Brittainy C. Cherry: Csendfolyó

Gyerekként szerettek egymásba, ám egy szörnyű élmény rányomja bélyegét a lány életére. Elég erős-e a szerelem ahhoz, hogy leküzdjék a múlt árnyait, amelyek rátelepednek a kapcsolatukra? Brooks és Maggie May szeretik egymást...de nem szeretik önmagukat. Szívbe markoló történetük megszegett ígéretekről, szerelemről, életről és halálról szól, azoknak, akik sodródnak a hullámokkal, és azoknak, akik mellett lehorgonyozhatnak.

Brittainy C. Cherry ELEMENTS - sorozata már milliók szívéhez talált utat. Engedd be te is!

Kiadó: Libri (Insomnia könyvek)

Kiadás éve: 2017

Oldalszám: 432

Fordító: H. Prikler Renáta

❉❉❉

Én abban a tudatban voltam, hogy ez a könyv, majd csak szeptemberre érkezik, egészen addig, míg egy-két hete meg nem láttam valakinél, hogy ő már megszerezte. Utána pedig egyre több ember posztolta ki, és hihetetlenül megörültem, hogy a vártnál hamarabb megjelent Brittainy C. Cherry sorozatának újabb kötete. Az előző kettőt nagyon-nagyon szerettem, szóval már tűkön ültem, hogy ez a rész is elfoglalja méltó helyét a többi mellett. Amilyen gyorsan csak tudtam, be is szereztem, és neki is estem, tehát lássuk, milyen is volt a Csendfolyó. 

Először is, a borító. Ugye, nem kell mondanom semmit. Lélegzetelállítóan gyönyörű! És ez a kék szín... egész nap el tudnám nézegetni. A kék a kedvenc színem, és ez a fajta kompozíció teljesen lenyűgözött. Nem említve a jóképű, izmos pasast a központban. :) 

Aki olvasta az előző részekről a bejegyzéseimet, azok már tudják, hogy Brittainy a kedvenc íróim közé tartozik mióta olvastam az első két könyvet. Gyönyörűen kifejezi az érzelmeket, amiket csodálatosan át is tud adni, lélekbe hatolóan fogalmaz és nagyon életszerű, szépen kidolgozott karaktereket vonultat fel. Nála a mellékszereplők is élnek és fontosak. Minden apró dolognak, szónak, érintésnek és cselekvésnek nyoma marad a lapokon, ugyanúgy, mint ahogy az életben is. Ezért is szeretem az írásait, mert megmarad a szilárd, valós talajon, az igazi dolgokból merítve ichletet, talán emiatt is kerül be olyan hamar az emberek szívébe, mert a lapokon keresztül tud kommunikálni az olvasóival. 

Brooks és Maggie története nagyon korán kezdődik, még gyerekkorukban. Maggie anyja kiskorában

lelépett, ezért Maggie édesapjával él, aki igyekszik megtalálni a megfelelő nőt maguk mellé. Úgy tűnik, ez sikerül is Katie személyében, akinek két másik gyereke van Calvin és Cheryl. Maggie édesapjával odaköltözik hozzájuk és új családot alkotnak közösen. Calvin legjobb barátja Brooks, aki állandóan náluk lóg. Maggie odaadó gyerekszerelemmel nézi Brooks-t, és már az esküvőjüket tervezi. A nagy nap előtti főpróbára igyekezvén, Brooks késik, ezért Maggie szétnéz az erdőben, ahol olyan dolgokat lát, amely traumaként szörnyű bélyeget nyom egész életére, és innentől kezdve, már semmi sem ugyanaz. Maggie magába fordul, bezárkózik, ki sem mozdul a házból, míg Brooks önmagát hibáztatja a késése miatt. A lánynak ajándékoz egy horgonyt ábrázoló nyakláncot, és megígéri neki, hogy ő mindig itt lesz neki, ő lesz az, akire számíthat. És ez így is lesz tíz év múlva is, amikor már szinte felnőttek. Maggie azonban nem igazán tud túllépni a múltján, ami szörnyen megnehezíti mindennapjait, és a kapcsolatait is, még családon belül is. Egyetlen fénypontja, Brooks, mindennap látogatja, mígnem egy elcsattant csók alkalmával rá nem jönnek, hogy teljesen odáig vannak egymásért.

