoldották a közös munkát és azt, hogy végig sejtelmes maradjon a könyv, mégis érdekfeszítő. 

Bevallom, nekem ez volt az első könyvem Colleen Hoover-től, de az már holtbiztos, hogy nem az utolsó. Sokan ódákat zengtek/zengnek róla, amit nem is vonok kétségbe, mert tényleg csodálatos könyv volt. Tarryn Fishertől sem olvastam még, de ezek után őt is pótolni fogom. 

Egy kérdés a végére: Mikor jön a folytatás????



Csillagos értékelés:

Kedvenc idézetek:

"– Soha, de soha, Charlie -súgom.
(...)
– Soha, de soha – súgja válaszul."


*
"Szerintem, ha megcsalásra adjuk a fejünket, csakis olyasvalakivel érdemes, aki méltó rá, hogy bűnbe essünk vele."
*
"Az a cél, hogy újra belém szeress."
*
"Megint azt akarom érezni. Emlékezni akarok rá, milyen érzés így szeretni valakit. És nem csak úgy egyszerűen valakit. Tudni akarom, milyen érzés Charlie-t szeretni."














2 megjegyzés: