Anne Bishop: Vörös betűkkel

Meggie Corbyn cassandra sangue, vagyis vérpróféta, azaz ha a bőrén vágás nyomán kiserken a vér, látja a jövőt. Meggie ezt a különleges képességét inkább átoknak, mint áldásnak tekinti. Meg nem szabad ember. Tartógazdája rabszolgaságban őrzi, hogy csak ő szerezhessen tudomást látomásairól. Meggie azonban megszökik és az egyetlen biztonságos hely, ahol elrejtőzhet, a Lakeside Udvar nevű üzleti negyed, amit a Mások működtetnek.Az alakváltó Simon Wolfgard vonakodik felvenni az Emberi összekötő állásra jelentkező idegent. Egyrészt azért, mert úgy érzi, hogy valami titkot rejteget, másrészt azért, mert nincs emberi prédaszaga. Ám egy erősebb ösztön arra készteti, hogy mégis alkalmazza Meggie-t. Amikor megtudja róla az igazat, és azt is, hogy a kormányhatóság körözi, Simonnak el kell döntenie, vajon megéri-e, hogy bekövetkezzen az emberek és a Mások között szinte elkerülhetetlen harc.

Kiadó: Twister Media

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 512

Fordító: Bozai Ágota

❉❉❉

Nagyon köszönöm a recenziós példányt a Twister Media kiadónak! Imádtam!

Na, gyerekek, hát ezért imádom a fantasy műfajt! Ez eszméletlenül jó volt!!! Megtalálhattunk itt mindent kérem szépen: alakváltó farkasokat, hollókat, sólymokat és egy grizzly medvét, vámpírokat, természetfeletti erővel bíró pónikat, évszak „tündéreket”, vérprófétákat, jók és gonoszok harcát. Néha még egy-egy elem önmagában is nehezen belefoglalható egy könyvbe úgy, hogy hiteles legyen, de itt ezt a lécet is simán megugrotta az írónő, hiszen fantasztikus volt minden egyes kitalált lény, minden egyes ember, esemény, történés, tájleírás. Egyszerűen semmit nem tudok kifogásolni benne, mert semmi nem lett elrontva. Tökéletes, úgy ahogy van!

"Bérlők vagyunk, nem miénk a föld, mondta egy pap a templomban a heti istentiszteleten. Mi csak kölcsönvesszük a levegőt, amit belélegzünk, és az ételt, amit megeszünk, a vizet, amit megiszunk."

Nos, a történet néhol elég bonyolult, és végig tömör, én is elég lassan haladtam vele, és az eleje kicsit nehezen indul be, (valahogy be kell mutatni mindent, hogy ne zavarodjunk össze) de lehetetlen letenni, annyira izgalmas és fordulatos. Már az elején magával szippant a történet hangulata és a felépített világ remekül megalkotott képe. Minden karakter annyira jól és alaposan ki van dolgozva, be van mutatva, hogy már szinte mi is ismerjük őket, hiába csak a lapokon léteznek.

A történet főhőse, Meggie elszökött a fogságából, ahol rabszolgaként tartották, így keveredik a terra indigiene területére, ami egy szóval: a Másoké. Itt a mások a természetfeletti erővel és alakváltozással bíró lények városa, ahol emberi életmódhoz igazodva (de az emberektől elszeparáltan) tartanak fenn egy kis közösséget, könyvesbolttal, postával, étteremmel, boltokkal, edzőtermekkel felszerelkezve. Itt az emberek a ranglétra legalján vannak, nincs hatalmuk a Mások felett, sőt, ők tartanak tőlük, mert az ő szemükben az ember csak egy tovább fejlődött majom, egy darab hús, értéktelen semmiség. A jó hírük fenntartása érdekében persze azért megengedik, hogy az emberek bemenjenek vásárolni a boltjukba, de persze csak szigorú szabályok keretében.

Meggie üldözői elől munkában áll ezen a területen, ő lesz az Összekötő az emberek és a Mások világa között, azaz ő fogadja és válogatja a postai küldeményeket. A falkavezér, Simon, egy kicsit mogorva és elutasító a lánnyal, de a történet haladtával mégis azt vettem észre, hogy megkedveltem, az imádnivaló kis unokaöccsével, Sammel együtt.

