Julia Lewis Thomson: Többek által - Értékelés és interjú az írónővel!

Te ​​megérdemelnéd a második esélyt?
Anna mély érzésű lány, aki szeretetre vágyik. Igazán megérdemelné, hogy boldog legyen. A Defektesek dobosa, András megadja neki mindazt, amire szüksége van: szerelmet, nyugalmat és boldogságot. De vajon mindez az övé lehet anélkül, hogy megjárná a poklot? Annának nem adatik meg a könnyebbik út 
Az élet tragédiák sorozata. Anna, amikor már mindent elveszített, ráébred, hogy választania kell: hagyja, hogy végleg maga alá temesse az önsajnálat, vagy belekapaszkodik egy halvány napsugárba, és elhiszi, hogy az rá ragyog. 
Vajon Anna képes szembe nézni saját félelmeivel, és megleli azt, amiért érdemes küzdenie? Lesz-e elég bátorsága újra szeretni és az új szerelemért áldozatokat hozni? Tud-e küzdeni egy olyan férfi szerelméért, akivel a kapcsolatát mindenki helyteleníti? Vagy engedi, hogy mások irányítsák, azt remélve, hogy így nem érheti több fájdalom?



Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 248

❉❉❉
Nagyon szépen köszönöm a recenziós példányt az Álomgyár kiadónak! <3

Nem találok szavakat. Összetörtem. Porrá zúztak. Aztán összeszedtek. Lassan összeraktak. Újra élek. Újra érzek.

A könyv legfontosabb mondanivalója: soha ne adjuk fel, mindig van remény, és merjünk élni, merjünk szeretni, és ne foglalkozzunk mások véleményével, mert a kívül lévők akár összetörhetik az álmainkat, az életünket, ha adunk a szavukra. Erre hívja fel figyelmünket a könyv, nem szabad. Csak magaddal és a boldogságoddal foglalkozz!

Még mindig könnyes a szemem, miközben a 
sorokat pötyögöm, és háttérben a zenelista megy, amit az írónő a könyv végén leírt. Erről később még megemlítek valamit. Egy pluszpont a könyvnek, amiért van hozzá zenelista (kár, hogy a végén volt, és nem az elején, mert akkor olvasás alatt végig ezeket hallgattam volna.., bár akkor még többet könnyeztem volna :D).

Jaj…, na jó, összeszedem magam. Ez egy csodálatos történet! Nagyon fájdalmas, nagyon szomorú,

Az én szívem is összetört a lapokon, ott is maradt néhány szilánk, mert nem tudtam teljesen összeszedegetni. Az egész könyvet az első szótól az utolsóig magamra tudtam vetíteni, bele tudtam élni magam, átérezni az érzéseket.

Főszereplő lányunk, Anna, önbizalomhiányban szenved, és szégyelli magát egy balesetből származó fennmaradt sebek miatt. Napjainkban egyre több fiatal küzd önbizalom és önértékelési problémákkal, és ez igenis a környezet, a többi ember hibája, mert manapság az emberek egymásban keresik a hibákat, ha valaki nem tökéletes, akkor már elítélik, kigúnyolják, kirekesztik. Pedig csak annyi lenne az egész, hogy kicsit tegyük félre az ítélőképességünket és nyissunk mások felé, hogy ismerjük meg őt belülről, ne pedig egyből elítéljük.
de nagyon szép és arról szól, hogy milyen nehéz is az élet. Végig megyünk rengeteg fázison, amiket mi is tapasztalhattunk az életben: Bánat, remény, szerelem, boldogság, önbizalomhiány, kirekesztettség, barátok, nevetés, jókedv, tragédia, gyász, hit, kitartás, könnyek, összetört szív, talpra állás. Mert ez az élet, az összes vele járó jóval és rosszal együtt, akár tetszik ez nekünk, akár nem.
Anna mellett viszont van egy hatalmas nagy támasz, aki erőt ad neki, támogatja, bíztatja és sarkallja mindenben, hogy magabiztosabb legyen, mert megvannak azok az értékei, ami miatt az ő szemében egy kincs. Ez az ember pedig Andris, a barátja. Nekem is van párom, aki nagyon hasonlít viselkedésében Andrisban, szóval teljesen rá tudtam vetíteni a képet. Andris mindig próbált türelmes lenni Annához, hiszen eleinte nagyon szétszórt volt, állandóan ellökte magától Andrist, mert félt, hogy úgyis csak elveszíti, vagy esetleg visszafogja őt az életében. De Andris kitartott, mindaddig, amíg Anna nem kezdte elengedni magát, és átadni neki lelkét, szívét, mindenét. Ilyen pasit manapság ritka találni. Ha viszont megtaláltad, soha ne engedd el! Anna néha nagyon buta volt, mert mindig korlátozta a saját boldogságát, visszafogta magát, nem engedte kiteljesedni közös életüket. 
Amikor már kezdene magára találni, beüt a krach, hatalmas összeomlás, vége mindennek, összetörsz te is, és nem érted, hogy most mi van…csak ülsz, és nézed a könyvet miközben az arcodon patakzanak a könnyek.

Ahogy tovább olvasod, együtt állsz talpra Annával, együtt ismeritek meg az élet más lehetőségeit, együtt lesztek túl a nehézségeken. Nem akarok spoilerezni, de ezek a részek is szívszorítóak, viszont megmutatják nekünk, hogy nem szabad feladnunk, bármi történjék is, és hogy legyél őszinte a barátaidhoz, akkor is, ha fáj nekik az igazság. De leginkább magadhoz legyél őszinte, és engedd át magadhoz a boldogságot, engedd, hogy szeress, és hogy szeressenek, engedj közel magadhoz másokat. Az ember társas lény, nem bírja a magányt. 

