Sienna Cole: Négyszáz nap szabadság

Dena egy jó nevű londoni reklámügynökségnél dolgozik, és minden vágya, hogy fényes karriert fusson be a szakmájában. A barátja épp arra készül, hogy megkéri a kezét, Dena azonban hallani sem akar a házasságról. Jason a cég nőcsábásza, igazi életművész, akinek mindig lapul egy vicc a tarsolyában. A bohócjelmez mögött azonban régi sérelmek lappanganak. A hallgatag és megközelíthetetlen Patrick áll az ügynökség élén, és egy nap ő örökli az egész reklámbirodalmat. Házassága zátonyra fut, mikor megtudja, hogy a felesége megcsalja.
Mindhármuk élete gyökeres fordulatot vesz, amikor egy ártatlannak induló hétvégi kiruccanás szenvedélyes afférba torkollik. A rendhagyó, titkos viszony felforgatja mindennapjaikat, melyek már egyikük számára sem ígérnek boldogságot. Úgy határoznak, belevágnak életük legnagyobb kalandjába, hogy megtalálják és megtapasztalják a mindannyiuk által áhított szabadságot.
De vajon van-e létjogosultsága egy ilyen kapcsolatnak? Létezik-e korlátlan szabadság? És ha igen, hol kell keresni? Meg lehet-e szabadulni a múlt árnyaitól?
Sienna Cole szenvedéllyel és drámával tűzdelt romantikus története ezekre a kérdésekre keresi a választ, miközben az utazás nemcsak lélegzetelállító tájakra kalauzol, de a lélek legmélyebb bugyraiba is elvezet.

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2017

Oldalszám: 448

❉❉❉

Nagyon szépen köszönöm a könyvet az Álomgyár Kiadónak és az írónőnek! :)

Megjelenése óta vártam már erre a könyvre, nagyon felcsigáztak az írónő által megosztott részletek és képek, és most végre neki is kezdtem a barátnőmmel közösen. A borító szerintem nagyon szép lett, visszaadja a nyár hangulatát, mert a színeket imádom benne, a kék és a rózsaszín a két kedvencem :)

Egy kicsit meglepődtem, hogy rögtön a lényegbe csöppenünk, egy kevéske felvezetés után, és rögtön megvolt az a jelenet, amire azt hittem, hogy majd körülbelül a könyv közepén kerül sor. Ezzel a jelenettel ki is lőttük szinte az erotikus címkét, mivel más erotikus tartalom nem nagyon fordult elő a könyvben, amit igazából sajnálok is, meg nem is. Ha már rajta van egy könyvön az erotikus címke (molyon fel vannak címkézve a könyvek az adatlapon, ha valaki esetleg nem tudná:) ), akkor nekem van egy olyan elvárásom, hogy oké, akkor ebben lesznek jó kis pikáns jelenetek, itt viszont egy kicsit csalódott voltam, mert nem voltak. A felállás a három főszereplő között pedig igazán arra utal, hogy itt történik majd egy s más dolog. Történtek is, csak ezek nem voltak kibontva, hanem csak pár mondatban leírva.

„Az élet sokszor nem logikus döntések sorozata. Csak sodródunk, kiszolgáltatva az irracionális érzelmeinknek, az elérhetetlen vágyainknak, melyek csupán bolondot űznek belőlünk. Persze kívülállóként könnyű ítélkezni a másik felett, de ha az ember saját maga éli meg, a legtöbbször nem is lát más utat maga előtt, csak azt, amerre a szíve vezérli.”

Ezen túl lépve eleinte kicsit furcsálltam Dena döntéseit és viselkedését, de valamilyen szinten meg is tudtam érteni. Örülök, hogy nem hülyítette tovább a párját, és hogy mert lépni azért, hogy jobb legyen az élete. Nem mindenki tudja elképzelni magát egy komoly, hosszú távú kapcsolatban, nem mindenkinek egy férj, egy ház, egy gyerek a jövőképe, és ez nem is baj, hiszen mind másak vagyunk. Dena is kilóg a sorból, és kilép a megszokott mindennapok forgatagából, beleveti magát az ismeretlenbe két munkatársával, akikkel érzelemmentes, szexuális kapcsolatot és egy úgymond "barátság extrákkal" helyzetet alakít ki.

