Két megtört szív. Két reményvesztett lélek. Egy közös cél: megtalálni
a boldogságot.
Leila Findley, a 33 éves írónő élete mélypontra kerül. A múltjában történt tragédiák hatására kialakult depresszióját alkohollal, gyógyszerekkel és egyéjszakás kalandokkal próbálja kezelni. Ezt azonban a kiadója nem nézi jól szemmel, így ultimátumot kap: vagy elutazik, hogy naplót írjon, amit végül könyvként kiadhatnak, vagy elveszíti a szerződését, az utolsó dolgot az életében, ami legalább egy kicsit boldoggá teszi. Nincs más választása, egy évre Rómába kell költöznie.
Hogy könnyebben boldoguljon az idegen városban, segítséget kap Jonathan Raymond atya személyében. A férfi pontosan Leila ellentéte: mosolygós, jókedvű, életvidám, ezért az állandóan komor hangulatú lány eleinte elutasítóan bánik vele. Az atya pozitív hozzáállása azonban őt is megfertőzi. Szokatlan barátságuk egyre jobban elmélyül, amitől Leila úgy érzi, hogy a legmélyebb gödörből is létezhet kiút.
Képesek vagyunk megküzdeni a múltunk démonaival? Lehetünk még a tragédiáink ellenére is boldogok? Ránk találhat a szerelem azután, hogy már végleg letettünk róla?
Baráth Viktória, az Aranykönyv-díjra jelölt Első tánc és A főnök szerzője ezúttal lelkünk legmélyebb és legsötétebb bugyraiba vezet minket. Az Egy év Rómában egy szívszorító történet önmagunk elfogadásáról, az élet szépségeiről és a minden akadályt leküzdő szerelemről.
Leila Findley, a 33 éves írónő élete mélypontra kerül. A múltjában történt tragédiák hatására kialakult depresszióját alkohollal, gyógyszerekkel és egyéjszakás kalandokkal próbálja kezelni. Ezt azonban a kiadója nem nézi jól szemmel, így ultimátumot kap: vagy elutazik, hogy naplót írjon, amit végül könyvként kiadhatnak, vagy elveszíti a szerződését, az utolsó dolgot az életében, ami legalább egy kicsit boldoggá teszi. Nincs más választása, egy évre Rómába kell költöznie.
Hogy könnyebben boldoguljon az idegen városban, segítséget kap Jonathan Raymond atya személyében. A férfi pontosan Leila ellentéte: mosolygós, jókedvű, életvidám, ezért az állandóan komor hangulatú lány eleinte elutasítóan bánik vele. Az atya pozitív hozzáállása azonban őt is megfertőzi. Szokatlan barátságuk egyre jobban elmélyül, amitől Leila úgy érzi, hogy a legmélyebb gödörből is létezhet kiút.
Képesek vagyunk megküzdeni a múltunk démonaival? Lehetünk még a tragédiáink ellenére is boldogok? Ránk találhat a szerelem azután, hogy már végleg letettünk róla?
Baráth Viktória, az Aranykönyv-díjra jelölt Első tánc és A főnök szerzője ezúttal lelkünk legmélyebb és legsötétebb bugyraiba vezet minket. Az Egy év Rómában egy szívszorító történet önmagunk elfogadásáról, az élet szépségeiről és a minden akadályt leküzdő szerelemről.
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 496 oldal
ISBN: 9786155763373
❉❉❉
Még most is keresem a szavakat, amelyek alig találják meg az utat hozzám ezután a történet után. Nem tudtam mire számítsak, de abban biztos voltam, hogy lehengerlő lesz. Viszont azzal nem számoltam, hogy falni fogom a sorokat, és hogy nem fogom bírni félre tenni a könyvet. Érzelmek kavalkádja dübörög a lelkemben, egyszerre vagyok boldog és szomorúan reménykedő is.
Baráth Viktória újra lenyűgözött. Már nagyon vártam az újabb könyvét, mert eddig is meggyőzött a stílusával és a sokszínűségével. Mindig kíváncsi vagyok, hogy milyen újabb téma pattan ki a fejéből, és hogyan valósítja meg azokat. Hát azt kell mondjam, hogy tökéletesen. Nagyon tisztelem, amiért fénypont tud lenni az írók szürke sokaságában, és mer új, ismeretlen, tiltott és veszélyes vizekre evezni. Ő nem az az író, akitől mindig megkapod a nyálas sztorit és a happy endet, csak más köntösben. Ő az, aki mindig meg tud lepni, aki miatt leesik az állad, összetörik a szíved, beleszeretsz egy (vagy több:P) szereplőbe és átgondolod az élet értelmét. És én örülök, amiért nem fél újba kezdeni. Olyan hitelesen adja át a történetet, mintha én magam is ott lennék.
Ez a könyv egy kicsit komolyabb, mélyebb témákba nyúl bele, úgy, mint a depresszió és önmagunk keresése. Inkább sorolnám lélektani kategóriába, de persze a romantika és a humor sem maradhat el a regényből, amely a komor perceket megszínesíti.
