Betekintés Baráth Viktória ősszel megjelenő könyvébe!

Sziasztok!

A mai napon hozok nektek még egy nagyon izgalmas ajánlót és beharangozót az egyik kedvenc magyar írónőm és barátnőm, Baráth Viktória következő, ősszel megjelenő könyvéből.
Az Első tánc című könyve egy éve jelent meg nálunk, témája inkább a romantikus és önmagunk keresésének az irányába megy el. Erről a könyvről ITT olvashattok nálam.
A főnök-nél ne számítsatok semmi ilyesmire. Gyökerestől másmilyen, mint az első könyv, de annál jobb, hisz ezzel is tanúbizonyságot vehetünk, hogy mennyire sokoldalú és tehetséges ez a fiatal nő.
Közreműködésével, most elhozhattam nektek a könyv Előszavát, a könyvtrailer-t és egy kis részletet! :) 

❉❉❉

Baráth Viktória: A főnök

Előszó

Hogy hogyan váltam azzá, aki most vagyok? Már magam sem tudom pontosan.

Minden olyan régen történt, de egy valami tisztán él az emlékezetemben: a rettegés. A félelem és a kétségbeesés sodort magával, én pedig hiába kutattam kapaszkodó után, minden kicsúszott a kezeim közül. Akkoriban azt hittem, az élet egy romantikus regény, amiben én és életem szerelme egy hatalmas családi házban élünk boldogan a két, esetleg három gyermekünkkel. Amiben az ég mindig kék, nem kell aggódnunk a pénz vagy egyéb apróságok miatt. Ahol mindig mindenki mosolyog, és nincsenek se viták, se problémák.

Mekkorát tévedtem!

A remény arra, hogy visszakapjam a régi életemet, már rég elúszott, de nem is kívánom vissza. Ha visszamehetnék az időben, ugyanezt az utat választanám, semmit sem csinálnék másképp, hiába tarkította ezt az utat szenvedés és fájdalom, ezeknek köszönhetően lettem az, aki vagyok.

Az életem egyetlen nap alatt fenekestül felfordult. Pontosan emlékszem arra, amikor ez megtörtént. A hideg fém simogatta felhevült halántékomat, miközben csak egyetlen egy gondolat járt a fejemben:

meg fogok halni.

❉❉❉

KÖNYVTRAILER:

❉❉❉

EXKLUZÍV RÉSZLET A KÖNYVBŐL!!!

Halkan felnyögtem a fájdalomtól. A szemeimet csak lassan mertem kinyitni, nem tudtam, mi vár rám. A feltételezésem azonban helytálló volt. Egy koszos, hideg, dohos helyiségbe kerültem, aminek még ablaka se volt. Mintha csak egy cellában lettem volna. 

Két nagydarab férfi állt előttem, sötét ruhában. Egyáltalán nem nyújtottak biztató látványt, sőt, a tekintetüktől szinte megfagytam. Végignéztek rajtam, a kilógó combomon, a dekoltázsomon, ami még mélyebb lett attól, hogy a jobb vállamról lecsúszott a pánt, és tudtam, hogy fejben már el is tervezték, hogy mit tennének velem. Nem akartam velük foglalkozni, inkább alaposan megnéztem magamnak a szobát. Franket nem láttam sehol, amitől elfogott a pánik. Nagyon reméltem, hogy nem bántották. Azt nem éltem volna túl. Az a férfi, amelyik leszedte rólam a zsákot, közelebb hajolt hozzám.

– Te leszel a desszert, remélem, tudod! – vicsorgott rám.

Ekkor már nem tudtam visszatartani a kiáltásokat. Hiába ragasztották le a számat, résnyire ki tudtam nyitni, majd teli torokból sikítani kezdtem, és kapálóztam. A mamlasz tekintete megváltozott, már egyáltalán nem tűnt vidámnak.

– Fogd be a pofádat! Innen úgyse menekülsz!

Én persze nem hallgattam rá, folytattam a próbálkozást a kiszabadulásra, mire meglendítette a kezét, és úgy felpofozott, hogy az egész fejem beleremegett. Zsibbadni kezdett az arcom, a számban pedig vér íze keveredett a nyállal. Ez nemhogy eltántorított volna az ellenkezéstől, de a félelemtől még jobban zokogni kezdtem. Most már hangosan, keservesen, úgy, hogy az egész testem rángatózott tőle.

– Azt mondtam… – lendítette ismét a karját a férfi.

Felkészültem a következő ütésre, de a keze megállt a levegőben, amikor kinyílt a velem szemben álló ajtó.

 – Rick! – szólalt meg egy harmadik férfi, ahogy belépett a szobába.

Mivel bent kevés volt a fény, így csak egy alakot láttam közeledni. Ő sem volt sokkal kisebb a többinél, a megjelenése tiszteletet parancsolt. Mindkét férfi, akik eddig őriztek, kihúzta magát, ahogy meglátták.

 – De főnök, azt gondoltam, hogy…– magyarázkodott a melák.

– Látod, ez a baj! Ne gondolkodj, nem megy ez neked! Mégis, hogyan vegyük hasznát, ha szétvered? Erre a mamlasz már nem nagyon tudott mit mondani, szerintem nem is mert volna tovább beszélni.

– És kapcsolja már fel valaki azt a kurva lámpát, nem látok szart se! – folytatta a férfi.