Patrick, Dena és Jason

Patrick és Jason nem is lehetne különbözőbb személyiségű pasas. Jason tipikus rosszfiú, nőcsábász, akinek mindig káosz az élete, menekül a nehéz helyzetek és az érzelmek elől, viszont egyben jóképű, humoros és szórakoztató is. Patrick pedig a csendes típus, aki inkább magába zárkózik, magában tartja a gondolatait, az érzéseit, és néha önmarcangolásba is esik, és csak néha mutatja meg valódi énjét. Dena mindkettejüket csodálja és imádja, nem tud dönteni közöttük, és nem is akar, csak szeretné élvezni a szabadságot, a gondtalan életet, a bulizást, az utazást. Igen ám, csak hogy az emberek egy idő után megszokják egymást, az újat, jönnek a konfliktusok, a súrlódások, a veszekedések, amelyeket egyre nehezebb megoldani és megbeszélni. Közrejátszik a fiúk titkolózása a múltjukról, főleg Patrick változatos viselkedése, amellyel lassan egyikük sem tud megbirkózni.

Nagyon tetszett, hogy kicsit kitértünk az emberek problémáira, hogy a belső démonok milyen borzasztó és szörnyű dolgokra képesek, hogy milyen önzők az emberek, és hogy a pénz nem mindig boldogít. Valamint, hogy hiába mondod azt az agyaddal, hogy nincsenek érzelmek ebben a kapcsolatban, a szívednek úgysem fogsz tudni ellent mondani, ha hirtelen valamelyikük iránt elkezd máshogy érezni. És ha azt hiszed, szerethetsz egyszerre két embert, előbb-utóbb rájössz, hogy ez nem így van.

„Az érzelmek csak úgy jönnek, nem tudsz velük mit kezdeni… Megéled, vagy elfojtod, ennyi.”

Szeretni akartam a könyvet, nagyon, viszont ez nem teljesen sikerült. Nem lehúzni szeretném a könyvet, hanem megfogalmazni a véleményem, a kritikám, amivel segítem az írónőt, hogy fejlődjön, és később odafigyelhessen a hibákra. 

Szóval, az utazás miatt kíváncsi voltam, hogyan fogja kivitelezni az írónő, és itt már voltak problémák. Néha úgy éreztem, mintha csak információkat olvasnék egy városról az internetről vagy egy könyvből, és sok helyen csak átugrottunk, pedig szívesebben olvastam volna részletesebben egy-egy városról, hogy hogyan élik meg a szereplők az új helyeket, és nem csak azokat, ahol letelepednek több időre. Ezt úgy is lehetett volna kivitelezni, hogy kevesebb kitűzött várost veszünk célba, de több információval, hogy hitelesebb legyen az egész. Olvasva tök egyszerű volt az egész, pedig tudjuk, tapasztaltuk a saját bőrünkön, hogy utazni több országon át, nem olyan könnyen kivitelezhető a legtöbb esetben. Szerencsére itt is felmerültek olyan helyzetek, mint a szállások, a pénzügyi dolgok, ezekkel nem volt gond, viszont az tetszett, hogy leírta az írónő: pénz nélkül ez az egész csak egy álom. Olyan jó lett volna bővebben olvasni az olasz városokról, tudom, hogy nehéz átadni egy leírásban az élményt, a látnivalókat, hogy úgy érezze az olvasó, mintha ott lenne, de nekem hiányzott valami még, ami megadta volna ezt az élményt. Voltak azonban városok, ahol teljesen átjött, mint például Bécs, meg Ausztria hegyvidéke. Az szuper volt, szinte éreztem, hogy fázok, és esik rám a hó, ott mászkálok a karácsonyi vásárban, és karcolja a hideg a bőrömet. 

