Szurovecz Kitti: Hópelyhek a válladon

Arlene ​28 éves tévériporter, aki a munkájában és a házasságában egyaránt kiégett; mindennapjai egyetlen érdekes színfoltja ötéves lánya. A fiatal anyuka már jó ideje úgy érzi, csupán statisztaszerepet játszik saját életében, amikor egy nap úgy dönt, elhagyja a férjét, és a kis Laurennel együtt nagyanyja házába költözik, a városba, ahová legszebb gyermekévei kötik. 

Hayden 33 éves művészi jégszobrász, jóképű és titokzatos. Városszerte pletykák célpontja, hiszen apjával és húgával él, látványos karrierje ellenére sincsenek közeli barátai, mosoly pedig kizárólag akkor villan fel borostás arcán, ha imádott jégszobraival foglalatoskodhat. 

Kettejük találkozása sorsszerű. Arlene az első pillanattól ellenállhatatlan késztetést érez arra, hogy boldoggá tegye a férfit, akiből valósággal árad a szomorúság. Hayden nehezen, de megnyílik felé, a legfontosabb dolgot azonban jóhiszeműen elhallgatja előle, és ezzel nemcsak a nőt, de a kislányát is veszélybe sodorja… 

Szurovecz Kitti új, önéletrajzi ihletésű lélektani szerelmi története arra keresi a választ, lehet-e együtt boldog, illetve képes-e egymást meggyógyítani két lélekben mélyen sérült felnőtt. Azoknak a nőknek és férfiaknak szól, akik nem tudják, hogyan kell „jól szeretni.”

Kiadó: Athenaeum 

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 352

❉❉❉

Először is szeretném megköszönni a kiadónak és az írónőnek a recenziós példányt! Nagyon örülök, hogy megkaphattam ezt a csodálatos könyvet! 

A borítója annyira gyönyörűséges, a kép nem adja vissza a teljes élményt, amit élőben tapasztalhattam, sokszor csak néztem és simogattam. Telitalálat. A cím is nagyon frappáns, és körbeöleli az egész könyvet, hiszen a cselekmény leginkább a tél időszakában játszódik.

Nagyon nehéz összeszednem a gondolataimat, nem hittem volna, hogy ez a könyv ilyen mély gondolatokat és érzelmeket kelt fel bennem. Ez volt az első könyvem Szurovecz Kittitől, de most már biztos vagyok benne, hogy nem is az utolsó.

Történetünk ott kezdődik, hogy a 28 éves Arlene elköltözik Franklinbe, Pennsylvania államba az ötéves lányával, Laurennel, mert úgy érezte, nincs szerelem a már tíz éves kapcsolatában, ezért elhagyta férjét az új élet, új szerelem reményében. Nagymamája házában húzzák meg magukat, és Rosemarie gyerekkori barátnője segít neki munkát kapni egy helyi tévé csatornánál, mint tudósító. 

Az első felvétele a Franklin a jégen jégszobor fesztivál eseményén aktuális,

ahol meglátja a titokzatos Hayden Clarkot. Hayden mogorva szőrmókként mutatkozik be, híres jégszobrász, ám fagyos szívét rögtön meglágyítja a kis Lauren. A férfi a rövid interjúért cserébe kér egy online cikket is a munkájáról, ezért megadja névjegyét Arlene-nek. A megbeszéltek ellenére Hayden korcsolyázni viszi Arlenet hétvégén, amikor Lauren épp az apjával van, és mindketten érzik, hogy kettejük között csak úgy szikrázik a levegő. A korcsolyázás egy kis balesettel jár, és Hayden ápolás alá veszi a fiatal nőt, s érzik, hogy kibontakozó szerelmük nem mindennapi.

Picit korainak éreztem a szerelem kialakulását, mert alig egy-két napi ismeretség után már jött a "kicsi" becézés, túl gyors volt számomra. Arlene kétségek közé esik, még nincs teljesen túl a férjén, nem tudja helyes-e ilyen hamar az új kapcsolat, valamint igyekszik a lányára koncentrálni, és a karrierjére. A hirtelen lecsapó szerelem azonban keresztülhúzza a számításait, és kezd háttérbe szorulni a család, a barátok véleménye, a karrier. Arlene a szeretett férfit helyezi előtérbe, aki egyre több furcsaságot képvisel, és hangulatváltozásaival megnehezíti a mindennapokat. 

Annyira jól van megírva a könyv, az írónő nagyon szépen bánik a szavakkal, öröm volt olvasni, szinte faltam a sorokat, és azt vettem észre, hogy már mindjárt vége a könyvnek.  

Egy teljes érzelmi hullámvasúton utazhattunk a lapokon keresztül, néha kicsit soknak is éreztem, de így legalább átélhettük a főszereplő nő érzéseit. Sok konfliktus kap helyet a könyvben, ezzel is kétségeket keltve Arlene-ben Hayden szerelmét illetően. Mégis érdekes és izgalmas volt olvasni, hogy két lelkileg sérült ember hogyan tudja, vagy éppen nem tudja egymást kihúzni a mélyből, hogyan tudják meggyógyítani egymás lelkét. Fontos a könyvben egy komoly betegség, ami tényleg létezik, és tényleg ugyanezek a tünetek, nagyon tetszett, hogy ez is ilyen mélyen bele van szőve a történetbe.