Nagyon jó volt, ahogy a város lakói lassacskán egyre jobban megkedvelték Meggiet, és ahogy bonyolódnak a szálak, már maguk közé tartozónak tekintik lányt, és védelmezik őt, bármi áron.

Nem akarok sok mindent elárulni a történetről, mert nem igazán lehet erről mesélni, mert akkor legszívesebben elmondanám az egész történetet elejétől a végéig. Ezt egyszerűen csak mindenkinek olvasnia kell, aki egy picit is szereti a fantasy-t.

Anne Bishop egy új világot teremtett egy picit másabb teremtményekkel, akik egytől egyig szerethetőek. Észrevétlenül lopják be magukat a szereplők a szívünkbe, még olyanok is, akik nem voltak annyira fontos szereplők.
Szívesen felsorolnék mindenkit, aki benne volt, de néhány fontosabb, akiket nagyon szerettem:

Meggie, Simon, Sam, Vlad, Tess, Nathan.

"Még a barátság is tud fárasztó lenni, különösen, ha az ember barátai nagy és szőrös lények és szeretnek testileg érintkezni az emberrel."

Eleinte kicsit kusza lehet a sok szemléletmód, a sok karakter történetének leírása és gondolatainak bemutatása, de ettől fogjuk még jobban magunknak érezni a világot, a könyvet, mintha mi magunk is a részesei lennénk.

Még csak most tettem le a könyvet, de már most hiányzik az egész világ. Nagyon remélem, hogy mihamarabb olvashatjuk a következő részt, én már alig várom!

Nekem ez a könyv az év könyve.  Én alapból romantikus beállítottságú vagyok, szóval szinte igénylem, hogy legyen már egy kis szerelem a sztoriban, itt nem volt. Nincsenek cuki rózsaszín felhők, sem nyáladzás, sem semmi, mégsem hiányzott, annyira jó volt az egész, hogy minden más elvonta erről a figyelmemet, és nem is kellett. Így is tökéletes volt. Szóval aki ettől tart, az is nyugodtan belevághat! Nem fog csalódni. De persze én azért remélem, hogy a következő részben lesz már egy kicsike összemelegedés a két főszereplőnk részéről. Naa, csak egy picit. :)

Ja, és majdnem kihagytam. IMÁDOM a borítót! Szerelmes vagyok. :)

Forrás: Könyvjelző blog

Csillagos értékelés:

Kedvenc idézetek:

"Mindig azt mondom, hogy csokival az ember nem tévedhet."

*

"Az ajtó mellé nagybetűs feliratot akasztottak: 

FIZESD KI A KÖNYVEKET, MIELŐTT ÁTMÉSZ A KIS HARAPÁS HELYISÉGÉBE, KÜLÖNBEN NEM KICSIT HARAPUNK BELÉD! 

A másik oldalon is volt felirat: 

PERSZE, ÁTVIHETED A BÖGRÉT. LETÉTI DÍJKÉNT ITT TARTJUK A KEZEDET."

*

"Kedves naplóm! Ma nem ettek meg."

*

"– (…)Ma elég jól ment az üzlet. Heather szorgalmazta, hogy szerezzek be pár olyan olvasmányt, amit én nem választottam volna, mert túl sok félrevezető gondolatot sugallnak az embereknek. 

Vlad ezt eléggé szórakoztatónak találta. 

– Úgy érted, olyan könyveket rendeltél, amelyekben a Farkas szex után nem eszi meg a nőt?"

*

"Az ember, aki meghívás nélkül belép az Udvar területére, egyszerűen őrült! A Farkasok nagyon, félelmetesek és nagyon finom tapintású a szőrük, hogyan képesek az ember megállni, hogy ne öleljen meg egy Farkast, csak hogy érezze a szőre puhaságát? 

– Ne törődj a bolyhossággal – mormogta magában. – Azt tartsd észben, hogy nagy és félelmetes!”