Francesca H. Nielk: Daniel

A blog Instagram oldaláról

Van ​esélyed megmenekülni?
Mit tennél, ha ismét annak az embernek a karmai közé kerülnél, akitől egész életedben a legjobban rettegtél? És ha ő még korábbi énjénél is okosabb és kegyetlenebb lett? Mi történik, ha már a saját anyád sem hisz neked? Ha teljesen egyedül maradsz a rémisztő sötétségben?
A tizenhét éves Daniel Monroe azt hitte, végre a háta mögött hagyhatja a sötét múltját. Azt remélte, soha többé nem kell azzal az emberrel találkoznia, aki tönkretette az életét. Ám pillanatok alatt elveszti a hitét, amikor visszakerül a pokolba. Vissza az apja házába.
Vajon mennyire bízhat a feltevésben, amivel áltatják, hogy a régi vadállat, az igazi pszichopata mára már nem ugyanaz? Mikor bújik ki a szög a zsákból? Vajon ismét át kell élnie az agresszív kegyetlenséget, amit kisgyerekként kellett?
Vagy talán képes lesz Daniel megmenekülni a vélt és valós félelmeitől egyaránt?
Francesca H. Nielk első könyvében élethű közelségből mutatja be, milyen pusztító és lélekölő lehet a reményvesztettség, ugyanakkor arról is biztosít, hogy minden alagút végén ott pislákol a bizakodás fénye.

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 412

ISBN: 9786155596971

❉❉❉

Még most is nehezen találom a szavakat, annyira nehéz egy ilyen komor, mély témájú könyvről írni úgy, hogy átadhassam a gondolataimat, amik a fejemben és az érzéseket, amik a lelkemben kavarognak. 

Először is hihetetlen, hogy ez a könyv, koncepció mind egy 22 éves fiatal lány tollából született. El sem tudom képzelni, milyen volt megírni, hiszen én olvasva is a poklok poklát éltem át, egyszerre éreztem szomorúságot, dühöt, értetlenséget, haragot, undorodást, félelmet. 

A történetben megismerjük Daniel Monroe-t, aki egy tizenhét éves fiú. Öt éve az anyjával és új mostohatestvérével és mostohaapjával lakik. Daniel mindig bajba kerül, vagy legalábbis úgy tüntetik fel, mintha ő tette volna, ebben készségesen besegít mostohatestvére, Zach, aki minden helyzetben próbál belerúgni egyet a fiúba. Az anya elküldi Danielt az apjához, hogy ott hátha megtanul viselkedni, Daniel viszont már előre fél, hisz apja egy erőszakos állat volt, tizenkét évesen félholtra verte, úgy került a kórházba, és emiatt költöztek el öt éve. Daniel végül mégis az apjánál köt ki, aki azt mondja, megváltozott, azonban amint elmegy az anyja, Daniel élete újra rémálommá válik. Az apa kegyetlen eszközökkel próbálja a "helyes viselkedésre" rávenni a fiát, aki anyjához fordulna segítségért, ő azonban nem hisz neki, és bármi történjen, mindig ő jön ki belőle rosszul. Vajon van kiút ebből a lehetetlen helyzetből? Vajon érdemes feláldozni magunkat a szeretteink védelmében? 

Olvasás közben egyre jobban éreztem hogy nyomja a mellkasom a regény súlya, a könyv

mondanivalója, ami egyes helyeken nagyon durva volt, nem is értem, hogyan élhetnek szabadon az utcán az ilyen pszichopaták. Hogyan borulhat el valaki agya annyira, hogy bántsa a saját gyerekét, csak azért, mert ő úgy gondolja, hogy a gyerek miatt rossz az élete? Utáltam az apát, de tiszteltem az okosságáért. Az anyát még jobban utáltam, amiért egyáltalán nem hisz a saját gyerekének, főleg akkor, amikor tudja, hogy a volt férje milyen is volt.

Fogalmam sincs, hogy ilyen szituációban hogyan cselekedtem volna, nem is szeretném soha megtudni, de az biztos, hogy én megpróbáltam volna elmenekülni. Lelkileg nem bírtam volna ki ezt a sok bántalmazást mind szellemileg, mind testileg. Csodálkoztam is, hogy Daniel hogy bírja még. Persze ő is állandóan sírt, annyira félt, annyira szenvedett attól, hogy ott kell lennie, hogy percre pontosan be van határolva, mit hogyan csináljon. 

Szerencsére megjelent egy angyal, aki megpróbált segíteni a fiún. Ez az angyal nem más, mint Violet. Az új suliban a lány beszélgetést kezdeményez a fiúval, akivel egy idő után barátság, majd később mélyebb érzelmek alakulnak ki. Örültem neki, hogy van valaki, aki támogatja, és lelket önt Danielbe, aki lehet az utolsó szalmaszál, akibe a fiú kapaszkodhat. Violetet nagyon kedveltem, viszont örültem volna egy kicsivel több romantikának, viszont így is nagyon pozitív karakter volt.

Voltak benne nagyon izgalmas, egyben ijesztő és hátborzongató részek, amiket rettegve olvastam, mindig vártam, hogy Daniel végre elszabaduljon abból a pokolból. 

Az írónő nagyon szépen ír, jól bánik a szavakkal, egyáltalán nem látszik rajta, hogy első könyv. A sztori a lapokhoz ragasztott, nagyon olvastatta magát, az utolsó felét egyhuzamban olvastam el, egyszerűen nem tudtam, mi fog történni, mi lesz a vége, ezért muszáj volt olvasnom és olvasnom és olvasnom. 

Voltak hasonló problémáim, mint másoknak, hogy a főhős neve egy oldalon valamikor hatszor is említve van, nos ez egy kicsit zavaró volt, de nem olyan hatalmas probléma. A másik a sok sírás a fiútól, ami viszont valamilyen szinten elég érthető, hisz ebben a helyzetben szerintem mindenki nemtől, kortól függetlenül csak bőgne. 

Szokták mondani, az a jó könyv, amely érzelmeket vált ki az emberből. Ebben az esetben nagyon sötét, félelmetes és magunkban elrejtett érzések kaptak több ingert, ezért néha egy kicsit félre kellett tenni a könyvet, hogy megnyugodjak. 

Örülök, hogy elolvastam ezt a könyvet, és hálát adok, amiért ezt soha nem kellett átélnem, és azért is hálát adok, hogy Ti, akik most a sorokat olvassák, hogy Ti is megúsztátok, és soha nem kell ilyeneket elszenvednetek. 

Végezetül nagyon köszönöm az írónőnek és az Álomgyár kiadónak a könyvpéldányt, örülök, hogy a polcomon tudhatok egy tehetséges írónő első könyvét. :)

Ha felkeltette az érdeklődésed a könyv, IDE KATTINVA beszerezheted! 

Csillagos értékelés:

Kedvenc idézetek:

"Te vagy az egyedüli jó dolog az életemben."
*
"Nem akarlak elveszíteni, hiszen jelenleg te vagy az egyedüli fontos személy az életemben, és nem akarom ezt elcseszni."
*
"Mindig lesznek, akiknek megvan a maguk véleménye, de kár ezen rágódni."
*
"Gyenge az, aki az én helyzetemben teljesen összeomlik, de én mégsem teszem. Itt vagyok a pokolban, és mégsem borulok a földre zokogva. Itt vagyok a pokolban és némán elviselem, hát én minden vagyok, csak nem gyenge."
*
"Ebben az egyben mindig is jó voltam. Felkelni a földről, miután jól megrugdostak."