J. A. Redmerski: Megölni Sarait

Sarai mindössze tizennégy éves volt, amikor édesanyja kiszakította az általa ismert világból, hogy attól kezdve egy kegyetlen drogbáró mellett éljen Mexikóban. Idővel a lány elfelejtette, milyen a normális élet, ám sosem adta fel a reményt, hogy egy napon elszökhet a telepről, ahol az elmúlt kilenc évben fogva tartották.

Victor hidegvérű bérgyilkos, aki Saraihoz hasonlóan, kiskora óta mással sem találkozik, csak halállal és erőszakkal. Mikor a telepre érkezik, Sarai meglátja a férfiban a lehetőséget a szökésre. Ám a dolgok nem a terve szerint alakulnak, és a lány egyik veszélyes férfi karmai közül a másik szorításába kerül.

Menekülés közben Victor egyre kevésbé hallgat az ösztöneire, és úgy dönt, segít Sarainak. Ahogy közelebb kerülnek egymáshoz, Victor azon kapja magát, hogy bármire képes azért, hogy megóvja a lány életét, akár még a testvérével, Niklasszal való kapcsolatát is feláldozná, aki mostanra – csak úgy, mint mindenki – holtan akarja látni Sarait.

Ahogy Victor és Sarai lassan megtanulnak bízni egymásban, a köztük lévő különös vonzódás pedig erősödik. Ám lehet, hogy végül tapasztalata sem lesz elég, hogy megmentse a lányt, mivel az olyan hatással van a férfira, ami a saját halálához vezethet. 

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2016 

Oldalszám: 360

Fordító: Szujer Orsolya

❉❉❉

J. A. Redmerski-t eddig nálunk három megjelent könyve alapján ismerhetjük, azonban A soha határa és Az örökké határa , valamint az Ének a szentjánosbogarakról merőben ellentéte a Megölni Sarai könyvnek, már csak a címe alapján is.  Míg az előző kettő egy nagyon aranyos, utazós, szerelmes történet, addig az utóbbi sokkal komorabb, sokkal mélyebb és veszélyesebb vizekre evezős, erőszakosabb és "durvább" sztori.

Külön örültem, hogy Redmerski nem marad az átlagos szerelmi történeteknél, hanem mer belevágni más témába is, mint például ebben a könyvben a mexikói drogbárók és a bérgyilkosok világába. Már ez az alapötlet felcsigázta az érdeklődésemet, és szemeztem a könyvvel, ami szintén körözött engem, hiszen tavaly karácsony előtt egy nyereményjáték során megnyertem a Megölni Sarait. 

A könyv azonban csak most került sorra nálam, és meglepően jó történetet kaptam ebből a teljesen más perspektívából, persze voltak hibái is, amiket később még jobban kifejtek. 

A történetbe belecsöppenve rögtön az események közepén találjuk magunkat. Sarai kilenc éve egy mexikói drogbáró foglya, aki kihasználja őt, bár finomabb keretek között, de akkor is inkább a rabszolga jelzőt használnám rá. Felcsillan a szökés lehetősége egy idegen, amerikai férfi személyében, aki egy küldetés miatt került a drogbáró elé. Sarai kap is az alkalmon, azonban azt nem gondolta volna, hogy Victor, akinek beugrott a kocsijába, talán még veszélyesebb ember, mint az, akitől megszökött. Victor kőkemény, furfangos, szigorú és érzéketlen; egy igazi bérgyilkos jellemzői. 

Természetesen innentől kezdve azt gondoljátok, hogy na, tuti egymásba esnek, és happy end. Én is ezt hittem, jogos a feltételezés, de semmi ilyesmiről nincs szó.

Sarai-t üldözni kezdik, menekülésre kényszerül, Victor eleinte hidegen bánik vele, de aztán a védelme alá helyezi a lányt, még maga sem tudja miért. Sarai is vonzódik a férfihoz, miközben vívódik azon, mi legyen az életével, de Victor nem egy könnyű eset, és az ő életében nem lehet olyan, hogy szerelem és társai. 

Plusz pont azért, hogy a könyvet két szemszögből olvashatjuk, ezért sokkal többet tudunk meg mindkettejük gondolatairól.

Az első problémám az volt, hogy kicsit úgy éreztem, a történet kettészakad. Az első része a menekülésről szól, az üldözésről, taktikázásról, ez nagyon izgalmas és élvezetes volt. Azonban a második résznél mintha már az egész könyv eleje elfelejtődött volna, és kapunk egy másik sztorit, ahol egy kicsit jobban beleláthatunk Victor munkájába és életébe. Ezzel nincs is semmi gond, azonban nekem így elég furcsa volt, mert úgy éreztem, én nem tudnám elfelejteni azokat a dolgokat, amiket Sarai átélt, ő pedig mintha elég gyorsan túl tette volna magát.

A másik zavaró tényező pont a főhősnő volt, hisz néha annyira idegesített, hogy legszívesebben kirángattam volna a lapok közül, hogy adjak neki egy-két józanító pofot. És sosem tudta megtartani a szavát, hiába mondta Victor, "maradj a szobában", persze, hogy nem maradt ott és még nagyobb galibát okozott. Hú. 

Viszont, a fogalmazásmód tetszett, teljesen beleéltem magam a történetbe, izgultam, és szorítottam a szereplőkért, jó volt megismerni ezt a világot is. Ám itt is voltak hiányosságok, hiszen jó sokszor olvashattunk hogy Victor és testvére, Niklas (akiből szintén keveset kaptunk), hogy a Rendhez tartoznak, ők adják ki nekik a küldetéseket, de hogy mi ez és mi a feladata, arról semmit nem tudtunk meg. Remélem a folytatásban több magyarázatot kapunk.

Ezek ellenére tényleg nagyon tetszett a könyv, és megéri elolvasni. A végére az ember kicsit belezúg Victorba, és még olvastam volna tovább, hiszen nagyon jó volt belemerülni ebbe a világba a veszélyek és a kockázatok ellenére is. Tetszett a kidolgozottság, a tervek előregondolása és azoknak a lassú kiterjedése. A könyv vége is elég "függővéges"-nek mondható, bár én inkább csak a számat húztam, hogy Sarai egyedül ilyen merész lenne, de ez majd kiderül. Happy end-re ne számítsatok, azonban egy kis romantikára igen, valamint sok-sok izgalmas fordulatra. Kicsit brutális, kicsit véres, viszont egy biztos; hogy letehetetlen!

Ajánlanám az izgalom kedvelőinek, akik szeretnék megismerni egy bérgyilkos világát, és persze a romantika kedvelők is nyugodtan kézbe vehetik. :) 

Csillagos értékelés:

Kedvenc idézetek:

"Azt hiszem, mindannyian úgy vagyunk beállítva, hogy csóváljuk a fejünket mások hülyeségét látva, egészen addig, amíg mi magunk is kétségbeejtő helyzetbe nem kerülünk."

*

"– De te mást is tettél, amire korábban soha senki sem volt képes –
teszi hozzá. A tekintete meglágyul, nekem pedig mindjárt elolvad a
szívem. – Elérted, hogy érzelmeim legyenek. Felnyitottál."

*

"Csak ülünk ott mozdulatlanul, mindketten bámulunk előre, a gondolatainkba merülve. Kíváncsi vagyok, vajon én járok-e a fejében. Mivel én képtelen vagyok megállni, az enyémben egyfolytában ő jár."

*

"Mindig az első gyilkosság a legnehezebb, azt sosem felejti el az ember."