Leigh Bardugo: Ostrom és vihar (#2 Grisa trilógia)

A ​sötétség nem hal meg soha.

Az Igaz-tengeren át menekülő Alina, akit a Zónában meggyilkoltak szellemei kísértenek, új életet kezd Mallal egy ismeretlen földön, miközben igyekszik titokban tartani napidéző voltát. Ám sokáig nem hagyhatja maga mögött sem a múltját, sem a sorsát.

Az Éjúr rettenetes új hatalom birtokában hagyta el az Árnyzónát, és veszedelmes tervet sző, ami a végsőkig próbára teszi a természeti világ határait. Alina egy hírhedt kalóz segítségével visszatér a szeretett országba, elszántan, hogy elszántan szembeszálljon a Ravkára törő erőkkel. De ahogy a hatalma növekszik, Alina úgy süllyed egyre mélyebbre a tiltott mágiába és az Éjúr játszmájába, és távolodik el egyre jobban Maltól. Választania kell hazája, a hatalom és a szerelem között, amiről mindig úgy hitte, az vezérli – különben azt kockáztatja, hogy mindent elveszít a közelgő viharban.

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 416

Fordító: Sziklai István

❉❉❉

Az első rész után muszáj voltam rögtön belevágni a folytatásba, ami szerencsére nálam volt, szintén gyönyörűséges könyvtári példányként. Hogy mi volt a gond? Hogy kellene sürgősen a harmadik rész, bár erre sajnos még várnunk kell. 

És mi volt az első benyomásom a könyv befejezése után? Hogy ez eszméletlen jó volt!!! Sokkal jobban tetszett, mint az első, pörgősebb volt, izgalmasabb, voltak új szereplők, akiket a szívembe zártam és nagy kedvenc lett, valamint sokkal több minden történt, mint az Árnyék és csont-ban.

A történet ugyanott folytatódik, ahol abbamaradt, Alina és Mal menekülni, bujdosni kényszerül. Kicsit megnyugodtam VOLNA, hogy minden oké, amíg az írónő fel nem forgatta ezt a szép, idilli jövőképet, újra veszélyes vizekre (szó szerint) evezett főszereplőivel. 

Ismét Alina a kedvenc szereplőm, tetszik, hogy az ereje ellenére mégis igyekszik ugyanaz maradni, és még mindig az ország lakóinak biztonsága és érdeke lebeg a szeme előtt, mint elérendő cél. Ám ehhez rengeteg rossz és borzalmas dolgon kell átmennie, ami meg is viseli a Mal-al való kapcsolatát.

A két fiatal ebben a részben kicsit eltávolodik egymástól, szembe kerülnek a politikai és hatalmi problémákkal, amelyeket Alinának kell megoldania, Mal viszont nem tud beleszólni, mivel ő "csak" egy dezertőr, azaz elszökött katona, aki megszegte a parancsokat. 

Itt kicsit kevesebbet kaptunk Malból, amit hiányoltam, eléggé háttérbe szorult szegény, de mindvégig igyekezett segíteni Alinát.

Az Éjúrról is keveset olvastunk, bár úgy érzem, a harmadik részben neki egy nagyon csattanós szerepe lesz, mert itt is okozott meglepetéseket, és bevallom, picikét hiányzott is a történetből, igazán jó "gonosz" szereplőt kerekített belőle az írónő.

Kapunk viszont egy remek, új karaktert, aki annyira szószátyár, és annyira imádnivaló, hogy feljebb emelte a könyv szintjét, nagyon magasra. Ez a róka egy nagyon okos, előrelátó és megfontolt személy, akit néha legszívesebben megrángatnánk, máskor meg megölelgetnénk. Nagyon szuperül kidolgozott és eszméletlen jó karakter, nagyon kíváncsi vagyok, vele még mi lesz.

Nagyon tetszett még az Igaz-tengeren való hajókázós rész is, nem nagyon olvastam még ilyen kalózos, tengerészes történetet, de nagyon szépen volt felvázolva ez is, tehát teljesen beleéltem magam a habok szelésébe. A "misztikus" szál is nagyon szuper, tetszenek ezek az apró információ morzsák, amit kapunk belőle, és ahogy lassan összeáll a kép. 

Külön fontos rész volt a hatalom rendezése, fenntartása, hogy miket tehet meg az ember úgy, hogy jó legyen mindenkinek, hogy a grisák elfogadnak-e női uralkodót, hogy a hatalom milyen felelősségekkel és nehézségekkel jár együtt. Illetve, hogy Alina képes-e önmaga maradni a rá nehezedő terhekkel és lassacskán határtalan erejével megküzdve. 

Megkönnyebbülésemre, a könyv színvonalát megtudta tartani az írónő, sőt, szerintem jobb is lett, mint az első, amiért eléggé tisztelem, hiszen már más könyvnél is említettem, hogy egy frenetikus első rész után a legnehezebb a folytatás megírása. Ilyenkor már nagyok az elvárások, az írók is izgulnak, nehogy alul teljesítsék a sorozatuk indító kötetét, és szerencsére, itt nincs ilyen, tényleg ütős kis sztori lett.

Ez a könyv egy "felkészítő" kötet volt a végső összecsapásra, a nagy harcjelenetre, amire már tűkön ülve várunk, kíváncsian tördelve ujjainkat, hogy vajon a még meg nem válaszolt kérdéseinkre előkerülnek-e a megfejtések. Egy percig sem lehet unatkozni az olvasása alatt, hisz tényleg tele van meglepetésekkel és fordulatokkal. Nem is kérdés, újabb kedvenc sorozatot avattam a Grisa-trilógiával, és mindenkinek ajánlom, aki szereti az izgalmas fantasy világot egy kis romantikával fűszerezve. Bon appetit! 

Csillagos értékelés:

Kedvenc idézetek:

"– Van bármi, amit komolyan veszel?
– Ha rajtam múlik, nincs. Attól az élet olyan fárasztó tud lenni."

*

"– Tudod, mi a gond a hősökkel és a szentekkel, Nyikolaj? – kérdeztem, ahogy becsuktam az atlaszt, és az ajtó felé indultam. – Hogy végül mindig meghalnak."

*

"– Felség…
– Nyikolaj – javított ki. – De közismert, hogy hallgatok az édesem és a fess uram megszólításokra is."

*

"– (…) Én ismerem a szíved mélyén rejlő igazságot. A magányt. Hogy egyre jobban ráébredsz, mennyire más vagy. – Közelebb hajolt. – És hogy ez mennyire fáj."

*

"– Az ökör megérzi a járom súlyát (…) de a madár érzi-e a szárnyáét?"