Számomra azonban végig szimpatikusabb volt Colin, mint Hayden, bár néha Colin is eltúlozta a "vissza akarom kapni a feleségem, még mindig szeretlek" férfi szerepét. 

A szereplők, ahogy én képzelem őket. Jobbról balra: Hayden, Arlene, Colin.

Nagyon szeretem az olyan könyveket, amelyeken el lehet gondolkodni, van tanulságuk, van mondanivalójuk. Ez a regény is ilyen volt. A szerelem fogalmát közelíti meg egy egészen más perspektívából. A könyvet olvasva önkéntelenül is magára veszi az ember a szerepet, belebújik a hősnő bőrébe, átvetíti a saját életére. Ritkán találja meg a földön az ember az igaz szerelmet, azt amelyik talán sosem múlik el. És nagy igazság, hogy nem megtalálni nehéz, hanem megtartani. Folyamatosan el kell nyerni a másik ember szerelmét, bizalmát, folyamatosan éreztetni kell, és közösen együttműködni. 

Van azonban egy másik fajta, a rossz szerelem, amit jónak érzünk, és tűrünk, mert szeretünk. Szerintem már ezt is sokan megtapasztaltuk. Kell a rossz dolog a jó felismeréséhez és értékeléséhez. Arlene is olyan helyzetbe került, amikor szinte már a végtelenségig tűri a szeretett fél kiborulásait, féltékenykedését, durvaságát, csak azért, mert szereti és tudja milyen a jó énje a másiknak, az, amelyikbe szerelmes lett. Néha későn döbbenünk rá, hogy már korábban lépnünk kellett volna, hogy túl sokáig vártunk, túl sokat vesztegettünk el az életünkből egy nem megfelelő emberre. De ha már felismerted ezt a tényt, az már egy hatalmas előrelépés a gyógyulásodhoz és az igaz szerelem megtalálásához. Mert nagyon sok rossz embert kell megismernünk előtte ahhoz, hogy értékelni és becsülni tudjuk azt az embert, aki tényleg jó, tényleg szeret minket, tényleg a másik felünk.
Én is rengeteget agyalok azon, mi vezethet a válás kimondásához. Talán a kommunikáció hiánya, a közös élmények, az összhang, ami egy idő után elcsúszik egymás mellett. Nagyon nehéz kordában tartani egy kapcsolatot, mert két külön ember vagyunk, mindketten változunk, mindkettőnknek más a gondolkodása, mégis azért csodás együtt, mert közös céljaink, terveink vannak, és úgy érezzük, nekünk egymás mellett a helyünk. Talán meg lehet menteni egy házasságot, de csak ha mindkét fél nagyon akarja, és tesz is érte. 

"– Nincs nagyobb kincs, mint a szeretettel teli, nyugodt kapcsolat."

Ne hagyd,  hogy bántsanak, hogy mások irányítsanak és mondják meg mit tegyél. Hallgass a szívedre, mert úgyis csak a saját hibádból tanulsz. De ez a te utad, a te életed. Neked kell élned, úgy ahogy akarod! Ne maradj egy nem tápláló kapcsolatban, ami csak elvesz belőled, ami nem ad semmit és csak visszahúz. Olyan embert keress, aki felemel a földről, aki bátorít a céljaid elérésében, aki melletted van és teljes szívével szeret, amit éreztet is. Ne érd be kevéssel! 

Visszatérve a könyvre, tényleg le a kalappal az írónő előtt, amiért ezt így összehozta. A vége egy akkora hatalmas függővég, amilyet még nem láttam..hű, nem semmi. Csak ültem és néztem magam elé.

Mindenkinek csak ajánlani tudom. Gondolkodjatok el rajta és adjátok át magatokat az érzelmeknek.

Ha megjött a kedved a könyvhöz, ITT megrendelheted!

Csillagos értékelés:

Kedvenc idézetek:

"– Más dolog szeretni, és más dolog elviselni – (…). – Az életünket pedig nem azért kaptuk, hogy elviseljük, hanem hogy boldogok legyünk."

*

"Mindenki azt a virágot szagolja, amit szakított."

*

"– Olyan nagy árat kell fizetni az életben a boldogságért – szipogom. – Ráadásul sosem tudhatjuk, hogy helyesen döntöttünk-e… hogy amit teszünk, önmagunkért, az nem hiba-e."

*

"Amikor megszülettél, a te életed kezdődött. Amikor meghalsz, a te életed ér véget. A többiek pedig nem halnak veled szolidaritásból, csak mert úgy éltél, ahogy nekik tetszett."

*

"Szerelem nélkül az ember csak fél életet él."