A szoba közepén lógott a plafonról egy kábel, azon pedig egy villanykörte. Nem sok fényt adott, de elég volt ahhoz, hogy tisztán lehessen látni. Azt már sikerült kivennem a beszélgetésből, hogy a főnökük jött be utoljára, de az ő arca sem volt ismerős. A vonásai kemények voltak, a borostája pedig még zordabbá tette a kinézetét. A magassága, és a széles vállai pedig csak hozzátettek ehhez. Nem tűnt veszélyesebbnek a többinél, de mégis tőle féltem a legjobban. Tudtam, hogy ő tényleg bármit megtehet velem, senki nem kéri rajta számon. Egészen közel lépett hozzám, amitől még jobban összehúztam magam. Fogalmam se volt, hogy mit akarhat tőlem, de a helyzetemből adódóan gondoltam, hogy semmi jót. Leguggolt elém, és egyenesen a szemembe nézett. A sötét tekintete a bensőmig hatolt.

– Egyetlen egyszerű kérdést fogok csak feltenni, és nagyon ajánlom, hogy kielégítő választ adj rá, a saját érdekedben is, különben odaadlak Ricknek, és hidd el, ő nem lesz ilyen kedves hozzád. Nyugodtan, higgadtan szólt hozzám, mégis összeugrott tőle a gyomrom. Olyan sötéten és kegyetlenül nézett rám, hogy tudtam, nem érdemes szórakozni vele. Bólogattam, hogy megértettem.

– Le fogom venni a szádról a tapaszt, de ha csak egy halk kis vonyítást is meghallok, akkor ismét az előző eshetőség lép fel. Megértetted?

Ismét bólogattam. Minden erőmmel azon voltam, hogy ne törjön ki belőlem a zokogás. A férfi megragadta az államat, majd egy gyors mozdulattal lerántotta a ragasztószalagot a számról. A felszakadt ajkam még jobban lüktetett, mire a könnyeim ismét megindultak, azonban nem adtam ki egy hangot se.

– Most pedig – sóhajtotta a férfi –, áruld el nekem szépen, hogy hol van az a patkány!

A szemeibe néztem. Igyekeztem összeszedni a gondolataimat, hátha így megértem, hogy kit is keres, és miért, de nem jutott eszembe semmi. A sírástól eltorzult arccal nyitottam ki vérző számat.

 – Nem tudom, hogy miről beszél – nyögtem ki halkan. A tekintete még sötétebbé vált. Gondterhelten sóhajtott egyet, miközben a fejét csóválta. – Azt hittem, hogy megegyeztünk. Szeretnéd, ha visszajönne Rick?

– Nem! – ráztam a fejem kétségbeesve. – Nem, kérem, ne! Kérem! Tényleg nem tudom, hogy miről van szó! Miért vagyok itt? Miért hoztak ide? Hol vagyok?

A férfi a jobb kezével határozottan megragadta az állkapcsomat úgy, hogy a szám teljesen összenyomódott.

– Itt csak én kérdezek! – sziszegte.

Ekkorra már nem voltam ura önmagamnak. Muszáj volt tudnom, hogy mi történik körülöttem.

– Miért vagyok itt? – folytattam. – Hol van Frank?

– Mi is éppen ezt szeretnénk tudni! – bólintott a férfi. – Együtt terveltétek ezt ki, nem igaz? Azt hitte, hogy majd megesik rajtad a szívem. Hát most rábaszott! És te is rábasztál, tündérkém, ugyanis nem mész innen sehova addig, amíg meg nem mondod, hogy hol van az a seggfej vőlegényed!

– De nem tudom! – tört ki belőlem ismét a zokogás.

Sosem hallottam még ezekről az emberekről. Ezernyi kérdés cikázott a fejemben: Frank vajon honnan ismerhette őket? Miért keresik ennyire? Miért hiszik azt, hogy összebeszéltünk? Mit csinálhatott? És most hol lehet?

❉❉❉

Saját vélemény:

Vikinek köszönhetően én is béta olvasója lehettem ennek a fenomenális könyvnek. Egyszerűen nincsenek rá szavaim, mennyire jó volt! Izgalmas, fordulatos, szenvedélyes, mocskos és alvilági. Leesett állal olvastam a sorokat, és közben olyanokat írogattam Vikinek, hogy: Te jó ég! Ezt biztos hogy te írtad???
Emellett tele van nagyon szép és igaz gondolatokkal, lélegzetelállító részekkel, szerethető karakterekkel. Nagyon szeretem Viki írásait, hiszen úgy tud írni, mintha én magam is ott lennék, átélném a dolgokat, remek karaktereket tud alkotni, akik szintén nagyon élethűek, valamint a leírásai is nagyon megkapóak és részletesek.
Spoiler nélkül nagyon nehéz írni róla, ezért nem is árulok el többet, minthogy megéri rá várni, és megéri megvenni és a kezetekbe venni, és falni a sorokat, mert eszméletlenül jó! Nem fogjátok bírni letenni! Amint megkapom, én is egyből neki esek, és újra elolvasom, hogy újra átélhessem ezt a lehengerlő élményt, a világot, amit az írónő teremtett.

Köszönjük a betekintést, és reméljük, mihamarabb eljön a szeptember!:)