"Szeretni valakit nem azt jelenti, hogy csak a napos oldalban osztozunk. Sokkal inkább azt jelenti, hogy mellette maradunk a felhőkbe burkolódzó éjszakákon is."

Maggie és Brooks története egyszerre fájdalmas és gyönyörű. Végig úgy éreztem, hogy az írónő szavaival egyszerre töri össze és simogatja a szívem, miközben a szereplők is hozzám nőnek. Imádtam Maggie könyvmolyságát, megértettem a szenvedését és a gondjait, elolvadtam Brooks hűségétől, tisztaságától és kedvességétől. Nagyon tetszett, hogy a zene összekötötte őket, és hogy ott voltak egymásnak mindig, történjen bármi, még akkor is, amikor nehéz időket éltek át. 

Mindenki megérdemel egy olyan szerelmet az életében, mint Brooks Tyler. 

Fontos szerepet kap a címben említett csend, szépen felépül köré a történet. És amikor elolvastam az írónő utószavát...na, akkor majd' megszakadt a szívem. Szörnyű lehet ugyanazt átélni, amit Maggie, és Brittainy saját tapasztalatból merítve le merte írni a sorokat, kiadni magát a nagyvilág elé... az valami hihetetlen. Még jobban felnézek rá, mint eddig.

A sok jó mellett azonban azt kell mondanom, számomra ez volt az eddigi leggyengébb rész az Elements sorozatból. Kicsit úgy éreztem, túl volt nyújtva, mint a rétestészta, hogy Maggie problémája 20 éven keresztül nem tudott feloldódni, aztán hirtelen mégis, és ő sem tekintett rá olyan nagy dologként. A végén túl sok volt a dráma, és össze voltak sűrítve a dolgok, felesleges köröket futottunk néha. Ettől függetlenül nagyon szerettem a történetet, a szereplőket, de számomra most ez kevés volt az előző könyvekhez mérten. 

Összegezve ismét egy érzelem dús és csodálatos történetet olvashattunk, a szerelem napos és sötét oldaláról, valamint annak szépségéről. Mert mindenkinek van egy ember, aki számára a horgony, aki megmenti őt a sötétségtől, aki kihúzza őt a mély vízből, ha süllyedni kezd. Mert mindenki egy értékes és fontos ember, mindegy milyen vagy. Mert te is különleges vagy, ezért ne félj hallatni a hangod. Élj boldogan, és találd meg azt az embert, akivel ez most tényleg örökre szól. 

"És ne feledd, hogy a te szívdobbanásaidtól forog a Föld."

Ha megtetszett a könyv, IDE KATTINTVA megrendelheted!

Csillagos értékelés:

Kedvenc idézetek:

"Ő jelentette számomra a legszebb utazást, a horgonyt, amely mindig megmutatta, hol van az otthonom."

*

"El kell engednünk a múltat, hogy megtalálhassuk a jövőt."

*

"Nincs szomorúbb dolog annál, mint amikor az ember találkozik valakivel, aki örökre megváltoztatja, végül mégsem vele éli le az életét."

*

"Mert az otthon nem egy téglaépület volt. Az otthon az a hely volt, ahol az embert a másik emberből áradó szeretet melege vette körül. És az én esetemben Brooks volt a másik ember."

*

"Ha valakit szeretett az ember, egyben azt is jelentette, hogy sebezhetővé vált, hiszen örökké ott motoszkált benne a félelem, hogy egyszer mindennek vége lesz, és én semmit sem akartam, csak azt, hogy Brooks örökre az enyém legyen."

*

"Megértettem, hogy a szavak néha üresebbek tudnak lenni, mint a csend."