Marie Lu: Prodigy - Született tehetség (#2 Legenda)

Miután sikerül megszökniük a Köztársaság hadseregének Los Angeles-i erődítményéből, June és Day megérkezik Vegasba, és ekkor megtörténik, amire senki sem számított: az Első Polgár meghal, és a fia, Anden veszi át a helyét. Miközben a Köztársaság egyre közelebb sodródik a káoszhoz, hőseink csatlakoznak a lázadó Patriótákhoz, akik segítenének Daynek megmenteni az öccsét, és átjuttatnák őket a Kolóniákba. Cserébe egyetlen dolgot kérnek: June és Day ölje meg az új Elsőt.

Esélyt kapnak rá, hogy megváltoztassák a nemzet sorsát, hogy hangot adjanak a túl rég óta hallgatásra kényszerített nép óhajának.

Ám June hamarosan rájön, hogy az új Első Polgár egyáltalán nem olyan, mint az apja volt. Így hát döntenie kell. Mert mi van, ha Anden valami újnak a kezdete? Mi van, ha a forradalom többről szól, mint veszteségről és bosszúról, haragról és vérről? Mi van, ha a Patrióták tévednek?

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2013

Oldalszám: 358

Fordító: AncsaT

❉❉❉

Nehéz egy sorozat második részéről spoiler nélkül írni, ezért ez az értékelés most rövid lesz, nehogy véletlenül eljárjon a szám. :D 

Sokan úgy tartják, a legnehezebb a második rész megírása egy trilógiában, ugyanis az íróknak igyekezniük kell megtartani azt a szintet, amit az elsővel hoztak. Nos, ez nem mindig sikerül, de megnyugodhatunk, mert Marie Lu-nak ez sem jelentett gondot. Ha lehet, a Prodigy még izgalmasabb volt, mint a Legenda, itt is kapunk elég akciójelenetet, izgalmas, váratlan fordulatokat. 

Itt is marad a váltott szemszög E/1-ben, ami ebben a könyvben különösen kellett, hiszen a két főhős kicsit eltávolodik egymástól, nem csak a mérföldbeli távolság miatt, és jó volt olvasni mindkettőjük gondolatait, hogy ők hogyan látják a dolgokat. Szintén szerettem mindkettőjüket, June valami hihetetlen eszes csaj, imádom a karakterét, Day most egy kicsit visszavett a bájából, persze voltak részek, ahol megint hú, de szerettem, de most inkább June volt a hangsúlyosabb.

A mellékszereplők itt is fontos szerepeket kaptak, nem is akármilyet, hiszen ők rángatták a szálakat, ők alakították a történetet. Anden-t szerettem, kedveltem, nagyon aranyos volt June-al, viszont nem akartam, hogy Day-t dobja miatta June. :D Kaede életbevágó segítségei elmaradhatatlanok voltak, és sose tudtam, hogy most a lány velünk van-e, vagy ellenünk. Tess-t most kivételesen nem csíptem, érthető okokból..

Az írónő nagyon jól belevitte a való élet igazságát, hogy nem mindenkiben lehet bízni, aki mindig a szépet és a jót mutatja, tetszik, hogy nem csak a fikcióra feküdt rá, hanem kicsit a realitás vonalára is.
A cselekmény nagyon pörög, mindig történik valami, ami visz magával, bemutatja, hogy a jövőbeli világ milyen szörnyű is lehet.  

Ebben a részben inkább a nemzet sorsa kapott szerepet, a hatalmi-politikai viszályok és ellentétek kiéleződése. Az emberek fellázadnak, jobb jövőt szeretnének, de nem mindegy, milyen áron, és hogy kinek az oldalán. Ezt próbálja megoldani a két főszereplő, úgy, hogy közben súlyos árat kell fizetniük a szabadságért, a jövőért, valamint a saját életükért. Sok kérdésre kaphattunk választ, ami az első rész végén bennünk maradt, így egy kicsit még jobban átlátható lett néhány dolog.

Ez egy fantasztikus folytatás volt, bár a végén egy enyhe sokkot kaptam, már alig várom, hogy elolvassam a befejező részt, de egyben félek is tőle, hogy vajon mik várnak még rám. Az Éhezők viadala után úgy érzem, ez is kedvenc disztópia lesz, a Beavatott és az Útvesztő trilógia nem győztek meg teljesen, viszont Marie Lu világa teljesen elvarázsolt, megdöbbentett és magához láncolt.

Aki még nem olvasta semmiképp ne hagyja ki, mert egy fantasztikus élményben lesz része. :) 

Csillagos értékelés:

Kedvenc idézetek:

"Csókolóztam már pár sráccal… de most úgy érzem, még sosem csókoltak Igazán. Mintha körülöttem minden elolvadna, és elvesztené a jelentőségét."

*

"Maga a szépség, kívül és belül.
Ezüst fénysugár a sötétségben.
Ő az én világosságom."

*

"A szerelem teljességgel ésszerűtlen, a szerelem következményekkel jár."

*

"De a dolgokat nem tudjuk meg nem történtté tenni."

*

"Nem a pénz határozza meg, hogy kik vagyunk."