INTERJÚ: Szurovecz Kitti írónővel!

Sziasztok!

Nemrégiben az Athenaeum Kiadónak köszönhetően én is elolvashattam Szurovecz Kitti: Hópelyhek a válladon című könyvet, és nagyon szerettem. A könyvről az értékelésem ITT olvashatjátok :)

Ma pedig egy kis interjút hoztam Nektek az írónővel, aki volt olyan aranyos, hogy a sok munkája és az új könyvének írása közben szakított időt a kérdéseim megválaszolására. Lássuk hát! :)

❉❉❉

Először is köszönöm Neked, amiért időt szakítasz a kérdéseim megválaszolására, nagyon megtisztelsz vele!

1.      Hogyan lett belőled író? Kiskorod óta ez a pálya vonz, vagy csak véletlenszerűen sodródtál az alkotói pályára?

Kislányként színésznő szerettem volna lenni. Később jártam színi stúdióba és ott kiderült, hogy nem vagyok annyira tehetséges, mint a többiek. Ezt beláttam, és gőzerővel az írás felé fordultam, ami mindig is életforma volt számomra. Ösztönösen természetes volt számomra, akár a légzés, hogy ami foglalkoztatott, azt leírtam, kiírtam magamból, akár egy történetről volt szó, akár egy aktuális lelki problémáról. Először újságíró lettem, amit szintén nagyon szeretek, mai napig a főfoglalkozásom, és emellett lettem regényszerző is.

2.      Már sok másik köteted megjelent, elsősorban trilógiákat írtál. Hogy született meg benned most ez az egykötetes, eléggé függővéges, Hópelyhek a válladon című könyv?

Mint azt már nagyon sok helyen elmondtam, önéletrajzi ihletésű a történet. Kétszer is előfordult velem, hogy borderline személyiségzavaros férfi volt a párom, és az ezzel kapcsolatos emlékeket, feldolgoznivaló fájdalmakat szerettem volna magamból terápiásan kiírni. Persze, Arlene története nem az én történetem, hiszen a Hópelyhek a válladon a fantáziámban született, mégis vannak fontos párhuzamok az életünkben. Sok a könyvben az olyan párbeszéd, ami a valóságban is elhangzott.

3.      A könyv végén írod, hogy te magad is átéltél bordeline személyiségzavaros kapcsolatot. Mennyire volt nehéz megírnod ezt a félig igaz, félig fikció történetet?

Két évig írtam, és többször tartottam szünetet, mert érzelmileg nem bírtam. Azt vettem észre, hogy amikor a történetben élek, újra és újra visszasüllyedek abba a keserédes szomorúságba, ami a volt szerelmem mellett jellemezte az életem. Nehéz volt, de amikor készen lett a könyv, csodálatos megkönnyebbülést éreztem.

4.      Írói oldalad követve láttam, hogy készülőben van a következő könyved, amire viszont még jó sokat várnunk kell. Milyen témára és műfajra számítsunk? Újabb trilógia van előkészülőben, vagy ez ismét egykötetes könyv lesz?

Ismét egykötetes, lélektani regényt írok, nagyon megszerettem ezt a műfajt. Ráadásul ahhoz is közöm van, amit most írok, szóval megint csak igen izgalmas ez számomra. Egyelőre a központi témáját titokban tartom, mert még érlelődik bennem a történet és van egy olyan fura szokásom, hogy amíg nincs kész a könyv 70%-a, képtelen vagyok elhinni, hogy valaha be is fejezem. Úgy tervezem, év végén osztom meg az olvasóimmal.  A sokszívűvel kapcsolatos részleteket, addig is közlök a kéziratból a Facebook oldalamon. A regény jövőre jelenik meg, hogy tavasszal, vagy ősszel, az attól függ, idén mikor készülök el vele, hiszen az Athenaeum Kiadónál még rengeteg utómunka vár a szövegre.

5.       Hiszel az igaz szerelemben?

Az életen át tartó mély társszeretetben hiszek. A szerelem egy adrenalin emelkedett állapot, amit az oxitocin nevű kötődési hormon idéz elő, és a megismerkedéstől számítva maximum 3 évig termeli a szervezet. Ha elfogy, nos, akkor dől el, mi lesz a párkapcsolat sorsa. Mert akkor kezdjük el a másik embert igazán a maga valójában látni.

6.       Hogyan formálódik meg benned egy új regény ötlete, témája?

Ha érzem, hogy egy ötlet, egy téma rám talál, elkezd foglalkoztatni és hónapok telnek el úgy, hogy nincs nap, amikor ne gondolnék rá, akkor tudom, hogy írnom kell róla. Fontos, hogy szenvedélyesen érdekeljen, máskülönben idejekorán lelkesedésemet vesztem és akkor nem tart ki a lendület a kötet végéig. Márpedig egy 300-400 oldalas nagyregényt megírni sok idő és rengeteg munka, ez csak akkor megy, ha az adott témába éppen szerelmes vagyok. Most így érzek A sokszívűvel kapcsolatban. Egész nap vigyorgok, mert írhatom, komolyan, mintha lenne egy titkos szeretőm! És persze rá mindig tudok időt szakítani. J

7.       Újságíróként és anyaként telnek a mindennapjaid. Szabadidődben mit csinálsz szívesen?

Nagyon kevés szabadidőm van. Olyankor jellemzően jó filmeket nézek, olvasok, sütök-főzök, vagy kirándulok a családommal.

8.       Kiknek ajánlanád a könyved, és miért?

Attól függ, melyiket. A Fényemberek trilógiát azoknak, akik szeretik a misztikus-romantikus történeteket, a Gyémántfiút azoknak, akik szívesen merülnek el a sztárvilág kulisszatitkai között, a Hópelyhek a válladon-t pedig mindenkinek: aki élt már bántalmazó párkapcsolatban, annak azért, akinek nem, annak pedig azért. A sokszívűt… nos, ha ezt elárulnám, lelőném a készülő könyvem témáját, úgyhogy, kérlek, ezt majd kérdezd meg újra jövőre!

Köszönöm, hogy elolvastátok! Remélem, hogy kedvet kaptok az írónő valamelyik könyvéhez! :)