A szereplőket sem igazán sikerült megkedvelnem, talán Jason-t, ő volt, aki közelebb került hozzám, talán pont a lazasága miatt, meg hogy mindig sikerült feldobnia a többieket. Mindegyikük viszont nagyon életszerű volt, hitelesek voltak, teljesen átjött Patrick helyzete, a gondolatai, érzelmei, és a végére teljesen megszakadt érte a szívem, mégsem tudtam teljesen magamba fogadni. Denát végképp nem, szerintem ő volt a legönzőbb mindegyikük közül, ahhoz képest, hogy pont nem akart az lenni. Nem szerettem, hogy játszadozott Patrickkel, akit újra és újra, akarva-akaratlanul megbántott. Patrick talán pont azért került ki a látókörömből, mert nem állt ki magáért ezekben a helyzetekben, hanem elmenekült. Félre értés ne essék, teljesen hiteles volt a karaktere, értem mit akart közölni az írónő. 

Lehet, hogy ott is velem van a baj, hogy nem jött át teljes mértékben az üzenet. Nem éreztem úgy, hogy lenne nagyon mély mondanivalója az utazásuknak azonkívül, hogy rájöttek, egyikük sem az akinek a másik tartotta. A végére ezért is lettek közöttük problémák, mivel mindegyiküknek volt egy elképzelt kis világa, amibe belehelyezte a másikat, és végül csalódtak, mert a valóság csúnyán arcul vágta őket. Az emberismereten kívül azonban úgy érzem, nem mindannyian jutottak el oda, ahova szerettek volna, és lehet, hogy ez az utazás csak visszahúzta őket ugyanoda, ahonnan kiindultak.

Mégis örülök, hogy olvashattam ezt a könyvet, mert elgondolkodtatott, elég mélyen, és ezért hatalmas köszönet az írónőnek. Remélem, ez is egy cél volt, amelyet a könyvével el szeretett volna érni. Sokat gondolkoztam végig az olvasás alatt, és akkor is, amikor nem olvastam a könyvet. Megtapasztalhattam egy nagyon meredek érzelmi hullámvasutat, amely engem is egyszer a magasságokba vitt, máskor pedig ledobott a mélybe. Amilyen vidám regényre számítottam, úgy lett az egész hirtelen nagyon valósághű és fájdalmas, de ez egyáltalán nem rossz, örülök, hogy kicsit áttekinthettünk a 'sötét oldalra' is, és nem csak az élet rózsaszín vattapamacsain ugráltunk. 

Úgy gondolom, az írónő fantasztikusan ír, tele érzelmekkel, mélyenszántó gondolatokkal és gyönyörű megfogalmazásokkal. Néha kicsit túl soknak éreztem a drámaiságot, a párbeszédekbe szerintem nem kellett volna, hisz senki, főleg nem egy férfi, nem beszél ennyire kifinomultan, de tetszett ez a változatos, és szép szókincs.

 Én előre befizetek Sienna Cole következő könyvére, mert kíváncsi vagyok egy másik történetre is a tollából. 

Ha szeretnél egy kicsit kikapcsolni, beutazni a világot két remek fickóval, és egy kicsit elgondolkodni az élet nagy dolgain, akkor nagyon ajánlom Neked ezt a könyvet! :) Megéri elolvasni, szerintem mindenki számára más-más üzenetet hordoz magában, ezért mindenki máshogy fogja megélni ezt a hosszú utazást. 

Ha felkeltette az érdeklődésed a könyv, IDE KATTINVA te is megrendelheted! :)

Csillagos értékelés:

Kedvenc idézetek:

"Szomorú rájönni, mennyire függ az ember az emlékeitől, még akkor is, ha azok már réges-rég nem jelentenek semmit."

*

"Lakva ismerszik meg az ember – szokták mondani, és mennyire igaz."

*

"Az élet sokszor nem logikus döntések sorozata. Csak sodródunk, kiszolgáltatva az irracionális érzelmeinknek, az elérhetetlen vágyainknak, melyek csupán bolondot űznek belőlünk. Persze kívülállóként könnyű ítélkezni a másik felett, de ha az ember saját maga éli meg, a legtöbbször nem is lát más utat maga előtt, csak azt, amerre a szíve vezérli."

*

"Bármilyen messzire menekülsz is, önmagadtól sosem tudsz megszabadulni, mindenhova magaddal cipeled a bénító béklyókat."

*

"Remény nélkül halottak vagyunk, megszűnünk, értelmét veszti a létezésünk. Kell, ami újra meg újra előrehajtson, ami lebontsa a kétségbeesés rideg, nyirkos falait és visszavezessen az örökkévalóságtól való fénybe."