Anna karaktere hatalmas fejlődésen megy keresztül. A kezdeti kislányból a könyv végére egy érett, felnőtten gondolkodó nővel találjuk szemben magunkat.
Tamás (haha, nem árulom el ő kicsoda, olvasd el a könyvet!) nagyon aranyos volt, ahogy mindennel igyekezett megnyitni Anna szívét, főleg a kiskutya tetszett. Nagyon édes volt, ahogy Anna mondogatta: "Nem szeretlek, nem vagy cuki!" Na de ki tud ellenállni a kiskutyaszemeknek, és az édes, kis puha gömböcöknek? :)



Összefoglalva: Számomra lassan indult a könyv, kicsit idegesítettek Anna kitörései, amiket lassan kezdtem megérteni. Furcsák voltak a rövidke fejezetek, úgy éreztem eleinte, hogy kevés lesz, de egyáltalán nem volt kevés, pont elég volt, hogy mindenből kaphattunk, mindenből egy picit, ami tovább őrölte bennünk a feszültséget és a kérdéseket. Ahogy haladtam a könyvvel, annál jobban belopta magát a történet a szívembe, kicsit játszadozott is vele, meg is karcolta, aztán összeforrasztotta. Csodálatos volt, nem tudok mást mondani. Még mindig a hatása alatt vagyok, és leszek is egy darabig. Új kedvencet avattam, remélem, hamarosan kapunk még könyvet az írónőtől!

Ó, majdnem elfelejtettem. Visszatérve a zenékhez.  Az írónő szavaival élve:
„Ha Andris egy dalt írt volna Annához, egészen biztos vagyok benne, hogy a Lifehouse-tól az Everything lett volna az.”

Ez a dal az igaz szerelemről szól, mert igenis létezik! Nem kell szavakat hozzáfűznöm, csak hallgassátok:



Csillagos értékelés:

Kedvenc idézetek:

"– Csak az nem megy, amit nem akarsz. Bármi lehetséges."
*
"Nem tudhatjuk, hogy kire számíthatunk, ha baj van."
*
"Féltem. Féltem szeretni. Nem szerethettem, mert akiket szerettem, azok egy idő után elhagytak."
*
"… az életet csak úgy lehet megélni, ha kockáztatsz, ha mersz szeretni: csak így lehetsz boldog…"
*
"Görcsösen meg akarsz felelni mindenkinek, pedig csak magadnak kellene."

BLOG EXTRA: 

Interjú az írónővel, Julia Lewis Thomson-nal! :)


•  Mennyire volt nehéz megírnod a könyvet?
Mikor leültem írni, akkor még azt hittem, hogy a legnagyobb ellenségem az idő és a fizikai fáradság lesz. Éjszakánként írtam, ami inkább energiával töltött fel, ám érzelmileg kikészített. Együtt éltem a karaktereimmel, épp emiatt a könnyeimtől olykor alig láttam a billentyűzetet.

         • Hogyan született meg benned a történet?

Írásterápiaként indult. Le szerettem volna zárni a múltat, kiírni magamból az összes démonomat. De ahogy haladtam előre a történettel megszólalt bennem egy hang, hogy ki kell adnom a könyvet, és nem szabad hagynom, hogy az enyészeté legyen.

  • Milyen nehézségekkel kellett szembe nézned a kiadás előkészületében?

Az egyetlen komoly nehézséget a borító kiválasztása okozta. Nagyon nehezen találtam meg a megfelelőt. Valószínűleg azért, mert szerettem volna, ha visszatükrözi a történetet.

   • Vannak saját érzéseid, élményeid beleszőve, vagy az egész csak a képzeleted szüleménye?

Annának elég sok mindent kölcsönadtam, de legfőképpen érzéseket, gondolatokat. A történet jelentős része a képzeletem szüleménye, és ami nem, az is inkább fikció.
De abban szinte biztos vagyok, hogy egy párhuzamos valóságban lehet, hogy ugyanezek a történések vezettek volna el engem is önmagam elfogadásához.

   • Mi a véleményed az önbizalomhiányról?

Ha tömören kell összefoglalnom, akkor az, hogy egyáltalán nem könnyíti meg az ember életét.
Rettentően nehéz felismerni, és elfogadni, hogy nem az a gond, hogy nem vagyunk képesek valamire, hanem az, hogy ezt bebeszéljük magunknak. A saját kishitűségünk korlátoz, és semmi más.

 • Hiszel az igaz szerelemben?

Naná, csak fel kell ismerni, és nem szabad a királyfi orrára csapni az ajtót!

      • Melyik a kedvenc részed a könyvből?

A vége. Örültem, hogy úgy engedhettem el Anna kezét, hogy boldog, és megtalálta a helyét az életben.

           • Kiknek ajánlanád a könyved, és mit üzennél azoknak, akik a kezükbe veszik?

Ajánlom azoknak, akik szeretnének újrakezdésről, és továbblépésről olvasni, illetve hinni abban, hogy a legsötétebb éjszaka után is felkel a nap.

      • És azt hiszem a legfontosabb kérdés: Tervezel új könyvet írni?


Még nagyon sokat. A második könyvembe már bele is lehet olvasni a Facebook-oldalamon. A részletet IDE kattintva tudod elolvasni :)


Remélem a többi olvasó nevében is, hogy mihamarabb olvashatjuk a következő regényedet! Köszönöm a válaszokat, és további jó munkát, sikereket kívánok Neked! :) 





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése