Mona Awad: Antilányregény

A ​könyv története titkos ajándékot rejt.
Adunk neked vele egy barátnőt. Kicsit zűrös a csaj, az igaz, de nagyon szerethető, mert tényleg mindig őszinte, mert elképesztő sztorikba keveredik folyton, és mert olyan viccesen tud ruhát próbálni, ahogy senki más. Ő Lizzie, a kövér lány. Aki különben nem is kövér, csak azt hiszi magáról. Ez a dilije. Hogy dagadt. Meg hogy biztos nem kellene egyik fiúnak sem. Ne tudd meg, milyen pasikra hajt, még egy rockzenésszel is összejött. Abból jó nagy gáz lett, majd elmeséli.
Lizzie olyan, mint te – boldog akar lenni. Talán kicsit megelőzött téged: ő már végigcsinálta. Légy vele türelmes, kérlek! Ő azért bukdácsol ennyit, hogy neked már ne kelljen. Elköveti helyetted a hibáidat. Nevessetek, sírjatok együtt!

Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 400
Fordító: Diószegi Dorottya 

❉❉❉

A szépséges, cukormázas, rózsaszín, csupa pozitivitást és csajos könyvet sugalló borító ellenére, ez nem egy boldog történet. Nagyon nehéz feldolgozni, mert rettentően nyomasztó regény, amely nagy hatással van a lelkivilágunkra, és az ember akarva-akaratlanul is önmagára vetíti a könyvben megjelenő problémákat. 

Lizzienek egész életében problémája volt a súlyával, s ez nemhogy őt őrli fel szépen lassan, eltűnnek az életéből a barátok, a szerelmek, a család. 

Az írónő és a külföldi borító

13 rövid kis fejezetet kapunk, mindig más-más problémát kinagyítva, kielemezve, elmesélve. Legtöbbször Lizzie szemszögéből olvashatunk, de van néhány külön fejezet is, ami egy kívülálló személy elmondása, hogy ő hogyan látja Lizziet. 

Liz mindent elkövet, hogy normális lány legyen. Megpróbálkozik a pasizással, a sminkeléssel, más stílussal, de mindvégig üldözi önmaga, az elégedetlenség a saját testével szemben. Rossz dolgok felé is fordul, csak hogy jobban érezze magát, ám ez sem hoz változást az életében.

A gimnáziumi évektől egészen a felnőttkorig kísérhetjük figyelemmel élete alakulását, és a könyv vége felé egyre komorabb hangvételűek a fejezetek is.

Később a társkeresés folyamán is nehézségei adódnak, mígnem távkapcsolatot alakít ki egy fiatal férfival, akiről nem hiszi el, hogy Őt hogyan szeretheti. Mert tényleg szereti. Ám ezt a tényt mégsem tudja elfogadni, mivel még mindig nem látja magát jónak, elégnek, tökéletesnek, ezért kemény fogyókúrába kezd.
Ahogy a kilókat adja le magáról, úgy kopik el lassacskán a lelke, elveszíti önmagát, teljesen befordul és elzárkózik mindenki elől.

Amikor már a súlya szinte a sovány szintet súrolja, akkor sem érzi magát tökéletesnek, mert saját gondolatai elzárják őt a racionális látástól, az igazi tényektől, amiket tükörbe nézve sem lát.

A könyv felépítése nagyon tetszett, amilyen kis rövidek voltak a fejezetek, olyan mély volt a mondanivalójuk. Szinte mindegyik végén fájt a lelkem, amiért ez a hétköznapi lány ennyire szenved az életben. Gyorsan haladtam a könyvvel, szinte faltam az oldalakat, annyira olvastatta magát, mindig többet és többet akartam tudni, hogy mi lesz most Lizzie-vel. 

Szerintem ez egy nagyon komoly téma, ami a mai világban egyáltalán nem újdonság, hiszen a nem nádszál vékony lányok még a csapból is azt hallják, látják a közösségi oldalakon, a tévében, az interneten, mindenhol, hogy csak az a tökéletes nő, akinek S-M-es mérete van, aki agyonsminkeli magát, a szinte csont sovány modellek, akik ezzel nyerik meg a tehetségkutatókat és szépségversenyeket. Mind-mind azt sugallja, hogy ha te már ezen felül vagy, akkor te nem vagy jó. Ez nyomasztó, és rossz érzést kelt bennünk, átlagon felülieknek. 

De hát mégis ki kapta meg azt a hatalmat, aki meghatározhatja, hogy mi normális és mi nem? Senki!

Te magad vagy az életed alakítója, és tudom, nagyon nehéz nem másokhoz hasonlítani magad, és elfogadni a tested úgy, ahogy van. De ezen csak te tudsz változtatni, a lényeg csakis az, hogy érezd jól magad a bőrödben. Fogyni akarsz? Fogyj ameddig egészséges, és jól esik. Nem akarsz fogyni, mert te így érzed jól magad? Akkor ne fogyj, légy vidám, mosolyogj az emberekre, légy pozitív. Mások lehet hogy pont azt fogják szeretni benned, amit te kevésbé értékelsz magadban.

Egy életet kaptál. Te döntöd el, hogy éled meg. Végig boldogan, vagy végig önsanyargatásban szenvedve, miközben elpazarlod a fantasztikus lehetőségeidet. Lehetőséged mindig van, csak meg kell látnod! És ami a legfontosabb: Sose veszítsd el önmagad! Belőled csak egy van.

Aki elolvassa ezt a könyvet, nagyon sokat tanulhat belőle. Megtanulja értékelni önmagát, és azt, ami van neki. Mindenkinek ajánlanám, mert szerintem senki nem akar olyan sorsa jutni, mint szegény Lizzie. Ő már átélte azokat, amiket neked nem kell. 

Köszönöm az Athenaeum Kiadónak a könyvet!! 

Ha szeretnéd olvasni, ITT előrendelheted!

Csillagos értékelés:

Kedvenc idézetek:

"Az ember nem ok nélkül mond dolgokat."

*

*" Egész életemben éhes és mérges leszek, de mindeközben baromi jól fogom magam érezni."

*

*"Ki kell élvezni a pillanat hevét. Így él az ember, nem igaz? Gondtalanul."

*

*"– Már letettem arról, hogy egy konkrét súlyhoz tartsam magam, tudod? Úgy érzem, így egészségesebb vagyok. Lelkileg, mármint."

*

*"Az utálathoz sok energia kell (…)"