Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó

Megejtően szép kamasz szerelem három hónapja ez a sodró lendületű és megrázó történet, de még ennél is több: élet, halál, betegség, előítéletek és megbélyegzés, önfeláldozó igyekezet, gyász és a tragédiából való katartikus feltámadás körül forog Theo és Violet love storyja. A két végzős középiskolás fiatal öngyilkosságra készülve ismerkedik meg az iskola óratornyának keskeny párkányán állva. Ki menti meg a másik életét? Ki a felelős a másikért? Ki és mit tehet (tehetne) a leselkedő végzet ellen? Bepillanthatunk egy szeretnivaló fiú gondolat- és érzésvilágába, gyermekkori traumáiba, amelyek elkerülhetetlenül sodorják őt a kezdettől fogva sejthető végzet felé. A paradox módon felemelő vég mégis meglepetést tartogat az olvasónak, és egyhamar nem feledjük, ahogy Theót sem, aki rövid, üstökösszerű létével új életre serkenti szerelmét, Violetet.

Kiadó: Maxim

Kiadás éve: 2015

Oldalszám: 430

Fordító: Kocsis Anikó

❉❉❉

Jennifer Niven 2000 óta ír, eddig kilenc regénye látott napvilágot, ezek közül a Veled minden hely ragyogó a nyolcadik. Ez az első könyve, amit inkább a fiatal felnőttek számára írt. Sajnos, személyes tapasztalatait és "élményeit" foglalta bele a könyvbe, ami miatt még inkább szívszorítóbbá válik a történet. 

A könyvnek sajátos stílusa van, amely egyszerre humoros és torokszorító, hiszen a való világot olvashatjuk, egy fiú gondolatait, aki meg akar halni. Felmászik a sulinál lévő óratorony tetejére, amikor találkozik Violettel, aki szintén azért van fent, hogy eldobja magától az életét. Két megtört, sebesült fiatal, akik a halál torkában találnak egymásra. Nem lehet tudni, melyikük mentette meg a másikat, mindketten egymást, és ezzel új értelmet kap az életük. 

Violet egy hétköznapi lány, aki elveszítette balesetben a nővérét. Azóta megváltozott, teljesen kifordult magából, nem találja a helyét a világban, és mindenből kivonja magát. Nem ül kocsiba, csak gyalog, vagy bicajjal jár-kel, abbahagyta élete értelmét is, az írást. Mindenki azon van, hogy segítsen neki, ő azonban nem képes kimozdulni a gödörből, amibe beleesett. A mentő körülményekre hivatkozva mindenből kihúzza magát, legyen az akár a suli, akár a pasik. Az ő szemszögét is olvashatjuk Finchével váltakozva, ezáltal az ő gondolataiba is beleláthatunk.

Finch már egészen másabb eset. Ő az a kis fura, nyomi gyerek a suliból, tudod, akit mindenki kinevet és megaláz. Theo mindig pozitív, legalábbis az emberek előtt, közben állandóan az öngyilkosság körül jár az agya, és igenis, komoly problémái vannak. Amiket elég szépen rejteget mindenki elől. Az ő kitörését a sötétségből Violet jelentette. Megmozgatta a világát, új alapokra helyezte a létezés értelmét, és az élet fontosságát. Elkezdte élvezni a dolgokat, volt értelme annak, hogy minden nap csináljon valamit, volt értelme, hogy éljen. 

Forrás: Angelika blogja

Kettejük között a szerelem lassan bontakozik ki, egy közös iskolai feladat során. A fiú célja az lesz, hogy kimozdítsa Violetet a komfortzónájából, és rávegye, hogy meglássa az élet szép oldalát, a dolgokat, amik szebbé teszik a mindennapokat. Ellátogatnak Indiana állam különleges helyeire, amelyek lehet, mások szemében hétköznapi, de ők mindig hagynak ott valamit, ami fennmarad az utókor számára, hogy ők ott jártak. 

Közben érezzük, hogy valami nem stimmel, gyanús jelek vannak a levegőben, és az írásmódban is érzékelhető a nyomás, ami rátelepszik a mellkasunkra végig, az olvasás alatt. Egyre többször előkerül az öngyilkosság és a depresszió témája, amelyek nagyon komoly és veszélyes dolgok, és a mai világban, talán pont az egyik ismerősünkkel is megtörténik. Sokszor. Azok, akik már átélték, vagy benne vannak, tudják, milyen rossz, és azt hiszik, nincs menekvés ebből az állapotból. De igenis VAN! Csak ne félj segítséget kérni, mert abban nincs semmi baj! A szerző elég komolyan érzékelteti, hogy ne takarjuk el a szemünket és dugjuk be a fülünket az ilyen dolgok elől, mert ezekről igenis beszélni kell, főleg a mai fiatalokkal. Nagy nyomás nehezedik rájuk, nagyon leterhelik őket, mind a suliban, mind a magánéletben, folytonos megfelelési kényszer alatt vannak, és ha már valaki egy kicsit is kilóg, azt gúny, vagy piszkálódás tárgyaként kezelik. Figyeljünk egymásra! 

A könyv nagyon különleges, megérdemli azt, hogy mindenki a kezébe vegye, hogy mindenki tanuljon belőle. Nekem egy picit hiányzott belőle valami, de ettől függetlenül megértettem a mondanivalóját, és eléggé sokkolt is.

 A borítója gyönyörű és egyedi, egyik kedvencem lett, külön tetszik ez a post it-es elrendezés. 

Csillagos értékelés:

Kedvenc idézetek:

"A szavak ölni tudnak."

*

"– (…) Ő volt a legjobb barátom.
– Nekem sohase volt ilyenem. Milyen érzés?
– Nem tudom. Talán az a lényege, hogy önmagadat adhatod előtte, bármilyen is vagy. Megmutathatod a legrosszabb és a legjobb oldaladat. És bármi legyen is, szeret. Összeveszhettek, de ha haragszol is rá, tudod, hogy mindig a barátod marad."

*

"Arra jövök rá, hogy nem az számít, mit hozol el magaddal, hanem, hogy mit hagysz ott magadból."

*

"Úgy kell élnünk, hogy soha ne kelljen semmit se sajnálnunk. Könnyebb, ha az ember mindig helyesen cselekszik, így aztán később nem kell semmiért se bocsánatot kérnie."

*

"– Az a gond az emberekkel, hogy általában elfelejtik, hogy többnyire és igazán csak a kis dolgok számítanak."