Leila élete megfeneklett. Semmi sem teszi boldoggá, nem megy neki az írás, depressziója legmélyebb bugyraiban evickél, próbálva küzdeni önmaga és a démonjai ellen. Barátnője és főnöke mindent megtesz, hogy újra a fényre hozzák a sötétségbe süllyedt nőt. Elküldik egy évre Rómába, hogy kiszellőztesse a fejét, ami hátha meghozza számára az ichletet és a boldogságot. Ezenkívül vezetnie kell egy naplót, amiben leírja, mik történtek vele, hogy újra visszarázódjon az írásba. Az év leteltével pedig elő kell állnia egy új könyvvel, különben ugrik a szerződése a kiadójával.
Leila hallani sem akar az ötletről, mégis ad magának egy esélyt, hiszen az írás a mindene, és elutazik Olaszországba. Úgy érzi, semmi értelme az életének, hogy egyedül van és hogy semmi nem ad számára örömöt a gyógyszerek, az alkohol és az ismeretlen férfiakon kívül. A barátnője régi barátjára bízza Leilát, hogy megmutassa neki a várost, több ötlet gyűjtésének reményében, és hogy legyen valaki a nő mellett.
Ez a régi barát nem más, mint Jonathan Raymond atya. A férfi kedves, életvidám és igyekszik az élet szebbik oldalát megmutatni a nőnek, aki eleinte hajthatatlan, de aztán lassan nyitni kezd a világ felé. Minél több időt tölt a férfival, annál inkább kezdi elhagyni felvett szokásait és egyre jobban érzi magát a bőrében. Naplóját írva járja be Róma csodásabbnál csodásabb helyeit, miközben barátsága egyre inkább elmélyül Raymond atyával. Idejük nagy részét nem csak sétálással és beszélgetéssel, hanem viccekben és nevetésekben gazdag pillanatokkal is töltik. A férfiban egy olyan személyre talál, akiben megbízhat, aki mellette van, amikor kell. Ám barátságuk kezd átfordulni valami másba, ami egyszerre tiltott és elképzelhetetlen is. Talán Leila is megtalálja a saját boldogságát ebben a gyönyörű városban. Talán még képes lesz szeretni a sok borzalom után, ami az életében történt.
Érzelmek hullámvasútját jártam meg a könyv olvasása alatt. Fájt a szívem, együtt éreztem Leilával, nevettem, sírtam, szárnyaltam és össze törtem néhányszor. Mégis boldogan fejeztem be az olvasást, mert annyira szép gondolatokat olvashattam, ami megmelengette a szívemet. Viki gyönyörűen ír a szerelemről, többször megkönnyeztem a sorokat, és teljesen bizonyos vagyok benne, hogy tényleg mindenkinek van egy igaz szerelme, csak meg kell találnia. Lehet, hogy rögös út vezet hozzá, lehet, hogy sokáig tart, mire elér hozzá, de a végén úgyis azt fogjuk gondolni, hogy megérte. Ő érte minden egyes könnycsepp, bánat és fájdalom megérte a boldog pillanatokért cserébe. Mindenki megérdemli a boldogságot és a biztonságot egy másik ember mellett, mindenki megérdemli a saját happy endjét. Néha úgy gondolhatjuk, hogy elérkeztünk a mélypontra, ahonnan már nincs tovább, de ez a könyv megmutatja, hogy igenis van kiút. Csak sose adjuk fel.
Ez a könyv megnevettet, megsirat és reményt ad.
Ez a könyv megmutatja, hogy a legsötétebb gödörből is van kiút, csak néha kell egy ember, aki megmutatja nekünk az utat. Merjünk élni, merjünk boldogok és szerelmesek lenni. Ne féljünk, hanem tegyünk a boldogságunkért. A szerelem csodálatos dolog, és mindent megér.
Fogjátok a kezetekbe, tegyétek félre az előítéleteket, engedjétek be a lelketekbe a sorokat és éljétek át ezt a lenyűgöző utazást. Mint írtam, ez egy komolyabb, lassúbb lefolyású könyv, mint amit megszokhattunk az írónőtől, de ez is csak az írói sokszínűségét mutatja.
Drága Vikim! Én csak azt kívánom Neked, hogy sose hagyd abba az írást, és hogy te is találd meg a saját happy end-ed :) Köszönöm a bizalmad és a barátságod, nagyon sokat jelent ❤️
A KÖNYVET ELŐRENDELHETED IDE KATTINTVA! :)
Csillagos értékelés:
Kedvenc idézetek:
"Miattad jobb emberré váltam, melletted pedig olyan boldog
lehettem, mint amilyen még sose voltam, és valószínűleg nem is leszek."
*
"Ő volt az egyetlen boldogságom, amibe kapaszkodhattam."
*
"Hittem abban, hogy mindennek megvan az oka, és minden azért
történik, hogy a saját utunk felé tereljen minket."
*
"– Az igaz szerelem kortalan. Bármikor rátalálhatunk, sőt, az
esetek többségében ő talál ránk. Isten a férfit és a nőt egymásnak teremtette,
hogy együtt éljenek, egymást támogatva és szeretve, egészen halálukig."
*
"Nem szabad engednünk, hogy a múltunk szabja meg, kik
vagyunk."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése